tag:blogger.com,1999:blog-7745294698501613972024-02-19T03:49:24.849+01:00I just wanna be with you - Liz & MárkB.http://www.blogger.com/profile/17530958356487520126noreply@blogger.comBlogger40125tag:blogger.com,1999:blog-774529469850161397.post-5090218465813234752013-05-01T20:34:00.002+02:002013-05-01T20:34:18.403+02:0029. fejezet - Kár hazudnom?<div style="text-align: justify;">
Hello!<br />Elnézést szeretnék kérni, hogy nem jött a fejezet péntek este, de közbejött 1-2 dolog. De remélem kárpótolni fog benneteket ez a bejegyzés. </div>
<div style="text-align: justify;">
Kaptam egy kedves kommentet, mégpedig Anett-től, ami hihetetlen és elmondhatatlanul jól esett. Emellett hosszabb fejezetért is szólt hozzám, amit remélem most teljesíteni fogok Neki :D</div>
<div style="text-align: justify;">
Hát.....más mondanivalóm nem lenne, kellemes olvasást, és várom a negatív/pozitív kritikákat! :)</div>
<div style="text-align: justify;">
B.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgmFz8jRCgqFDtEWGckolEQSOjj9bOQ6khDMzER65RSg-9cFbu3zC9V_XhvFFdaHyGRnb0NI8XkDaMjSlN7H3Nq11S5MMUJC_bRMEroHVbh71iT3Zwh8me62zgvllTqwDrdxD78sb2gwBgF/s1600/392208_346208752124222_2110388102_n_large.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="133" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgmFz8jRCgqFDtEWGckolEQSOjj9bOQ6khDMzER65RSg-9cFbu3zC9V_XhvFFdaHyGRnb0NI8XkDaMjSlN7H3Nq11S5MMUJC_bRMEroHVbh71iT3Zwh8me62zgvllTqwDrdxD78sb2gwBgF/s200/392208_346208752124222_2110388102_n_large.jpg" width="200" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="profile-field">- Ki volt az? - kérdezi anyu a kanapén ülve.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="profile-field">- Nem tudom, keresett valakit, de rossz helyre kopogott. - hazudtam, amibe szinte már-már profi voltam, de Ravent nem tudtam átverni, ő mindent leolvasott rólam.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="profile-field">Közben apu kiment, mert csengett a telefonja, ellenben engem meg majdnem megevett a kíváncsiság, hogy mi lehet az újabb levélben.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="profile-field">Míg anyu az öcsémmel volt elfoglalva, addig Raven rákérdezett a legvalószínűbb dologra:</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="profile-field">- Még egy levél?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="profile-field">- Kár hazudnom?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="profile-field">- Igen. Megérzés!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="profile-field">- Még szerencse! - fejeztem be és meglöktem a vállát, mire mindketten nevetésben törtünk ki. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="profile-field">Nem sokkal később apu jött énekelve, ami enyhén volt borzasztónak mondható, kezében egy tortával. A tortán egy gyerekkori képem és egy tavaly nyáron készült képem volt. Nagyon tetszett. Elfújtam a gyertyákat és kívántam. Anyuék bejelentették, hogy vissza kell menniük dolgozni.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="profile-field">- Biztos nem baj? - kérdezték aggódva, mintha eddig nagyon számított volna, hogy mit akarok.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="profile-field">- Dehogyis, menjetek csak.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="profile-field">Adtak két puszit, összeszedték a holmijaikat és már nem voltak a lakásban.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="profile-field">Anyuék távozása után Raven lepasszolta öcsik az egyik barátjánál valami szülinapi zsúr miatt. Én szinte tank módjára rontottam be a szobámba és zártam magamra az ajtót. A virágot betettem egy vázába. Kinyitottam a borítékot, de közben a kezem úgy remegett, mint valami idegbetegé. Na, lássuk mit talált ki.</span></div>
<div style="text-align: center;">
<span class="profile-field">"Este 8-kor a végállomáson találkozunk!"</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="profile-field">Ennyi? Óh, nem.....mellékelve egy térkép, ami különböző helyeket jelöl, amerre feltétlen mennem kell. </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgTOFGJz85Ffp76bvZ6xoMdtH7kjM8Jh5gcVp6d2fkxQ7hq74uEGrdoY8zYVzydXOWF2FiMDnsaIlfs5OfZaRcN-OCIM0mt_ha9n0pMeucTqQgTmkfXg-3CwYd48yaAgdz0xUUEmIFjZvCV/s1600/large.png" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="214" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgTOFGJz85Ffp76bvZ6xoMdtH7kjM8Jh5gcVp6d2fkxQ7hq74uEGrdoY8zYVzydXOWF2FiMDnsaIlfs5OfZaRcN-OCIM0mt_ha9n0pMeucTqQgTmkfXg-3CwYd48yaAgdz0xUUEmIFjZvCV/s320/large.png" width="320" /></a></div>
Leraktam a levelet az asztalra, ahová a többit is tettem, mikor hallottam csapódni a bejárati ajtót. Másodpercekkel később drága nővérkém vidám arca kandikált be az ajtón. Ugyanis én hülye adtam neki egy másolatot a szobám kulcsából. Rápillantott az íróasztalomon heverő borítékokra:<br />
<div style="text-align: justify;">
<span class="profile-field">- Megnézhetem? - mutatott rájuk.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="profile-field">- Persze. - odaadtam neki, majd leültem az ágyra.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="profile-field">Az arckifejezéséből szinte nem tudtam leolvasni semmit, így addig kellett várnom míg meg nem szólalt.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="profile-field">- Hááát..... - megnyújtotta a végét, ami nem tudom, hogy jót jelent vagy rosszat.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="profile-field">- Hát...mi? - sürgettem meg már, néha elképesztő nyugdíjas tempóban bírja az életét élni.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="profile-field">- Nem szoktam nyálas körmondatokban beszélni vagy ezekhez hasonló, de ez a gyerek ezek szerint - mutatott a levelekre meg a virágra - nem csak megdönteni akar. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="profile-field">Nem értettem pontosan Raven ezzel a kijelentésével mire akar kilyukadni vagy hova, vagy ez most kire nézve mit jelent.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="profile-field">- Ne haragudj, hogy akadékoskodok, de elmondanád ezt úgy is, hogy én is fel tudjam fogni? - vártam egyértelmű válaszára, ami talán kisegít a sötétségből a világosságba.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="profile-field">Remélem ezzel nem azt akarta tanácsolni, hogy felejtsek el mindent és rohanva ugorjak a nyakába, mintha mi sem történt volna. Ahhoz egy hangyányival többet kell tepernie, hogy újra visszanyerje a bizalmamat, mert a történtek után nem fogom csak úgy osztogatni. Számomra a bizalom mindig is fontos volt, akár barátságról, akár kapcsolatról beszélünk. Ha már valaki ezt eljátssza, nagyon nehéz visszaszerezni. Visszavezethető ez arra is, hogy túl sok ember bántott meg és szúrt hátba. Így hát jogosan vetődik fel bennem a kérdés: Hogyan bízhatnék meg benne újra? Milyen lesz az egész hozzáállásunk a helyzethez és egymáshoz? </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="profile-field">Miközben e rövid eszmefuttatást kreáltam meg a fejemben Raven már nagyban kiselőadást tart arról, amit kábé 2 mondatban is le tudna zavarni.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="profile-field">- Látom nem figyeltél rám, ezért összegzem.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="profile-field">- Azt nagyon megköszönném.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="profile-field">- Menj el este, hallgasd meg és tudni fogod mit kell tenned.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="profile-field">- És honnan fogom tudni? - tépelődtem, miközben már földhöz tudtam volna verni magam.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="profile-field">- Tudni fogod! - megveregette a vállam, megölelt és magamra hagyott a gondolataimmal.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="profile-field">- Na...köszi szépen - morogtam az ajtónak.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="profile-field">Mégis honnan kellene tudnom? Mi vagyok én, gondolatolvasó?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="profile-field">Igazából nem is értem magam, minek izgulok?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="profile-field">Nem én baszta el az esélyeimet. Nekem csak annyi dolgom van, hogy odamegyek és meghallgatom. Ennyi! Aztán vagy dűlőre jutunk vagy nem. Több lehetséges variáció úgy sincs.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgi3bYAVx1Wmh7RUTL-pSt7VwusfQnUWygKB8yiYvm-F1Dfwp8_BqYp3h4FrTNRW-BRVg7OwsfbZxHO_onuWIjb5GTqnnOhe_nl6zec-PGNY4kwVKvdTkeaZfL1b6DH9iM8O4swh9_QT1O7/s1600/large2.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgi3bYAVx1Wmh7RUTL-pSt7VwusfQnUWygKB8yiYvm-F1Dfwp8_BqYp3h4FrTNRW-BRVg7OwsfbZxHO_onuWIjb5GTqnnOhe_nl6zec-PGNY4kwVKvdTkeaZfL1b6DH9iM8O4swh9_QT1O7/s320/large2.jpg" width="320" /></a><span class="profile-field">Meguntam az elméletgyártást, szóval befejeltem magam az ágyba, ahol leginkább ordítani lett volna kedvem. Húsz perc után csak nem elaludtam, mikor a telefon pittyegni kezdett. SMS, méghozzá Petitől:</span></div>
<div style="text-align: center;">
<i><span class="profile-field">"Szia. Remélem nem zavarok, nincs kedved sétálni egy kicsit? Puszi X"</span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="profile-field">Óriási! Hazudjak neki? Nem akarok és nem is tudok. Azt meg mégsem mondhatom, hogy bocsi, de most egy másik fiúval találkozok. Így kerülhet az ember csöbörből vödörbe.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="profile-field">Az óra fél 5-öt mutatott, ami azt jelenti, hogy van még 3 órám. Úgy döntöttem találkozok Petivel, hátha egy kicsit megnyugszok, mielőtt találkozok Márkkal. Így gyorsan vissza is írtam:</span></div>
<div style="text-align: center;">
<i><span class="profile-field">"Szia. Dehogy zavarsz. Fél óra múlva a kávézó előtt, jó? xoxo"</span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="profile-field">Nem is kellett még leülnöm se, már megerősítette a kérdésem:</span></div>
<div style="text-align: center;">
<i><span class="profile-field">"Rendben. Fél óra múlva. Puszi x"</span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="profile-field">Rendbe szedtem a ruhámat, a hajamat, parfümöt fújtam a nyakamra, fogtam a cuccaimat beleszórtam a táskába és itt sem voltam.</span></div>
B.http://www.blogger.com/profile/17530958356487520126noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-774529469850161397.post-58987807237688632462013-04-18T23:00:00.000+02:002013-04-18T23:00:57.747+02:00Nem tudom hányadik díj :D és még több információ<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="profile-field"></span>Először is, +10 000 oldalmegjelenítés! Hááát...ez funktasztikus. Egyszerűen nem hittem el, és ezt Nektek köszönhetem. Remélem ezután is maradtok velem és olvastok tovább. Bármi kérdés/kérés/óhaj/sóhaj merülne fel Bennetek az 'Információk' fül alatti email címen elértek.</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Másodszor, de nem utolsó sorban természetesen, amiért ezt a bejegyzést írom: a blog megkapta - azt hiszem - az ötödik díját, amit nagyon szépen köszönök Bonie-nak. Nagyon-nagyon szépen köszönöm! <span class="profile-field">❤</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="profile-field">Harmadjára...fejezettel előreláthatólag péntek este érkezem, ha minden úgy akarja és összejön! :D </span></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span class="profile-field" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgmcLrwuxYz5tmxNPC4Xsmd5505V1t11xYAkVuzN0M9ERzJXEX0IPRTRaM7PpiXJFbqIDNBEiu2xvrtXaCwDjI_UpqCSxu-Lvx0zM7QzqATRUo3r2iV21WbOc3QEWETdfPdMyoCO5MEo8U/s1600/d_j.jpg" /> </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span class="profile-field" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;">a) Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad (ez alap)!<br />b) Tedd ki a díj képét az oldaladra, bármilyen formában, majd másold át a kérdéseket a díj adójának oldaláról!<br />c) Válaszolj az eredeti kérdésekre! (szám szerint öt darab)<br />d) Küldd tovább maximum öt blogírónak!</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span class="profile-field" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="background-color: white; color: #5c5c5c; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 13px; line-height: 18px;"></span> </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span class="profile-field" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;">Kérdések:<br /><b>1. Volt valami (valaki), ami nagy szerepet játszott a történeted megalkotásában?</b></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span class="profile-field" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;">Természetesen volt, vagyis van. Hiszen egy élő emberről beszélek, aki segített abban, hogy megalkossam ezt a történetet. Persze a tapasztalatok, amikből merítem a sztorit, nem mindig pozitívak, de úgy érzem ezek kelletek ahhoz, hogy ez a történet megszülessen.<b> <b> </b></b></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span class="profile-field" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><b><b>2. Melyik szereplővel tudsz azonosulni leginkább?</b> </b></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span class="profile-field" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;">Két szereplőm személyiségével is tudnék azonosulni. Mind Raven, mind pedig Liz karaktere elég közel áll hozzám. Raven az oltalmazó és jóakaró nagytestvér, ami a való életben jellemző rám. Liz pedig egy karakteres, szabad szellem, akinek személyisége ezen a téren hasonlít hozzám.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span class="profile-field" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><b><b>3. Számodra mit jelent az írás?</b></b></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span class="profile-field" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;">Az írás sokat kifejező tevékenység, ami mindig más és más helyzetben jelent számomra többfajta dolgot is. <b></b>Például ha csak pihenek, lézengek akkor levezetésként nagyon jó írni. Ha a fantáziámra bízom a történéseket, akkor a képzeletem világa ad egyfajta kikapcsolódást. Ha ideges vagyok, vagy feszült akkor a düh levezetéseként írok és eszerint szövöm bele a cselekménybe.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span class="profile-field" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><b>4. Mi volt az első történet, amit írtál?</b></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span class="profile-field" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;">Ez az első blog, amit írok, szóval nagyon hasonlítási alapom nincsen. </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span class="profile-field" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><b>5. Mit szoktál csinálni, ha nincs ihleted?</b></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span class="profile-field" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;">Öhm...hülyén hangzik, de teszek róla, hogy legyen ihletem. Mondjuk szerencsére nagy válságba még nem kerültem, mert azért nagyjából a sztori összeállt a fejemben és tudom mit akarok. </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span class="profile-field" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span class="profile-field" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;">Akiknek küldöm:</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span class="profile-field" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><a href="http://rythimqueens.blogspot.hu/">Noncsi :)</a></span></div>
B.http://www.blogger.com/profile/17530958356487520126noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-774529469850161397.post-73815316672054747502013-04-07T19:01:00.000+02:002013-04-07T19:01:16.590+02:0028. fejezet - Egy repülőjegy Londonba?Sziasztok!<br />
Meg is érkeztem egy újabb fejezettel. Ezúttal remélem, hogy kapok némi visszajelzést, bár látom, hogy a tetszik gombot serényen nyomkodjátok, de 1-2 hozzászólásnak is kimondottan örülnék.<br />
Mielőtt belevágtok a fejezet olvasásába van még egy közölnivalóm: nem tudom mikor tudok újabb fejezetet hozni, magamhoz képest megcsúsztam a fejezetek előre írásával, de amint tudok jelentkezek.<br />
Kellemes olvasást a fejezethez! <span class="profile-field">❤</span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhTujMgSP9HF802Tlx_hJ37LIXOZJ7HqXx-Oxk_9oWOyB7oZ7jGDgnSn7BXNJ6z-wBw4PLuyh9pB4wBN-fv5L7rPO79gpENwdk2zwkUvGVusO3nwiiKRXvEN3JZDZkS_WAuaUQPYh93X4sC/s1600/tumblr_mizzy8PSkq1rlq34no1_500_large.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhTujMgSP9HF802Tlx_hJ37LIXOZJ7HqXx-Oxk_9oWOyB7oZ7jGDgnSn7BXNJ6z-wBw4PLuyh9pB4wBN-fv5L7rPO79gpENwdk2zwkUvGVusO3nwiiKRXvEN3JZDZkS_WAuaUQPYh93X4sC/s200/tumblr_mizzy8PSkq1rlq34no1_500_large.png" width="200" /></a></div>
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span class="profile-field">Oké. Most már nem arról van szó, hogy úristen megint megkeresett. Ezen a tényen valahogy túllépek. Gyakorlatilag már a szar is belém fagy, ha újra hallok felőle. De az már nem tartozik a lenyelhető kategória közé, hogy olyan információt tud rólam, amit nem kéne tudnia. Na jó, most már nagyon kezd elegem lenni. Sajnos már nem tudok mit hozzáfűzni a dologhoz. Ráagyalok pár "kellemes" órát arra, hogy egyáltalán megértsek mindent, mi legyen, elmenjek-e vagy sem. Ha elfogadom a meghívást és elmegyek, akkor ismét nyeregbe érzi magát. Azt hiszem.....hogy van egy ötletem, de nem biztos, hogy ez a megoldás.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="profile-field">Az elkövetkezendő 4-5 óra azzal telt, hogy szelektáltam a szekrényemben és az egész szobámban. Ez az idő tökéletes elég volt arra, hogy megvilágosodjak a helyzet súlyosságát illetően. Ez a pakolászós tevékenység nagyon messze áll tőlem, de most úgy éreztem, hogy le kell kötnöm magam valamivel, mert különben az agyam különválik a fejemtől. Már ha ez a való életben lehetséges.</span></div>
<br />
<span class="profile-field"><u><i>Kedd délután: </i></u></span><br />
<div style="text-align: justify;">
<span class="profile-field">Kivételes nap a mai. Nem csak azért mert szülinapom van, hanem mert hétköznap délután itthon találom a szüleimet. Az elmúlt szülinapok alkalmával ez csak egyszer vagy kétszer fordult elő. Összeültünk a nagyszobában, ahol egy hatalmas csokitorta fogadott, ugyanis az a kedvencem. Először öcsém adta át nekem az ajándékot, ami vásárlási utalvány volt. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="profile-field">- Nagyon szépen köszönöm. - feleltem és megöleltem.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="profile-field">Ezután a szüleim következtek:</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="profile-field">- Nem nagy ajándék, de remélem tetszeni fog. - tették hozzá közösen.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgw9CrQ-DsaAUMal37mw75lAQ9D9VDleERIdMgoFUkl99VH0KfuIlas7aJoQYxa8VuccoH_cc6tlHzfHaKfbOWtJA6oIUufR-ILqrPk3UVr1DJG_oah-UG-5dEnYKYHKV6xst6CZtaLaShN/s1600/tumblr_m9jawh1PWM1resxmco1_500_large.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="133" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgw9CrQ-DsaAUMal37mw75lAQ9D9VDleERIdMgoFUkl99VH0KfuIlas7aJoQYxa8VuccoH_cc6tlHzfHaKfbOWtJA6oIUufR-ILqrPk3UVr1DJG_oah-UG-5dEnYKYHKV6xst6CZtaLaShN/s200/tumblr_m9jawh1PWM1resxmco1_500_large.jpg" width="200" /></a><span class="profile-field">Kibontottam a kis kék dobozkát, amiben egy egyszerű, de mégis csodálatos ezüstlánc volt egy szív alakú medállal. Csodás, de mégsem a nagyzást sugallja.<br />- Nagyon, nagyon, nagyon tetszik. Köszönöööm! - fejeztem ki hálámat és ugrottam újfent családom nyakába.<br />Ezután nővéremen egy sejtelmes mosoly volt, ami aggódásra adott okot. Nem tudom, hogy félnem kellene-e, de az a tekintet kissé nyugtalanító volt. Bár lehet, hogy kedvező lesz a helyzetemet tekintve. Sőt, legjobban én örülnék neki, ha kirángatna ebből a megszokott környezetből.<br />- Nos, hát....az ötlet az enyém, de mindannyiunktól kapod, amolyan családi ajándék.<br />- Félnem kellene? - vágtam hozzá fancsali képet.<br />- Nem, de bontsd már ki. - siettetett a drága, mintha az élete múlna rajta.<br />- Jólvan, jólvan. Bontom már. - adtam meg magam.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="profile-field">Nem szenvedtem azzal, hogy óvatosan bontsam ki az ajándékot, ahol értem ott téptem.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="profile-field">Egy szülinapi kártya volt, ami lufikat ábrázolt. Most nem azért, de ettől kellene hanyatt vágnom magam?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="profile-field">- Nem akarok megbántani senkit sem...- kezdtem bele, de Raven félbeszakított.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="profile-field">- Nyisd ki!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="profile-field">Engedelmeskedtem a kérésnek, kinyitottam és azt hiszem valóra vált egy álmom. Végre szabad lehetek, és azt csinálhatok amit akarok. Azt hiszem ez egyenlő a mennyországgal.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="profile-field">- Egy.....repülőjegy? Ráadásul....Londonba? Ez most....komoly? Ezt nem hiszem el. Tuti, hogy csak álmodom. Nagyon köszönöm. Nem tudnám kifejezni, azt amit érzek most, tényleg. Nagyon köszönöm! </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi4oTdfUwgeGV5oDTG0UZKriCI3bqDV6rH1U9ZpCbhc4wtoInxH5i-OlOsy-jpwCPlcL1QAfF68jDzNrY9qix8GIIxbM6EeNr-vf7OPWLIhkrNi8NHdke-hI3p9OHFcKNStm48_RpkhIdHi/s1600/556630_10151096765696488_1577538183_n-550x412_large.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi4oTdfUwgeGV5oDTG0UZKriCI3bqDV6rH1U9ZpCbhc4wtoInxH5i-OlOsy-jpwCPlcL1QAfF68jDzNrY9qix8GIIxbM6EeNr-vf7OPWLIhkrNi8NHdke-hI3p9OHFcKNStm48_RpkhIdHi/s200/556630_10151096765696488_1577538183_n-550x412_large.jpg" width="200" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span class="profile-field">Bár értelmes mondat nem hagyta el a számat, csak hebegés a lényeget mindenki felfogta. Azt hiszem ennek a nyaralásnak köszönhetek pár hét nyugit, amire most nagyon szükségem van.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="profile-field">Madarat lehetne most velem fogatni, annyira boldog vagyok.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="profile-field">- És mikor indulunk? - tettem fel a számomra leglényegesebb kérdést.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="profile-field">- Július 19-én reggel utazunk fel Pestre és onnan a déli járattal Londonba. Persze, csak ha megfelel.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="profile-field">- Hogy megfelel-e? Most szórakozol velem? Ez a legtökéletesebb ajándék, amit valaha is kaptam. - hálálkodtam tovább. Nővérem ölébe ugrottam, aki épp a szőnyegen ült törökülésbe, így a landolásom miatt a földön fetrengve kötöttünk ki.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="profile-field">Jóakaróm természetesen most is a legjobb pillanatban tud időzíteni. Míg mi Ravennel a földön szédelegtünk, csengettek.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="profile-field">- Kinyitom! - kiáltottam, nem akartam, hogy egy esetleg újabb levelet valaki más vegyen át.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="profile-field">- Levél Liz Jamesnek! - közölte a kézbesítő. Mellékelve egy szál vörös rózsával.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="profile-field">Betettem az ajtót, a levelet és a virágot bedobtam gyors a szobámba és mentem vissza a többiekhez. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="profile-field">- Ki volt az? - kérdezi anyu a kanapén ülve.</span></div>
B.http://www.blogger.com/profile/17530958356487520126noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-774529469850161397.post-24183254123164444482013-03-24T19:38:00.000+01:002013-03-24T19:38:08.214+01:0027. fejezet - Boldog szülinapot!Hellooo!<br />Elnézést, hogy csak most hozom a fejezetet, de egyszerűen nem volt időm, de ígérem, hogy ezentúl sűrűbben fogok jelentkezni. Talán nem a legjobban sikerült fejezet lesz ez, de döntsétek el Ti, hiszen Ti olvassátok, és remélem pár kommenttel jelzitek felém a tetszéseteket/nem tetszéseteket.<br />
Mit szóltok az időjáráshoz? Én most voltam kint, hát nem éppen hóban szerettem volna várni a nyulat (XD), de hát ez van sajnos.<br />
Kellemes olvasást!<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi3TanRCN8xpHJK3w8_103nw25iLl0dV5j65xKpi0PPriuV_Gog_Apo6NCsMI-wynas18PTRzjVL93xCGQVtxJFKvOxuYV0SvQW5PU3S9r8C0UDdaCUrN5Eay5irttoMToptsJIowlyGm2y/s1600/602238_419104964847060_1335911815_n_large.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi3TanRCN8xpHJK3w8_103nw25iLl0dV5j65xKpi0PPriuV_Gog_Apo6NCsMI-wynas18PTRzjVL93xCGQVtxJFKvOxuYV0SvQW5PU3S9r8C0UDdaCUrN5Eay5irttoMToptsJIowlyGm2y/s1600/602238_419104964847060_1335911815_n_large.jpg" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEibCp2C2IPmIAKdgwcDAA-6u92NUFT5dFHUEyu52-61PrhKP9aPgvcu_AQ0BCysBW4UKml1cy_EZg_NYa4AAaSEarHOwhOs5W_9ODVG-7BGOttjhyUVnm09f40z8OYLlo1ESxc059veHU_C/s1600/602238_419104964847060_1335911815_n_large.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><br /></a></div>
<i>Ekkor jutott eszembe az a bizonyos csomag, amit délután kaptam.</i><br />
<div style="text-align: justify;">
Kivánszorogtam a fürdőkádból, bár legszívesebben ott éjszakáztam volna, de már szétfúrta az oldalamat a kíváncsiság. Elképzelésem sem volt arról, hogy ki küldhette a csomagot, arról meg pláne nem, hogy mit. Mivel ezek után is kérdések hada merült fel, amit leghatásosabban úgy tudok eloszlatni, ha kinyitom a dobozt. Nem volt szívem szétszabni a szép csomagolást, de más módon nem fogok megtudni semmit a titokzatos feladóról. A doboz fekete színű volt fehér szalaggal és pár szál virággal felöltöztetve. Ez alatt pedig egy kis boríték díszelgett a nevemmel ellátva. Kivettem belőle a kártyát, ami a következő sorokat tartalmazta:</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEizaQ7tLu27OzFHCgjI_iV0X7pXsCWq02_daZWq2Zpop_tOsbLYVV4UquMHB7YwYlqFz3cd_vs7-vP2SqgHYNniBwLf_vCRxouQYmpLz-ce8yHN1INvQBivFDl8Bs7xhCINtfBuowGnMHny/s1600/tumblr_mjvmztkks51rj13jto1_500_large.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEizaQ7tLu27OzFHCgjI_iV0X7pXsCWq02_daZWq2Zpop_tOsbLYVV4UquMHB7YwYlqFz3cd_vs7-vP2SqgHYNniBwLf_vCRxouQYmpLz-ce8yHN1INvQBivFDl8Bs7xhCINtfBuowGnMHny/s200/tumblr_mjvmztkks51rj13jto1_500_large.jpg" width="200" /></a></div>
<div style="text-align: left;">
<i>"Mielőtt kidobnád a levelet a kukába, kérlek olvasd el. Tudom, hogy a hócipőd tele van már velem, de úgy érzem, hogy sokat veszíthetek ha ezt nem teszem meg és ezt nem engedhetem. Azt is tudom, hogy hallani sem akarsz rólam, de képtelen vagyok bármi normális dologra az életben, ha tudom és érzem, hogy ilyen a helyzet közöttünk. Kérlek, nem fogok elutazni így, hogy nem találkozunk utoljára. Nem akarok már magyarázkodni sem, hiszen nincs olyan szó vagy mondat, amit eddig nem mondtam el. A múltkori viselkedésem miatt pedig legszívesebben arcon köpném magam.</i></div>
<div style="text-align: left;">
<i>Szeretnék Veled találkozni holnap este! M."</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Az állam a szőnyeggel kötött szorosabb barátságot. Mit akarhat még? Nem volt elég ami eddig történt? Bármikor megkaphat bármilyen lányt bármelyik ujjára. És még mindig engem üldöz.</div>
<div style="text-align: justify;">
Legalább fél óráig szuggeráltam a dobozt, hátha eltűnik vagy kinyílik magától. Nem tudom, melyik lett volna a jobb vagy a rosszabb. Sőt perpillanat nem is ez volt a legnagyobb problémám hanem, hogy mégis mitévő legyek. Mert az egy dolog, hogy újra megkeresett - de mégsem elvetendő - az, hogy megint találkozzunk, számára egyet jelentene....megbocsátottam mindent és elkezdjük elölről.</div>
<div style="text-align: justify;">
Sajnos kénytelen voltam belátni, legfőképpen magamnak, hogy fikarcnyi esélyt sem látok ennek a dolognak. Akármennyire is szerettem volna más szituációba képzelni a körülöttünk lezajló eseményeket, nem tudom. Képtelen voltam a szívemre hallgatni, nem akartam, hogy újra apró darabokra hulljon, mint pár nappal ezelőtt, mert azt már nem tudnám lelkiekben leviselni. Legkisebb esélyét nem látom jelen pillanatban annak, hogy a véleményem az elkövetkezendő percekben vagy órákban változna, vagy bármi más hatására megfontolnám azt. Miután e hosszadalmas eszmefuttatás végigfutott az agyamon, már egyre inkább fúrta az oldalamat a doboz tartalma. Elkezdtem kibontani a szaténszalagot, majd leemelni a doboz tetejét. Eltávolítottam a vékony áttetsző fátylat, ami nem engedett betekintést a doboz tartalmába. Szavakkal nem kifejezhető az a látvány, az az érzés, ami hatalmába kerített. Nem csak azért, mert még fiútól ilyen ajándékban sohasem részesültem, hanem mert még a szívem is kihagyott egy ütemet amilyen csodálatos volt az a ruha, amit benne találtam. Kiemeltem a helyéről és magam elé emeltem, közben pedig a tükör felé fordultam. Tükörképemen keresztül tűnt fel, hogy egy szaténszalag által felerősített cédula lóg a ruha derekán: </div>
<div style="text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgVP70kJu9YG1Vm75nYiHZQKjxqlvfdVQ5-ta3HxMa3qLCohJiFiNdv1ttAKdekpWJQ-yBUQ6YUfeBuZATjkMiejzwvzKZaE73t2RiIewyerVNw33F5Sm2CV8tp7YEBMe2U7L_46T0bDwFi/s1600/tumblr_m9u8rk5OH41qks1rko1_500_large.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgVP70kJu9YG1Vm75nYiHZQKjxqlvfdVQ5-ta3HxMa3qLCohJiFiNdv1ttAKdekpWJQ-yBUQ6YUfeBuZATjkMiejzwvzKZaE73t2RiIewyerVNw33F5Sm2CV8tp7YEBMe2U7L_46T0bDwFi/s200/tumblr_m9u8rk5OH41qks1rko1_500_large.jpg" width="132" /></a><i>"Boldog szülinapot!"</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Na most ha eddig nem értettem semmit, akkor meg merem duplázni az esélyét a tudatlanságomnak ami most már egyenlő a mínusz tízezerrel. Erre most már igazán nem találok magyarázatot, valamelyik hatodik érzéke vagy rám állított valami nyomozót? Mert most már ott tartok, hogy kezd kicsit furcsává válni, vagy inkább ijesztővé. Honnan tudhatja mikor van a szülinapom? Tőlem nem az biztos.</div>
<div style="text-align: justify;">
Bár lehet én is kezdek becsavarodni. - tettem hozzá zavart elmém fénypontjaként, mikor kopogást hallok a szobaajtómon.</div>
<div style="text-align: justify;">
A ruhára és a dobozra rádobtam egy takarót, hogy akárki is kopog ne lássa, hiszem előbb saját magamban kell tisztázni a jelenleg fennálló helyzetet. Raven nyitott be a szobámba, kezében újabb borítékkal, ami kisebb szívrohamot váltott ki bennem. Leplezni próbáltam, ami sikerült is, hiszen nagy mestere voltam ennek a területnek. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Neked jött. - nyomta a kezembe egy ásítás közepette.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Éjjel fél 12-kor?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Valószínű, hogy nem a postás hozta, mert rá volt ragasztva a postaládára. - válaszolt egyetlen nővérkém.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Értem, köszi. - átvettem, majd elvonult a saját szobájába.</div>
<div style="text-align: justify;">
Azt hiszem sok volt ez mára. A dobozt és a levelet betettem a szekrénybe, átvettem a pizsit, és megpróbálkoztam az alvással. Elméletben! Gyakorlatban ezt már nem sikerült megvalósítani.</div>
<div style="text-align: left;">
<i>Kedd délelőtt, a szülinapom:</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Arra ébredtem meg, hogy Raven ugrál az ágyamon. Borzalmas volt mondhatom. Ugrál fel-le, jobbra-balra, mint egy gumilabda.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jólvan elég máááár. - köszöntem nem túl kedvesen, megnyújtva és ezzel nyomatékosítva szándékomat.</div>
<div style="text-align: justify;">
Felültem az ágyban és hajlandó volt abbahagyni az ugrálást. Még ki sem nyitottam a szeme, amikor rögtön kiszúrtam egy "újabb" borítékot Raven kezében.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az mi? - mutattam a kezében lévő borítékra.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Egy levél, ismét Neked jött. - válaszolta vállvonogatva. </div>
<div style="text-align: justify;">
Nem kérdezett semmit, hiszen tudta, hogy ha valamit meg akarok beszélni hozzá fordulok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tessék. El akarod mondani?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Köszi. Majd...talán..ha megértem én is. - a közöny csak úgy áradt belőlem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Elindult kifelé, de az ajtóból még visszanézett.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Boldog szülinapot!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Köszönöm. - egy pozitívum az egész napban.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgZ0ny050zJ8tOa_un2H9QpNaEfEHfh7BSAlrofmZqCRM8e3spBSGXotJOHcyTfXvfV2r8XHCcE3cU0-n00QaGKFmqfMo4ZnzUA4ls7-XsHrTt7CM-C6MkM3kqjhNe1jpfvCJwJQQ7nvcpD/s1600/5780123032_21d1603a14_o_large.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgZ0ny050zJ8tOa_un2H9QpNaEfEHfh7BSAlrofmZqCRM8e3spBSGXotJOHcyTfXvfV2r8XHCcE3cU0-n00QaGKFmqfMo4ZnzUA4ls7-XsHrTt7CM-C6MkM3kqjhNe1jpfvCJwJQQ7nvcpD/s200/5780123032_21d1603a14_o_large.jpg" width="200" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Kikotortam magam az ágyból, előszedtem a szekrényemből az előző este kapott levelet is:</div>
<div style="text-align: center;">
<i>"Ha ezt a levelet olvasod, akkor gyakorlatilag elfogadtad a meghívást. A holnapi nap folyamán kapni fogsz még kettőt, abban további instrukciókat találsz." M.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
A döbbenet enyhe kifejezés volt minderre. Még ő ad nekem instrukciókat, amikor ő volt egy gerinctelen féreg? Tudom, hogy nem volt dolgom még fiúval, de nem is hittem volna, hogy ennyire nehéz lesz. Vagy csak én nyúltam bele mézesbödön legaljába? Most már más reakciót nem is vált ki belőlem ez a levél, mint röhögést. Ekkora lendülettel és kedvvel vágtam neki elolvasni a következőt:</div>
<div style="text-align: center;">
<i>"Boldog szülinapot Drága! Reménykedek, hogy jó lett a ruha és tetszik is. Tudod milyen nehéz dolgom volt vele? Főleg, hogy ezelőtt még sosem csináltam ilyet. Na mindegy. A lényeg, hogy szeretném, ha ma este felvennéd."</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Mi? Egy pillanat! Már megint ez a francos szülinap. Mégis honnan tudja? Megőrülök!</div>
<div style="text-align: justify;">
Most következik a magyarázat:</div>
<div style="text-align: center;">
<i>"Honnan tudom a szülinapod? Az maradjon az én titkom ahogy minden más! M."</i></div>
B.http://www.blogger.com/profile/17530958356487520126noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-774529469850161397.post-85108398631566435212013-02-18T15:59:00.000+01:002013-02-18T16:06:42.138+01:0026. fejezet - Ölelés, és egy rég elfeledett csomagHeeeeey :)<br />
<div style="text-align: justify;">
Nos, először is megérkeztem egy újabb fejezettel, és egy elnézéssel amiért ennyit kellett várnotok. Reménykedek benne, hogy van aki még olvas, így aki elolvassa a fejezetet, nyomjon egy tetszik/nem tetszik-et a fejezet után, sőt annak még nagyobb hasznát venném ha a véleményeteket is kifejeznétek. Köszönöm a legutóbbi kommentet <b><u>Little Zsoo-nak</u></b>, aki szinte rendszeresen ír. Hálás vagyok.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem szaporítom tovább a szót, kellemes olvasást!</div>
<div style="text-align: justify;">
Puszi xx</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgBNy4Y5FJwNCcuY3TjRhGF2V3nD-bqphJzBpubNboicFPoHN8fE5FenPzxG9JPQQwsvhC9mCAXL5i1dUT_aGuwzZph9Uja3Nf1XCBEaop6tKaM222u4undYD4I2ViOmFOvqetFVMslA2Kr/s1600/557518_268660099900618_1643016169_n_large.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgBNy4Y5FJwNCcuY3TjRhGF2V3nD-bqphJzBpubNboicFPoHN8fE5FenPzxG9JPQQwsvhC9mCAXL5i1dUT_aGuwzZph9Uja3Nf1XCBEaop6tKaM222u4undYD4I2ViOmFOvqetFVMslA2Kr/s320/557518_268660099900618_1643016169_n_large.jpg" width="320" /></a></div>
<i>Amint felértünk elképesztő látvány fogadott.</i><br />
<div style="text-align: justify;">
Rózsabokrok övezték az egész dombtetőt, már lehetett hallani a tücskök zenélést.</div>
<div style="text-align: justify;">
Elképesztő, hogy már több, mint 10 hónapja itt élek és ezt a helyet még nem fedeztem fel. - gondoltam magamban.</div>
<div style="text-align: justify;">
Majd elkezdett húzni a rózsabokrok felé, ahol egy előre elkészített piknikhely fogadott minket.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát....itt volnánk. - vont vállat, bár leginkább az érzés, hogy szerinte ez nem elég jó vagy nem elég megfelelő számomra, ami kissé elszomorított, hogy olyan lánynak tart, akit el kell halmoznia minden jóval és drágával.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csodálatos. Ennél szebbet nem láttam még sosem. - nyugtattam meg az eddig is idegesnek tűnő fiút.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Biztos? Mert mehetünk ám máshova is, ha ez nem jó.</div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjEoi8aV-sS2E1A7LbtJOc32SABt2_JbAoOeIi_4IwDEIQkujUoEOBJxEcAqsNzDwK8bLxsdkfrEINt9VUkalYACyw4ypvES0pqNTHctsw13NOXECDF0iHK7i2Q0xgVeDOp7YPWNMomfvHD/s1600/tumblr_m24nqpAMy91qk95yqo1_400_large.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjEoi8aV-sS2E1A7LbtJOc32SABt2_JbAoOeIi_4IwDEIQkujUoEOBJxEcAqsNzDwK8bLxsdkfrEINt9VUkalYACyw4ypvES0pqNTHctsw13NOXECDF0iHK7i2Q0xgVeDOp7YPWNMomfvHD/s200/tumblr_m24nqpAMy91qk95yqo1_400_large.jpg" width="149" /></a>- Tökéletes. Ha ez valakinek nem tetszik, akkor bizony rosszul választottál. Öhm...eddig nem is figyeltem arra, hogy ennyire ideges lennél. Ez olyan aranyooos. - nyújtottam el a szó végét.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te nem vagy az? - tördelte az ujjait majd rám nézett.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na, ne...- csaptam rá a kezére finoman. - Másodszor de igen, csak én jó leplezem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nekem is azt kéne megtanulnom. - adott egy erőltetett művigyort, ami már vicsorgásra hasonlított. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nézd, de most komolyan, ne feszengj, mert emiatt fogod elrontani - kérleltem, ahogy csak tudtam. - Na jó, ez most kivételes alkalom, tehát csak most él. Gyere ide. - kezemet a nyaka köré fontam. </div>
<div style="text-align: justify;">
Peti később kapcsolhatott, mert pár másodperc eltelt, mire felfoghatta mi történik vele. Ezután éreztem meg két kezét a derekamon. Ez a testhelyzet eltarthatott két-három percig, őszintén. Miközben csukva volt a szemem, érzékeltem, ahogyan fokozatosan enged fel. Már nem volt feszült, hanem laza és nem idegeskedett tovább.</div>
<div style="text-align: justify;">
Elhajoltam a vállától és a szemébe néztem. Keze még mindig a derekamon pihent, én pedig egy hajtincsével szórakoztam:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Most már jobb? - szólaltam meg a néma csönd után.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Őő...még nem engedtem fel teljesen, szóval még egy kicsi jöhetne az előbbiből. - húzódott mosolyra a szája.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze, csak szeretnéd. - ütöttem bele a vállába. - Ha jól viselkedsz, akkor lehet róla szó.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Rendben, akkor jó kisfiú leszek. Szerintem együnk. - viselkedése akár egy ötéves gyereké, de nem érdekelt, mert aranyos és megnevettet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké, de előre szólok, hogy mocskosan eszek - kiröhögtem a saját hülyeségemet vagyis inkább szerencsétlenségemet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezt nem is lehet máshogy. - mutatott a kibontott kajánkra.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az ezt követő húsz perc bőven elég volt ahhoz, hogy a fejemtől a lábamig, a számtól a fülemig mindenhol tiszta ketchup és mustár legyek. Mivel az egész arcomat belepte a hamburger tartalma és leginkább nem hogy leszedtem volna feltehetőleg csak szétkentem az egészet. Öt perc balfékeskedés után beláttam, hogy segítségre szorulok. Ezt főleg az előttem lassan a földdel egy szinte kerülő srác hangos röhögéséből szűrtem le.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Gyere segítek, mert rossz nézni, amit művelsz. - röhögött tovább, én meg már kezdtem egy paradicsomra hasonlítani. Hogy lehetek ilyen béna?! Úristen!</div>
<div style="text-align: justify;">
Fogott egy szalvétát, majd letakarította az arcomat. Kicsit feszengve éreztem magam, mikor hozzámért. Érintése égette a bőrömet, pillantásával meg akár a vesémbe is láthatott volna.</div>
<div style="text-align: justify;">
Elemelte kezét az arcomtól, jelezve, hogy végzett. Szemét viszont még eztán sem vette le rólam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi az, még mindig förtelmesen nézek ki? - taperáltam végig az arcomat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem, csak..... - kapta el a tekintetét rólam és a kezében lévő szalvétát kezdte el gyűrögetni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak? Nyugodtan, eddig még nem ettem meg senkit...tudtommal.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak azon gondolkodtam, hogy egy ilyen okos, vidám, intelligens és szép lánynak miért nincsen barátja. - kérdezte.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ááh...tudod az állandó költözködések....-zavaromban általában mindig ezzel jövök. - Bár, nem vagdalózhatok mindig ezzel az okkal, de....</div>
<div style="text-align: justify;">
- De már itt laksz 1 éve, itt sem volt? - na, itt rátapintott a lényegre.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Lehetett volna, csak éppen úgy alakultak a dolgok, ahogy elterveztem. És nálad mi a helyzet? - tereltem a témát, mert sosem szerettem ha ilyenekről kérdezgettek, főleg Márk után.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Volt pár barátnőm, de igazán szerelmes csak egyszer voltam. - vont vállat, felidézve a régi emlékeket.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És mi történt? - nem igazán akartam a magánéletébe vájkálni, de úgy voltam vele, hogy vagy megosztja velem vagy nem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Megcsalt. Na de hagyjuk is, mert kárba vész ez a szép este.</div>
<div style="text-align: justify;">
Tekintetbe véve azt a zavaró tényezőt, hogy jó lenne éjfél előtt hazaesni és meg nem fagyni, lassan hazafelé vettük az irányt. A rekeszizmaim az út során sem pihentek, szóval nagyon kellemesen éreztem magam. Nem volt kínos pillanat vagy csönd, imádtam minden percét. A kávézó felé haladva erősödött a tudat, hogy vége van ennek a csodás estének. Peti ragaszkodott ahhoz, hogy hazakísérjen, így még volt lehetőségünk csevegni az élet nagy dolgairól. A ház elé érve elkapott egy szokatlan érzés, ami kissé feszültté tett. Rettegtem attól, hogy ugyanaz a helyzet és történet fog lejátszódni Petivel is, mint ami Márkkal. De kellemesen csalódni ér. Nem kényszerített semmire, megvárta míg én lépek-e valamit. Ez plusz pont a javára. Következő randit nem beszéltünk meg, így telefonon keresztül keressük majd egymást.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szép este volt. - jelentettem fülig érő mosollyal.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen az. Köszönöm, hogy eljöttél. Élveztem. - mondatát befejezvén megölelt, ami bizsergően jólesett.</div>
<div style="text-align: justify;">
A folyamatot megszakítván lassan hajolt el tőlem, majd egy puszit nyomott az arcomra, amibe azt hiszem belepirultam, mint egy kilós paradicsom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Majd kereslek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Rendben, jóéjt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Neked is, álmodj szépeket. Szia.</div>
<div style="text-align: justify;">
Intettem, és beléptem a lépcsőházba. Felérvén az üres lakás fogadott, ami egy cseppet sem meglepő, másrészt most kifejezetten örültem neki.</div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhBPuuAYetAPIRO-UHAcz5OL8DD6y_VRSdc0GOLnRN1sX4fXyNQZEaVpauEmppIJfBbO3YKj3qNbNW-oPhl6MTsERMbF600RApyNFDpZw72AiA1X3OIPVLJr8YvPeBeeug-o8TvlEMltJK6/s1600/tumblr_mdzpgg6ATr1r7n4ueo1_500_large.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="133" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhBPuuAYetAPIRO-UHAcz5OL8DD6y_VRSdc0GOLnRN1sX4fXyNQZEaVpauEmppIJfBbO3YKj3qNbNW-oPhl6MTsERMbF600RApyNFDpZw72AiA1X3OIPVLJr8YvPeBeeug-o8TvlEMltJK6/s200/tumblr_mdzpgg6ATr1r7n4ueo1_500_large.jpg" width="200" /></a>Lehámoztam magamról a ruhát, és beültem egy kád forró vízbe. Igaz, hogy egész nap volt annyi fok, mint a fürdővizem, de ez kellett most. A forró víz égette a bőröm, de jelen pillanatban ez sem érdekelt. Elfeküdtem és végigpörgettem az elmúlt pár óra eseményeit. Ekkor jutott eszembe az a bizonyos csomag, amit délután kaptam.</div>
B.http://www.blogger.com/profile/17530958356487520126noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-774529469850161397.post-36369941752158895632013-01-20T20:16:00.001+01:002013-01-20T20:16:26.338+01:0025. fejezet - Na, mi olyan vicces?Sziasztok!<br />
Egy hatalmas elnézéssel tartozok, amiért régen hoztam fejezetet, de közbejött egy-két nem várt helyzet. De mostantól újult erővel fogok hozzá az elkövetkezendő fejezetekhez. Szívesen veszem a pozitív vagy akár a negatív kritikákat is. Sok hozzáfűznivalóm nincs különösebben a fejezethez, remélem mindenkinek tetszeni fog.<br />
Apropó, köszönöm a +8000 oldalmegjelenítést, nagyon boldog vagyok most!<br />
Kellemes olvasást!<br />
B. Xx <br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgRCnFe344jFTXvkzW1JE1XoPJPSa21-nUwx0xuhJFGSwRKRO7TWESYLIsxo1gY36NpThhHeKZGvOrwwxCDO_PaRe7mqvhs3W63UP673crKWY_GHXlDecDcENU5YPgZ3PyACihJWiCeSOS-/s1600/156109_503931096313101_1854360511_n_large.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="149" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgRCnFe344jFTXvkzW1JE1XoPJPSa21-nUwx0xuhJFGSwRKRO7TWESYLIsxo1gY36NpThhHeKZGvOrwwxCDO_PaRe7mqvhs3W63UP673crKWY_GHXlDecDcENU5YPgZ3PyACihJWiCeSOS-/s200/156109_503931096313101_1854360511_n_large.jpg" width="200" /></a></div>
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
<i>Nahát, hogy ebből mi a Jézus Mariska lesz, nem tudom. Közöltem vele,
hogy mit kérek és hogy én megvárom kint, mert elintézek egy telefont.
Kikotortam a táska aljából. Dobtam egy sms-t Ravennek, hogy anyuék mire
várhatóak haza, mivel jó lenne előttük hazaérni.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Pár percre rá, jött a megnyugtató válasz:</div>
<div style="text-align: justify;">
"Apu egész éjjel bent lesz, anyu valami fogadáson van, éjfélig nem lesz otthon. Miért, kivel vagy és mit csinálsz? Lebuktááááál xD"</div>
<div style="text-align: justify;">
Mintha a fülemben hallottam volna ahogyan Raven kimondja ezeket a szavakat.</div>
<div style="text-align: justify;">
"Petivel vagyok, bár üldöz a kíváncsiság, hogy mi fog kisülni ebből. Eddig minden jó, ami furcsa, de nem kombinálok. Mennem kell, puszi! Szrtlk!"</div>
<div style="text-align: justify;">
A telefonnal bajlódtam, mert időközben bemondta az unalmast és úgy nézhettem ki, mint egy hülye, aki egy kutyát akar megtanítani repülni. Már majdnem földhöz vágtam, mikor pár lépésre tőlem Peti már megszakadt a röhögéstől.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na, most mi olyan vicces? - durcáskodtam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Semmi, csak jó volt nézni, ahogy a telefonnal társalogsz. - nézett hosszasan a szemembe, mintha az egész életem egy nyitott könyv lenne a számára.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Köszönöm. - egy jóleső mosoly keretében meghajoltam. - Bár nem szándékoztam ennyire nyitott lapokkal játszani, így is a tervezett öt helyett hatot is megmutattam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem szeretsz nyitni az emberek felé? - csapott át komolyba a menet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem erről van szó. Szeretek beszélgetni, ismerkedni, de ha mind a harminckettő kártyámat egybe felfedem, annak csak két kimenetele lehet: egy életre szóló lecke vagy életre szóló barátság. Sajnos már túl sokszor befürödtem. Na és hogyan tovább? - mutattam a kezében lévő kajákra.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak kövess!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha nem rabolsz el akkor mehetünk. - </div>
<div style="text-align: justify;">
Húsz perc múlva már nem hogy ismerős utcát, már a várost se láttam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem akarok beleszólni, mivel te vagy a helybéli és a tapasztalt, de biztos tudod, hogy hova megyünk? - akadékoskodtam, de kezdett nem tetszeni a dolog. Rossz érzés öntött el és semmiért nem akart alábbhagyni. Bár ismerve azt a tényt, hogy az érzéseim körülbelül 1:1000000-hoz az esélye, hogy bejön, de ez most más volt. Felettébb furcsa volt, tudván, hogy Petit tényleg nem ismerem. Mélázásomat megszakította, hogy majdnem padlóra küldtem a gyereket. Na nem kell szó szerint érteni, csak annyira máshol jártam, hogy szinte majdnem felborítottam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Megérkeztünk. - önelégült mosollyal nyugtázta a célbaérést.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Éés pontosan hol is vagyunk? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem tudod hol vagyunk? - kérdezte meglepetten, bár nem tudom miért olyan fura számára.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem, tudod nemrég költöztünk és nagyon nem volt időm körbejárni a várost. - adtam meg a választ, közbe pedig elindultam szétnézni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Várj, rossz irányba mész.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Upsz, bocsi - alig észrevehetően ült ki az arcomra a vörösség. - Nem mondtad, hogy hegyet is kell másznunk. - röhögtem, miközben meglepődöttségét rejtegetni próbálta.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hegyet? Ez csak pár lépcső.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudom, de akkor nem így öltöztem volna fel. - mutattam végig magamon újfent.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csinos vagy, és nem kellett volna túrázáshoz öltözni. - odasétált hozzám, megfogta a kezemet, majd húzni kezdett maga után.</div>
<div style="text-align: justify;">
Elkezdtük a végtelennek tűnő lépcsősorozat fizikai áthidalását, ami kezdetben elég nehezen ment, de a felénél már Peti mellett lépcsőztem. Kezeink még akkor sem váltak szét, mikor felértünk a lépcsők után. Nem éreztem a szituációt kínosnak, vagy hogy nekem most azonnal ki kell rántanom a kezemet az övéi közül. Ahogyan keze érintette az enyémet, hát az maga volt a mennyország. Egyszerre féltem és voltam izgatott, annak ellenére, hogy első randi és némi tartást kellene kifelé mutatnom. Bár a tudat, hogy Márkhoz hasonlítgatom állandóan, lehangol. Nem akarok különbséget keresni a két fiú között, nem akarok hasonlóságot sem felfedezni. Csak néha az agyam sajnos akaratlanul is megteszi. Gondolataim mérföldekkel messzebb jártak, így tulajdonképpen azt se vettem észre, hogy elértük a helyszínt. Amint felértünk elképesztő látvány fogadott.</div>
B.http://www.blogger.com/profile/17530958356487520126noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-774529469850161397.post-28665832728466403372012-12-24T16:39:00.003+01:002012-12-24T16:39:48.559+01:00Boldog Karácsonyt!<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjQZdZOeuokRDe7htN3RqUpSvJWEnAijq_AKk9RvCKinlV0UQQUjkn7UdVZ228f0bEcknmGfqedBebTlfNHk6cPLkXnM4PpuBJ1blGsE9sawnInT9urdV-YKlm5MHiQ5PPw35XWkE4j3P1u/s1600/2.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjQZdZOeuokRDe7htN3RqUpSvJWEnAijq_AKk9RvCKinlV0UQQUjkn7UdVZ228f0bEcknmGfqedBebTlfNHk6cPLkXnM4PpuBJ1blGsE9sawnInT9urdV-YKlm5MHiQ5PPw35XWkE4j3P1u/s200/2.jpg" width="137" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi1mtt6azL66_4ivvyZjJDY2iEmMqt0ugb9COuk6VXW0kUBR5jW1wzMBE1rRK-K_Ha80tnD9ttQsCUEiOyYaLD1TdbLQIcdOiDEd-mlQkuN5zcDdNj0zuk-0UGInUsxVsACj43tsgq7zXFt/s1600/tumblr_lwv4lyEk4l1r7d0gjo1_500_large.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="211" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi1mtt6azL66_4ivvyZjJDY2iEmMqt0ugb9COuk6VXW0kUBR5jW1wzMBE1rRK-K_Ha80tnD9ttQsCUEiOyYaLD1TdbLQIcdOiDEd-mlQkuN5zcDdNj0zuk-0UGInUsxVsACj43tsgq7zXFt/s320/tumblr_lwv4lyEk4l1r7d0gjo1_500_large.jpg" width="320" /></a>Kellemes és boldog karácsonyi ünnepeket kívánok mindenkinek, minden olvasómnak és aki ezután fog olvasni. Kívánom, hogy mindenkinek teljesüljön minden vágya és álma. És sokkal jobbat és többet kívánok az új évre! Aztán majd meséljetek, kinek hogyan telt, ki mit kapott a "Jézuskától". Fincsi vacsit mindenkinek és töltse ezt a pár napot szerettei körében!<br />
Boldog karácsonyt!<br />
B.http://www.blogger.com/profile/17530958356487520126noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-774529469850161397.post-31115308371701068732012-12-17T19:38:00.000+01:002012-12-17T19:38:04.238+01:0024. fejezet - Jó estének ígérkezik...Halihó Netlakók!<br />
Elnézést a késésért, de vizsgázok a héten, és hát elég sokat kell tanulnom és nincs időm. Ráadásul egy kisebb alkotói válságba is kerültem múlt héten. De most itt vagyok, készen állok újabb fejezetek gyártására.<br />
Jaa, és hogy tetszik az új design? Írjátok le véleményeiteket kommentbe.<br />
Jó olvasást! <3<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhefRah0vm5qv2AXflcVy_xfrQINdkJ4ncrl9I5cT3SW5CQ8bKCEXJQMlhzXKIs7lkDAg4N4c-2CZB-OQaql2mQPGTzwmi3uFlIXU8ygLydn6jhd0zkuGxz5x78Qk44u4p39hYKstcr09JN/s1600/A8Pagp2CUAIR_YI.jpg+large.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="194" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhefRah0vm5qv2AXflcVy_xfrQINdkJ4ncrl9I5cT3SW5CQ8bKCEXJQMlhzXKIs7lkDAg4N4c-2CZB-OQaql2mQPGTzwmi3uFlIXU8ygLydn6jhd0zkuGxz5x78Qk44u4p39hYKstcr09JN/s320/A8Pagp2CUAIR_YI.jpg+large.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
<i>- Liz?</i></div>
<i>
</i><div style="text-align: justify;">
<i>
- Úristen, sikerült kitalálni. Mégis ki más lenne? - vettem le a kezem a szeméről és felém fordult.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
- Bocsi, de tényleg soha nem voltam jó az ilyen játékban. - felelte, majd nyomott két puszit az arcomra.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia. Milyen volt a munka? Nem vagy fáradt az esti programhoz?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Elviselhető, bár alig vártam, hogy vége legyen. De legalább a héten nem kell jönnöm. És a te napod hogy telt?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Érdekesen. Volt ez is az is. Összességében lehetett volna jobb is, de majd máskor, másvalakivel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mondjuk velem ma este? - kérdezte.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akár. És mit terveztél?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az még titok. Viszont nem baj ha előtte lesz egy kis kitérőnk?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem. - bár fogalmam sincs, hogy hová vezet majd az a kis kitérő, de belementem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak hazaugrok, ledobom a táskám, gyors zuhany, átöltözök és mehetünk. Ígérem 15 perc alatt kész leszek. Ugye nem baj? - fordult hozzám vigyorogva, mintha gondot jelentene.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Dehogy baj. - szólaltam meg, majd elindultunk. Na, igen...hát ez első blikkre kicsit merésznek tűnik, de majd kiderül.</div>
<div style="text-align: justify;">
Negyed óra alatt az egész életünket kidumáltuk. Egy kicsit furcsának tűnhet, de tényleg olyan jól el tudtunk beszélgetni akármiről, ami kevés emberrel adatik meg. Főleg ennyi idejű ismeretség után. Kellemesen érzéssel töltött el a tudat, hogy olyas valakivel lehetek, aki megért és nem tárgyként kezel. Önmagam lehettem és egyszer sem gondoltam Márkra.</div>
<div style="text-align: justify;">
Megálltunk egy hasonló négyemeletes ház előtt, mint amilyenbe én is lakok. Előkotorta a táskájából a kulcsot, előreengedett majd egy második emeleti lakás ajtajában álltunk meg. Beléptünk, és hanyatt vágtam magam ami ott fogadott. Nem kell semmilyen rosszra sem gondolni, csupán homlokon vágott a tudat, hogy 18 éves fiú létére, egy tiszta, rendezett és pofás kis lakásban él. Főleg a pasztellszínek uralkodnak.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Érezd magad otthon. Én addig gyors rendbe szedem magam. - adott egyértelmű utasítást és eltűnt a fürdőszobában.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na, hogyha én otthon érzem magam, akkor szétdöntöm neki az egész lakást. - tettem hozzá magamban. Így azért annyira nem akartam feltúrni neki.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az egyik szobaajtó nyitva volt, így kicsit megszeppenve, de elindultam befelé. Főként a lila volt a legtöbbet előforduló szín, de így is egy tipikus srác szoba hangulata jött le. Egy hosszú szekrénysor, könyvespolc, íróasztal és ágy. A könyvespolcon sokféle kép álldogált, főleg gyerekkori és családi....talán. Rengeteg képen pózolt egy nála idősebb barna hajú lánnyal. Volt pár kép, ami Londonban készült. Ezek külön tetszettek. A könyvespolcon sorban álltak a régi korok íróinak kötetei és a mai ifjúsági könyvek is. A laptop be volt kapcsolva az íróasztalon, ugyanaz a háttérkép volt, mint amit az előbb láttam a könyvespolcon. Leültem az ágyra, ahonnan pont ráláttam a gépre. Ekkor lépett be Peti, és rögtön észrevette a bámulásom tárgyát.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A nővérem. - mutatott a képernyőre. - Külföldön dolgozik, ketten béreljük a lakást, de amint tud mindig hazajön.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ketten vagytok? És a szülők? - kérdeztem, de személyeskedni még nem mertem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A szülők szintén külföldön. Tudtam állást szerezni itt, és nem akartam kimenni. Ketten vagyunk, bár most már hetek óta inkább egyedül.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jártál Londonban? - érdeklődött Peti.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Éltem ott. Folyton költözködtünk, így ott is megfordultam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na igen. Ismerem az érzést. - vágott egy pofát hozzá. Látszik, hogy neki sem jött be ez az élet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak nem?</div>
<div style="text-align: justify;">
- De igen. Körülbelül ez az öt vagy hat ország ahol éltünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát nem egyszerű.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Semmiképpen se. Kész vagy?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze, mehetünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
Befújta magát parfümmel, cipőt húzott és elhagytuk a lakást.</div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><b>~~~~~</b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
Komótosan kezdtünk sétálni a város felé. Egy percig nem unatkoztam, fel sem merült, hogy akár a gondolataim elkalandozzanak vagy másra terelődjenek. Végig Petire koncentráltam, tetszett, hogy óvatosan bár, de a kérdései alapján próbál megismerni. Végighallgat és tartja a szemkontaktust. Bár ez kezdett veszélyessé válni, mikor majdnem nekiment egy villanyoszlopnak. Le nem fejelte, de legalább jót nevettem rajta. Miután levegőt is képesek voltunk venni, új irány vett a beszélgetés:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szereted a gyorskajákat? - tanakodott, mint aki éppen most készülne pofánröhögni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Gyorsbüfébe megyünk? - néztem rá amolyan "komolyan egy gyorsbüfé miatt öltöztem ki így" nézéssel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem. Csak kaját akarok venni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké, de akkor oda menjünk. - mutattam az út túloldalán lévő hambibárra.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Okés.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nahát, hogy ebből mi a Jézus Mariska lesz, nem tudom. Közöltem vele, hogy mit kérek és hogy én megvárom kint, mert elintézek egy telefont. Kikotortam a táska aljából. Dobtam egy sms-t Ravennek, hogy anyuék mire várhatóak haza, mivel jó lenne előttük hazaérni.</div>
B.http://www.blogger.com/profile/17530958356487520126noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-774529469850161397.post-78316103734407187162012-11-25T22:03:00.000+01:002012-11-25T22:03:15.630+01:0023. fejezet - Változnak az idők<span style="font-size: small;">Jó Estét! Meg is érkeztem egy újabb fejezettel, bocsánat a csúszásért, de nagyon sok dolog összejött a hétvégén. Nem is ragoznám tovább a szót, minden kedves idetévedőnek kellemes olvasást kívánok!</span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhGAFQYJNwmbXnv4cBbf8doMbkdV7OHnbA-by54NfUN2FYLtx7cK2LUbx29aA0xRR1hCO4LzErfKNS9oy36UAgq-Vjk9ugfitBC_N61fmZoQ5P51mfSAky4Psy4mP_UQqUlwdpMHU2fL0CW/s1600/tumblr_me206pxY1x1qaj1hao1_500_large.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhGAFQYJNwmbXnv4cBbf8doMbkdV7OHnbA-by54NfUN2FYLtx7cK2LUbx29aA0xRR1hCO4LzErfKNS9oy36UAgq-Vjk9ugfitBC_N61fmZoQ5P51mfSAky4Psy4mP_UQqUlwdpMHU2fL0CW/s320/tumblr_me206pxY1x1qaj1hao1_500_large.jpg" width="320" /></a></div>
<i><br /></i>
<div style="text-align: justify;">
<i>
- Gyönyörűen gitározol.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>
Válasz nem érkezett, csak visszatette a tokba, majd felállt. Ekkor nézett rám először.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
- Köszönöm. Amúgy, hogy kerülsz ide? - vont kérdőre, mintha a történtek után még neki kellene dühösnek lennie.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Öhm..kopogtam, csengettem, de senki nem nyitott ajtót, így hát benyitottam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A holmidért jöttél?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azért is.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És még miért?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miattad is. Márk, beszélnünk kell. - emeltem fel a hangom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Minek: Hogy még jobban megalázz? Hidd el, bőven elég volt egyszer is.</div>
<div style="text-align: justify;">
Itt aztán véglegesen betelt a pohár. Ezek után még neki áll feljebb? Megbánom, amit most fogok tenni? Lehet, de most már finoman kifejezve is elküldöm melegebb éghajlatra. Félretéve mindent jöttem ide, hogy megbeszéljünk mindent és túllépjünk ezen. Nem! A kiskirálynak a büszkesége most fontosabb. Rendben. Ha te így, akkor én is.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Még te bunkózol és viselkedsz így? - mutattam végig rajta. - Aki így elhordott gyakorlatilag mindennek? Idejövök, hogy megbeszéljük és neked áll feljebb? Tudod mit? Én innentől fogva egy másodpercet sem vagyok hajlandó veled vagy a közeledben tölteni. Hol vannak a cuccaim?</div>
<div style="text-align: justify;">
- A szobámba.</div>
<div style="text-align: justify;">
Beviharoztam a szobájába, felkaptam az ágya mellől a cuccaimat és gyors léptekben indultam el kifelé, hogy minél hamarabb elhagyhassam ezt a házat.</div>
<div style="text-align: justify;">
Faképnél hagytam Márkot és a bejárati ajtó felé siettem. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Várj Liz, kérlek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mire?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sajnálom. - közölte, majd megfordultam.</div>
<div style="text-align: justify;">
Közelebb léptem, majd a szemébe néztem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen, én is. - közöltem őszintén, majd könnycseppek indultak végig szomorú arcomon.</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: center;">
<b><span style="font-size: large;">~~~~~ </span></b></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgCDkSt8BblER82OuQBT1JYsegVzU9VFeyFacvRQz69VFORPnNrqZq-8qaYiiAUZmwWY0G9Zi7PYkZaP7-dfr4113Ql596XYQO3U9jgo5cpg5y0D3pgVLioajvM3_q9do6Z8DH3VggZAwfZ/s1600/1333990868.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgCDkSt8BblER82OuQBT1JYsegVzU9VFeyFacvRQz69VFORPnNrqZq-8qaYiiAUZmwWY0G9Zi7PYkZaP7-dfr4113Ql596XYQO3U9jgo5cpg5y0D3pgVLioajvM3_q9do6Z8DH3VggZAwfZ/s200/1333990868.jpg" width="132" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;">Negyed óra <span style="font-size: small;">után szinte lihegve értem haza. Futottam amerre csak láttam. Nem volt erőm semmin se gondolkodni. Felesleges! Mit e<span style="font-size: small;"><span style="font-size: small;">rőlködjek</span> én </span></span></span>azon, hogy mi volt vagy mi nem. Az egyetlen dolog, ami rendkívül bánt, az Kata. Hogy fogok így a szemébe nézni valaha is? Sőt, mit fog gondolni rólam ezután? Hagyjuk, majd töröm a fejem ezen, ha muszáj lesz. Az óra fél 5-öt mutat. Ezek szerint van még 3 órám. A ruhám is megvolt, szóval nyugodtan el tudtam nyújtózkodni az ágyon. Ébresztő készenlétben, ha netán túlságosan is bealudnék. Meg is történt, 6:15-kor csörömpöl a telefon. Próbálok annyi erőt összekaparni még a duracell elemekből, hogy legalább felkelni tudjak. Na ezért nem szabd nekem délután aludnom. Sikeresen kikászálódtam, bár így is volt fél 7. Elővettem egy ruhát, melynek mellrésze fehér és középen cipzáras, a szoknyarészen pedig fehér alapon színes csíkok virítanak. A hajamat kifésültem és kicsit begöndörítettem és két fehér rózsát tűztem bele. Parfümöt hintettem a nyakam tájékára és a csuklóimra. Utána belebújtam egy fekete topánkába. Épp a táskámba szórtam bele a cuccaim, mikor csengetnek. Ötletem sem lehetett, hogy ki állhat az ajtó túloldalán, mivel egyedül voltam itthon.</div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgocoU0anTyubK1dJJPzpQGdYpaYXcRbo5BOGrpBjTV4uWYl8AHWE1hm59hso3siFtbBZ2FycLCND0zRcrqueWzk_R52l3-Z1x8xzTNtHShWfq5nubS_gFFE20AUuNme2UnBuJlRy-cY5sY/s1600/tumblr_lpl0zpqqNj1qiu0d6o1_1280_large.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgocoU0anTyubK1dJJPzpQGdYpaYXcRbo5BOGrpBjTV4uWYl8AHWE1hm59hso3siFtbBZ2FycLCND0zRcrqueWzk_R52l3-Z1x8xzTNtHShWfq5nubS_gFFE20AUuNme2UnBuJlRy-cY5sY/s200/tumblr_lpl0zpqqNj1qiu0d6o1_1280_large.jpg" width="200" /></a>- Megyek. - kiáltottam az ismeretlennek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csomagot hoztam Liz James részére. - pillantott a lapra ahonnan felolvasta a nevet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én vagyok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Itt írd alá légyszíves. - nyomott az orrom alá egy papírt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Csomagot? Én? Furcsa, ugyanis 10 hónapja költöztünk ide, még a rokonok sem tudják. Sőt szerintem már a fonalat is elvesztették. Furdalt a kíváncsiság, de időm már nem volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké, köszi. Szia.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nincs mit. Szia.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mivel időm már jócskán fogyóban volt, így a csomagot felbontani nem tudtam. Betettem a szobámba és elindultam, mert elmúlt 7 óra.</div>
<div style="text-align: justify;">
A 20 perces út alatt nem akartam semmire sem gondolni. Ki szerettem volna teljesen tisztítani az agyam, mert akkor nem tudok 100%-ig csak Petire összpontosítani. Túl akarok lépni Márkon és esélyt adni Petinek. Nem tudom, hogy fog kettőnk között alakulni a dolog, de a lehetőséget nem szeretném elszalasztani. A zene az végig szólt a fülembe, márcsak azért is, hogy ne kattogjon az agyam. Miután sikeresen teljesítettem ezt a feladatot, csak Petire koncentráltam. A mai estét semmi sem ronthajta el. </div>
<div style="text-align: justify;">
Épp fordultam be a kávézó utcájába, mikor a fiú sétált ki a kávézó ajtaján. Nem vett észre, csak mikor eltakartam a szemét. Bár ennek a megvalósítása sem volt éppen egyszerű, hiszen legalább egy fejjel magasabb nálam. Nem baj, megoldottam. Nehéz volt így is megtartani magam, mert minimum másfél percet vett igénybe mire kitalálta ki vagyok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na ki vagyok? - kérdeztem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ebben a játékban sosem voltam jó. - felelte.</div>
<div style="text-align: justify;">
Most tényleg béna vagy csak játszik?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na igen, ezt veszem észre. De még ma légyszíves, mert nem bírom tartani a kezeeeem. - húztam el a szó végét.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát...van valaki, akit várok... - kezdte. - De neki még van 5 perce. - jelentette ki holt nyugodtan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miből gondolod, hogy az utolsó percben szeret beesni?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Liz?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Úristen, sikerült kitalálni. Mégis ki más lenne? - vettem le a kezem a szeméről és felém fordult.</div>
B.http://www.blogger.com/profile/17530958356487520126noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-774529469850161397.post-20907332089533359482012-11-16T13:17:00.001+01:002012-11-16T13:17:26.091+01:0022. fejezet - I change my mind.<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiwNgwOBsT7mLbRfp2jF6UVqg8vORNmWHW5e3S27tSOLvm-1vs6l_5mb5m75g7YuRDHVCX6EIsYz7zl4be38X_wnc9xSjJSf4idRQbGyLS5CEtWg0zB1607cQNZGdi9EKvKhoIqL45f0VOY/s1600/193654852696436993_tcNXrn96_f_large.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiwNgwOBsT7mLbRfp2jF6UVqg8vORNmWHW5e3S27tSOLvm-1vs6l_5mb5m75g7YuRDHVCX6EIsYz7zl4be38X_wnc9xSjJSf4idRQbGyLS5CEtWg0zB1607cQNZGdi9EKvKhoIqL45f0VOY/s320/193654852696436993_tcNXrn96_f_large.jpg" width="320" /></a>Szép jó napot mindenkinek! Újabb fejezettel érkezem, remélem ez is ugyanúgy elnyeri a tetszéseteket. Nagyon köszönöm az előzőhöz kapott 4 (!) kommentet, igyekszem még a mai nap folyamán válaszolni rájuk. Bal oldalt kitettem egy szavazást. Még pedig arról, hogy szeretnétek-e One Shot-ot olvasni tőlem. Ha nem lenne nagy kérés a kommentbe ezt is leírhatjátok. Lehet vélemény vagy akár a témát is megszabhatjátok.<br />
Nos...akkor kellemes olvasást! Puszi: B.<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<h2 style="text-align: center;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: large;">Márk </span></span></h2>
<div style="text-align: justify;">
<i>A 4 órás edzés után fáradtan vetem bele magam a
hazaútba. Ma kivételes alkalommal gyalog vagyok, ugyanis az éjjel támadt
egy fura tervem, amivel kiengesztelhetném Lizt. Mivel edzés után
fürödtem és nem árasztok magamból büdös szagot, így nyugodtan mertem
belépni......</i></div>
<div style="text-align: justify;">
egy elegáns női ruha üzletbe. Igen, egy női ruha üzletbe. Mellesleg egyéb más esetben nem biztos, hogy vetemednék erre, de úgy érzem ha ezt nem lépem meg, később önkéntelenül is <i> </i>sok lesz a megválaszolatlan mi lett volna ha. E téren....hát, hogy is mondjam, nem éppen kellő tapasztalattal rendelkező fiú volnék. Betértem az üzletbe, az eladónő már mosolyogva mért végig. Láttam mindenféle fajta, színű ruhát. A földig érőtől, a habos-baboson át a teljesen kivágottakig mindent. Esélyét sem láttam annak, hogy így egyhamar is szabadulni fogok, vagy hogy egyáltalán ezen az egész halmon átlátok, szóval inkább segítséget kértem. Az eladócsaj körülbelül 25 év körüli lehetett, ügyetlenségemet nem kiröhögve fordultam hozzá:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia! Tudnál nekem segíteni? Már nem látok át ezen az egészen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze. El tudnád mondani mit szeretnél?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Őő...egy ruhát szeretnék - mily meglepő egy női ruha üzletbe XD - elegáns, de nem túl kirívó.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És méretben mekkora?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát....- kezdtem el vakargatni a fejem. Nagyjából akkora lehet a mérete, mint neked.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Rendben.</div>
<div style="text-align: justify;">
Elment, majd egy gyors kör után 3 ruhával tért vissza. Az első egy fekete pántnélküli felsőből és bézs színű szoknyából állt. A második egy gombos barna mellrész drapp cipzáros szoknya, derekán egy nagy masnival. A harmadik - ez nyerte el leginkább a tetszésemet, elegáns és csinos - fodros pezsgő színű egyberuha, szaténszalaggal és a hátán kődíszítéses pántok.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiKD8uCVVj8Kin54YGJIK5Yq4JFyOo0vXsp4H5WMAmVB20LYcn6_xWJlcQ_LEKcpFy448S0wm0njS9rM9nDvlhz3ym0tlS2F6NO8JOYRuiJNJy8aXpM52sRfZ12iGvXLU-3VryIqhuWqdG2/s1600/ruha.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="216" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiKD8uCVVj8Kin54YGJIK5Yq4JFyOo0vXsp4H5WMAmVB20LYcn6_xWJlcQ_LEKcpFy448S0wm0njS9rM9nDvlhz3ym0tlS2F6NO8JOYRuiJNJy8aXpM52sRfZ12iGvXLU-3VryIqhuWqdG2/s400/ruha.jpg" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezt szeretném. - szólaltam meg 15 perc erős gondolkodás után, és rámutattam az utóbbi ruhára.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Rendben.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Lehetne díszcsomagba tenni?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze.</div>
<div style="text-align: justify;">
Kifizettem, megköszöntem a segítséget, belátván, hogy egyedül ziher nem mentem volna semmire, és kiléptem az üzletből.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hazaérve az első utam a szobámba vezetett, ledobtam a sporttáskám, a dobozt pedig a szekrénybe süllyesztettem. Az ágyam mellett még mindig ott hevertek Liz táskái.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Anyu! - kiáltottam el magam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi az? - kérdezett vissza aggódva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem úgy volt, hogy ma jön értük? - mutattam a táskákra.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De. Volt is itt, de a holmiját csak később tudja elvinni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Figyelj, én most elmegyek pár ismerőssel erre-arra. 8-9 tájékán jövök, jó?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké, vigyázz magadra. Szeretlek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én is. Szia.</div>
<div style="text-align: justify;">
Összeszedte a cókmókját és már csak az ajtócsapódást hallottam.</div>
<div style="text-align: justify;">
Felmentem a padlásra előkeresni a nagyobb bőröndöt, amibe holnap bepakolok. Nem elég, hogy lefejeltem egy lécet, de ez a bőrönd is jól el volt rejtve. Nagynehezen megtaláltam miután szétdöntöttem a fél házat. Lefelé menet a falnak támasztva pillantottam meg a gitáromat. Rengeteg emlék kötődik ehhez a hangszerhez, meg jó sok por ami az évek alatt felhalmozódott rajta. Utoljára Tomi temetésén nyúltam hozzá. Azóta se. Fájó emlékek hada tör rám, ami egy könnycsepp formájában gördül végig az arcomon. Mindig is irigyeltem azokat az embereket, akiknek mindenük megvan, tökéletes az életük. Nekem sajnos nem ez az életforma adatott meg. Nem kívánok tökéletes életet vagy több pénzt, csak boldognak lássam azokat, akik igazán fontosak a számomra.</div>
<div style="text-align: justify;">
A bőrönddel együtt a gitártokot is levittem az alsó szintre. Az utazótáskát beállítottam a sarokba, hogy ne legyen útba. Kisétáltam a teraszra és kezembe vettem a gitáromat. Pengetni kezdtem és sorra zúdultak fel az események. Játszottam ami épp eszembe jutott.</div>
<br />
<h2 style="text-align: center;">
Liz</h2>
<div style="text-align: justify;">
Elindultam otthonról beszélni Márkkal, ahogy délelőtt megígértem az anyukájának. Semmiféle érzés nem kavargott bennem, és ez kicsit frusztrált. Pár perc séta után szintén annál a háznál voltam ahol délelőtt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Kopogtattam, de nem nyitott ajtót senki. Csengettem, semmi válasz. Az ajtó nyitva volt, így beléptem, hátha mégis van itthon valaki.</div>
<div style="text-align: justify;">
Beljebb mentem, majd balra fordulva beláttam a fiú szobájába, ami szintén üres volt. Kibattyogtam a teraszra, hátha esetleg Sammel van. Már látótávolságba került a kinti rész, mikor észrevettem Őt.....gitárral a kezében. A teraszajtó félig nyitva volt, így tisztán hallottam minden hangot. Az ajtónak dőlve akaratlanul is elmosolyodtam. Úgy játszott azon a gitáron, hogy elképedve bámultam. Oly tisztán és őszintén, hogy képtelen voltam elhinni azt a tényt, ami miatt összevesztünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
Befejezte a számot és a távolba meredt. Nem tudtam volna elképzelni min gondolkodhat ennyire, mi az ami fájó emlékeket idézhet fel benne. Legszívesebben odarohannék és addig ölelném ameddig csak lehetne. De ez nem a valóság.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mivel kibámultam magam és minden nélkül csak úgy bejöttem, végre megszólaltam:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Gyönyörűen gitározol.</div>
<div style="text-align: justify;">
Válasz nem érkezett, csak visszatette a tokba, majd felállt. Ekkor nézett rám először.</div>
B.http://www.blogger.com/profile/17530958356487520126noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-774529469850161397.post-47239778161242674062012-11-07T12:39:00.000+01:002012-11-07T12:39:28.317+01:0021. fejezet - Fordul a kocka<div style="text-align: center;">
</div>
<div class="" style="clear: both; text-align: center;">
Halihó! Egy pöttyet csúszott a fejezet, amiért előre is elnézést kérek!
Remélem ezentúl sem fog alábbhagyni a kommentelőkedv, borzasztó jó
olvasni a hozzászólásokat, tényleg. :)</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhiTyIVe4Jasa3gZSBBDPrFmtOY8h8AQgNgxyRhFMcTq8wxjjV2h2O9Kht_QT5TD0ss2E1VXgfiyo0or-4dmIxWLrnm6agoered9hKHOQURaUnvexP1-20DYV4YHHRcjpaNZJkF5YRrG3i3/s1600/6b6fa7921b1411e29a0d22000a9f1320_7_large.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhiTyIVe4Jasa3gZSBBDPrFmtOY8h8AQgNgxyRhFMcTq8wxjjV2h2O9Kht_QT5TD0ss2E1VXgfiyo0or-4dmIxWLrnm6agoered9hKHOQURaUnvexP1-20DYV4YHHRcjpaNZJkF5YRrG3i3/s200/6b6fa7921b1411e29a0d22000a9f1320_7_large.jpg" width="200" /></a></div>
<div class="" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="" style="clear: both; text-align: left;">
<b>*1óra múlva otthon*</b></div>
<div class="separator" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh_Q9KE1e3qRsBIE8X-MzrxhwCDWJykh5vFEB8_2gwzbBLtpDmtGzslZ9RZhovGpDJWF5uDd7SFcfjUirLmixYCgdO5PZd5wjL-JuyJU0FRz6yfBNI_T0Bg6hozsI0ZAJBQi_d_sPiwvn8f/s1600/il_570xN.301155293_large.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"></a>Felettébb érdekes volt ez a beszélgetés. Igazság szerint nem tudok most mit kezdeni, de megígértem neki, hogy beszélek Márkkal. Nem volt erőm újból vitát szítani kettőnk között, de lehet, hogy megéri megpróbálni mégegyszer. <br />Leültem egy bögre tejeskávé társaságában a konyhaasztalhoz, majd léptek zaja törte meg az addig nyugis csendet, ami a folyosó végéről jött. Raven kibotorkált a szokásos pizsiszettjében és leült velem szembe az asztalhoz. Komótosan, mint aki jól végezte dolgát nyúlt a bögrém után és belekortyolt:<br />- Nem baj, hogy az az enyém? - feleltem kissé felpaprikázva.<br />- Csak egy korty volt, bocsi. Mész valahova? - mutatott végig az ujjával az öltözékemen.<br />- Már haza is értem. - vettem magamhoz egy újabb kortyot.<br />- Röviden és tömören....<br />- Hát...Márk anyjához mentem át a cuccokért, ami mellesleg ott maradt, mindegy, elmondta, hogy a fiát boldogtalannak és szomorúnak látja. Kérte beszéljek vele. Ez még nem is lenne akkora durranás, ha nem én lennék a legjobb dolog Márk életébe....és most szó szerint idéztem. - fejeztem be, Raven szemei azonnal kinyíltak utolsó mondatom hallatán.<br />- A legjobb dolog? - mosolygott, ami átváltott röhögésbe.<br />- Ne röhögj, így is szar nekem ez a z egész helyzet, és még te is nehezíted, nemhogy inkább segítenél. - szóltam hozzá összehúzott szemekkel.<br />- Beszélj vele, ha megígérted. Aztán vagy nyugi lesz vagy akkor úgysem kell már többet beszélnetek.<br />- Mit csinálsz ma? - kérdeztem.<br />- Összefutok pár itteni ismerőssel. Beülünk moziba meg ide-oda. Megyek is valami emberibb külsőt varázsolni magamnak. Kitartást a délutánhoz. - adott egy puszit az arcomra majd eltűnt a szobájában.<br />Mivel volt 2 órám a találkozóig, úgy döntöttem, hogy bemegyek a városba venni valamit Beth-nek. 45 percnyi tétova bolyongás után végre megtaláltam az ideális ajándékot: <a href="http://data.whicdn.com/images/20914199/il_570xN.301155293_large.jpg">egy karkötőt charmokkal</a> és egy <a href="http://data.whicdn.com/images/40324112/tumblr_mc1b61XWIR1roblh7o1_500_large.jpg">angol zászlót ábrázoló hátlapot az iPhone-jára.</a> Rajong Angliáért, szóval biztosan tetszeni fog neki.<br />Leültem az egyik padra, hiszen volt még 1 órám. A padtól néhány méterre volt az a kávézó, ahol tegnap megismerkedtem Petivel. Meglepően furcsa érzésem volt vele kapcsolatban, de kizárólag jó értelemben. Majd eldől, hogy milyen szerepet fog betölteni az életemben. Nem is kellett tovább gondolkodnom, ugyanis egy sms szakított félbe:<br /><i>"Szia, Peti vagyok a kávézóból. Remélem emlékszel még rám. Most még dolgozok, este 7-ig. Nem lenne kedved utána találkozni? Puszi Xx"</i><br />Az üzenet akarva akaratlanul is mosolygásra késztetett. Mire a telefonból felnéztem már nem a padon ültem, hanem a kávézó bejárata előtt ácsorogtam. Beléptem, Peti épp egy vendéget szolgált ki, mikor meglátott. Mosollyal az arcán indult el felém, ami engem is erre késztetett:<br />- Szia! Hát te? Épp most írtam sms-t. - kezdte, majd a bárpulthoz invitált.<br />- Szia! Vásárolgattam egy barátnőmnek. Én meg épp most olvastam el. - lóbáltam meg a kezemben a telefont.<br />Nevetett, és közben rám nézett egy fülig érő mosollyal.<br />- Öhm...adhatok valamit?<br />- Nem, köszönöm. Nem maradok sokáig. Csak mivel itt voltam, benézek és szívesen találkoznék Veled este. - vigyorogtam, mint a tejbetök.<br />- Jólvan. Megfelel itt fél 8-kor? - kérdezte.<br />- És hová megyünk?<br />- Az titok! - adott egy rejtélyes választ, amit soha nem szerettem.<br />- Hát jó. - válaszoltam. - Nekem viszont mennem kell, szóval akkor itt leszek fél 8-ra.<br />- Oké, Szia.<br />- Szia, jó munkát.<br />Kiléptem a kávézóból és hazafelé vettem az irányt.</div>
<div class="separator" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; text-align: justify;">
<b>~Márk~</b><br />A 4 órás edzés után fáradtan vetem bele magam a hazaútba. Ma kivételes alkalommal gyalog vagyok, ugyanis az éjjel támadt egy fura tervem, amivel kiengesztelhetném Lizt. Mivel edzés után fürödtem és nem árasztok magamból büdös szagot, így nyugodtan mertem belépni......</div>
<div class="separator" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; text-align: left;">
</div>
B.http://www.blogger.com/profile/17530958356487520126noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-774529469850161397.post-80286785425897918282012-10-30T12:47:00.003+01:002012-10-30T12:47:36.412+01:0020. fejezet - Te vagy a legjobb dolog...<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj7-OfkOWVMBHULg-J_Y1EO5fUDMysXDxlW7REyVEZrJ7mOLIUx7OHmHY5IQ541p_72UOh_v4-fjG2g8t2hkvOq-J1MBGiP3RH5jZyp8-Bc0e7K7REXtZsd0ANWKOwvrTNa3GGW_pRUBY1T/s1600/427049_335770879841391_660723344_n_large.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj7-OfkOWVMBHULg-J_Y1EO5fUDMysXDxlW7REyVEZrJ7mOLIUx7OHmHY5IQ541p_72UOh_v4-fjG2g8t2hkvOq-J1MBGiP3RH5jZyp8-Bc0e7K7REXtZsd0ANWKOwvrTNa3GGW_pRUBY1T/s320/427049_335770879841391_660723344_n_large.jpg" width="320" /></a>Sziasztok! Meg is érkeztem a hónap utolsó fejezetével. Remélem ugyanúgy elnyeri majd a tetszéseteket, mint az eddigiek. <b>Nagyon-nagyon szépen köszönöm</b> <b>a 3 kommentet</b>, iszonyatos mennyiségű energiát tudtam belőle meríteni. Amint megírtam ezt a bejegyzést, válaszolok is rájuk.<br />
Hogyan telik az őszi szünet? És hogy bírjátok ezt a hirtelen hideget? Na és a hó?<br />
Na, nem fecsegek tovább, kellemest olvasást!<br />
Puszi: B.<br />
<br />
<br />
<u><b>Hétfő:</b></u><br />
<div style="text-align: justify;">
Fél 10-kor üvöltött az ébresztő. Inkább feküdni volt kedvem, mintsem felkelni. 10 perc forgolódás és punnyadás után leesett miért szólt az ébresztő.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Basszus. Tuti csúszni fogok. - mérgelődtem.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhqEMhAU6fjxhjizg8CWrnwvFZxVr53ef80p5vT4b_utmPH6EHZ70WAM1ItAR1zfHNbxydlwrBXIiw8ckPLbvOBqinultKJq2zHbQpDRKeD7EgWSkFGIzJ52TZCLaVbCp9FmJZI-L4XaAk7/s1600/560819_369610559783679_725924652_n_large.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhqEMhAU6fjxhjizg8CWrnwvFZxVr53ef80p5vT4b_utmPH6EHZ70WAM1ItAR1zfHNbxydlwrBXIiw8ckPLbvOBqinultKJq2zHbQpDRKeD7EgWSkFGIzJ52TZCLaVbCp9FmJZI-L4XaAk7/s200/560819_369610559783679_725924652_n_large.jpg" width="200" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Bevetettem magam a fürdőbe, gyors mosakodás, fogmosás, fésülködés - viszonylag megállt valahogy a fejem - vissza a szobába. Kint sütött a nap, szóval nem öltöztem fel nagykabátba. Egy kék angol zászlós póló és egy famersort mellett döntöttem, egy fekete papuccsal. Táskámba beleszórtam a telefont, pénztárcát meg a kulcsot. Az óra 10:10-et jelzett.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na, egész jó időt futottam. - jeleztem magamnak megnyugvásképp, hogy lesz még időm odaérni. Mivel Raven még aludt, halkan kislisszoltam és bezártam az ajtót.</div>
<div style="text-align: justify;">
15 perc kényelmes séta után értem el a zöld házat, amit szombaton viharos körülmények között hagytam el. Semmi lélekjelenlétem nem volt visszatérni és felidézni a szombaton történteket. Arról meg végképp fogalmam sincs, hogy mi lesz az érkezésem oka. Némi töprengés után megnyomtam a csengőt. Fél perc elteltével nyílt is az ajtó, ahol egy mosolygós arccal találtam szemben magam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia Liz! Örülök, hogy itt vagy. Gyere beljebb. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó Napot! Köszönöm. - válaszoltam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kérsz valamit enni vagy inni? - kérdezte, de izgatottsága megjelent minden mozzanatában.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem köszönöm.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ugyanis egy falat nem menne le a torkomon. - gondoltam magamban.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Őő...minek köszönhetem a meghívást? Mert szerintem nem csak a táska és a holmijaim visszaszolgáltatásáról van szó. Nemdebár? - kérdeztem mit sem sejtve.</div>
<div style="text-align: justify;">
A mosoly ami eddig az arcát ékesítette, éppen leolvadóban volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nos, ha már így nyíltan rákérdeztél. Igazad van. Tudod....amióta Márk apja elhagyott minket és az öccsét, Tomit elvesztettük egy balesetben, sokkal közelibb lett a kapcsolatunk. Tudjuk, hogy csak egymásra számíthatunk. Próbálom attól óvni ami rossz és boldognak látni őt. Nem tudom, hogy pontosan mi történt köztetek vagy mi az oka a nézeteltérésnek. De azt tudom, hogy most nem olyan, mint pár nappal ezelőtt volt. - fejezte be, én pedig feszült figyelemmel figyeltem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Pár nappal ezelőtt? - reagáltam vissza.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Boldog volt, a szeme is csak úgy szikrázott az örömtől. Nem szeretnék és nem is akarok beleszólni a dolgaitokba, csak rossz látni, hogy az egyetlen fiam alig beszél hozzám, nem eszik és ki sem mozdul a szobájából, hacsak nem edzésre megy. Próbáljátok megbeszélni. - jelentette ki egyszerűen, de mégis félelmet tükröző tekintete aggodalomra adott okot.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Próbáltuk, de nem igazán sikerült. Amúgy itthon van most? - kérdeztem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nincs. Edzésen van. 3 órakor ér haza.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ja, igen. Persze, mondta is.</div>
<div style="text-align: justify;">
Elgondolkodtam azon, hogy mi is lenne jó mindhármunk számára.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mindenesetre elgondolkodtató a tény, hogy ennyire - és úgy igazán mélyen - megtört az összeveszésünk miatt. Lehet beszélnem kellene vele. Nem szeretném, ha az édesanyja engem hibáztatna, ha a fia boldogtalan.</div>
<div style="text-align: justify;">
Sóhajtottam, majd megszólaltam újra:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nézze....</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nyugodtan tegezz ám! - mosolygott.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nézd, ha ez kell ahhoz, hogy megnyugodj, akkor beszélni fogok vele. - feleltem olyan határozottsággal mint még soha. Na, ezt tuti nem gondoltam végig.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Liz, nagyon hálás vagyok. - majdnem kiugrott örömében, de a mosoly levakarhatatlannak tűnt az arcáról. Felpattant a helyéről, felém fordult, majd megölelt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ölelés közben olyat mondott, amit sosem hittem volna, hogy meghallhatok:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te vagy a legjobb dolog Márk életébe. - közölte egyszerűen.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mivel reagálni nem tudtam, ugyanis köpni-nyelni nem voltam képes, egy mosollyal vette a lapot.</div>
B.http://www.blogger.com/profile/17530958356487520126noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-774529469850161397.post-12985420192840143032012-10-22T20:46:00.000+02:002012-10-22T20:47:32.334+02:0019.fejezet - Rég nem látott ismerős<div style="text-align: center;">
<u><b><span style="font-size: large;">Kommentelni ér!</span></b></u></div>
<div style="text-align: left;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhJuragCb7TsuGm5CoPJ_DE4_iKX8AbOWVfFRzusWCoLKsISm0jEudXy0ZkweBKT8ghaq_fDg3hqEqIL0Ka3VHcBd3gxoyK7BvveJVgzLa1QRLQgA9chq4HNKuUhLdMrI9MBYOAjAF9GXhE/s1600/25_28888_340328_c0df22d59684d25182600855103c6255_5dc2e1_301.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhJuragCb7TsuGm5CoPJ_DE4_iKX8AbOWVfFRzusWCoLKsISm0jEudXy0ZkweBKT8ghaq_fDg3hqEqIL0Ka3VHcBd3gxoyK7BvveJVgzLa1QRLQgA9chq4HNKuUhLdMrI9MBYOAjAF9GXhE/s320/25_28888_340328_c0df22d59684d25182600855103c6255_5dc2e1_301.jpg" width="320" /></a></div>
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Amúgy Peti vagyok. - nyújtotta felém a kezét.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Liz. - fogadtam el a nyújtott kezet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Új vagy?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tessék?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Úgy értem, még nem láttalak. - javította ki magát.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen, 1 éve költöztem haza. - feleltem, majd átnyújtotta a blokkot.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Honnan jöttél?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Anglia. - kifizettem és adtam neki borravalót. - Örülök, hogy találkoztunk. - fordítottam hátat, hogy visszamenjek tesómhoz, de utánam szólt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hé, várj. Hogy érhetnélek el? - kérdezte feszengve.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mondjuk telefon?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké.</div>
<div style="text-align: justify;">
Előkotortuk a telefont mindketten, bepötyögtük a számokat és visszacseréltük.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Majd hívlak.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Rendben, Szia.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia.</div>
<div style="text-align: justify;">
A telefonnal a kezemben kislisszoltam, és elhagytuk a kávézót.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na, na, na? - faggatózott Raven.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Számot cseréltünk. Olyan aranyos, olyan kis esetlen volt szegény. - mosolyogtam meg a gondolatot.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Márk?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem tudom. Figyelj, egyedül vagyok, nem vagyok együtt Márkkal, azzal találkozgatok, akivel akarok. Amúgy meg az összes cuccom nála van, amit tegnap vittem. Fogalmam sincs, mikor megyek el értük. Ja, és ha anyu kérdezi délután értem haza és jól éreztem magam, jó? - kértem, miközben a kezét rángattam akár az oviba.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze, természetes. - karolta át a vállamat.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjIKCAJOOQcDuRmCwjBxURundDsqUbtQeMlQ4UTqOgp9myNXTSIhKHSiOctQdXCTkuyRFywsVBgN0FnLW_C-IHpnHIjjjewAQyg-VKvaPtjP0Jp16yrHXEek9mnsSZC6bdKwBypgq6nhXHk/s1600/tumblr_m5x3dhCBrX1rvswvuo1_500_large.png" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjIKCAJOOQcDuRmCwjBxURundDsqUbtQeMlQ4UTqOgp9myNXTSIhKHSiOctQdXCTkuyRFywsVBgN0FnLW_C-IHpnHIjjjewAQyg-VKvaPtjP0Jp16yrHXEek9mnsSZC6bdKwBypgq6nhXHk/s320/tumblr_m5x3dhCBrX1rvswvuo1_500_large.png" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Néhány percig némán sétáltunk egymás mellett, Raven telefonja csörögni kezdett. Biztos Josh. Lemaradt egy kicsit, de az enyém is vad zenélésbe kezdett. Számomra ismeretlen számot jelez. Felveszem:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen, tessék. - feleltem érdeklődve.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Liz? - kérdezi az ismeretlen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen, én vagyok. Kivel beszélek? - kérdezek vissza.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jajj, ne haragudj, Kata vagyok, Márk anyukája.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó napot, miben tudok segíteni?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Márk megkért, hogy adjam vissza a dolgaid. Összepakolta reggel és mondta, hogy neki nem veszed fel a telefont.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nos, igen. Ez egy hosszú történet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Van kedved megbeszélni egy kávé mellett?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát...miért ne? - hezitáltam, mert nem éreztem jó ötletnek a meghívást.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mikor tudnál jönni?</div>
<div style="text-align: justify;">
- A holnap délelőtt fél 11 megfelel?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze, akkor várlak. És elnézést a zavarásért. Szia.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Rendben, semmi gond. Visszhall!</div>
<div style="text-align: justify;">
Hát, ez mindenesetre érdekes. Furcsa, hogy pont vele beszélgetek a fiával kialakult feszültségről. Arra még kíváncsi leszek, mennyit mondhatott el az anyukájának. Aranyos, kedves nő tényleg, biztos jó lesz vele újra beszélgetni és találkozni, de ezt a témát viszont nem vele szeretném megvitatni. Szerencsére Raven nem vette észre, hogy telefonáltam, így nem kérdezősködött. Nincs már idegzetem mindig Róla beszélni újra, újra és újra. Az a mákom, hogy nem történt semmi kettőnk között semmi, mert akkor jobban szívnék, mint így. Lehet, hogy egy hangyányit jobban bele voltam zúgva a kelleténél, de ez most már nem számít. Csalódtam benne, de majd jön a következő. Az én esetemben nem más, mint Peti. Hátha vele nem lesz pechem. Most jogosan vethető fel a kérdés, hogy ez körülbelül úgy hangzott akár a húspiacon, de a fiúk/férfiak is ilyen szinten űzik, nemde? Megtehetem, hogy válogathatok a fiúk közül, akkor pedig kihasználom. Nem amolyan kihasználásról beszélek, hogy a pénz vagy a kinézet miatt legyek valakivel, hanem ha érzem azt, hogy valami mégsem passzol, szívfájdalom nélkül jöhet a következő.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na végeztem is. - rohan utánam a nővérem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Josh? - teszem fel a nyilvánvaló kérdést.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Látom jól elvagytok. Ha bánt csak szólj, majd én megverem. - röhögök a saját magam hülyeségén.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Megbeszéltük. - válaszolta a hasát fogva a nevetéstől.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na végeztem is. - rohan utánam a nővérem.</div>
<div style="text-align: center;">
<b><span style="font-size: x-large;">~~~</span></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiHnV0__Y1ks9qU56Ju47Y6QM9oDhZ_72qSVaDOKQLB43ttOIZlNqpVJbKI9H1Grz-WitBL-xFpFNgZQBwT36pMbAM611WNfKXGxP6nB27UVsEbYCgZ5_s6T8sb8YnmSNVusxm12WRi9nVi/s1600/197c712f06d47ecc2b28c7b1c222617b_large.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="130" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiHnV0__Y1ks9qU56Ju47Y6QM9oDhZ_72qSVaDOKQLB43ttOIZlNqpVJbKI9H1Grz-WitBL-xFpFNgZQBwT36pMbAM611WNfKXGxP6nB27UVsEbYCgZ5_s6T8sb8YnmSNVusxm12WRi9nVi/s200/197c712f06d47ecc2b28c7b1c222617b_large.png" width="200" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;">Mindjárt kiszakadnak a lábaim a helyéről. Pedig nem is magassark<span style="font-size: small;">úban voltam. Húú, hát a mentő vitt volna el. Én a szobá<span style="font-size: small;">mból ki már sehova. Rápakoltam <span style="font-size: small;">vállfára az <span style="font-size: small;">újonnan beszerzett darabokat, közben a hasam korgással jelezte szándékát. Irány a konyha.</span></span></span></span></span> Ölni tudtam volna most pár szelet bundáskenyérért kockasajttal és egy pohár tejért. Megcsináltam, elmosogattam és tányérostól együtt betelepedtem a szobámba. Belapátoltam, és tévézni kezdtem. Majd úgy ahogy voltam rá is aludtam. Fél kilenc tájékán ébredtem meg ismét az idegesítő telefoncsörgésre. Beth nevét jelezte a képernyő. Majdnem kiugrottam az ablakom örömömben. Beth egy nagyon jó barátnőm volt Angliában, ámbár a mai napig tartjuk a kapcsolatot. Mondhatni az egyetlen, akivel beszélek az ottani életemből. Bár szerintem egy éve, hogy nem beszéltünk. Egy napon születtünk és azóta elválaszthatatlanok voltunk. Igen, voltunk. 3 évet jártunk egy osztályba Londonban. Olyanok voltunk akár a testvérek. Hatalmas törés volt mindkettőnk életébe a költözés. Akkor megfogadtuk egymásnak, hogy soha nem választhatnak el minket.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Beeeeeth......Szia, olyan rég nem hallottam a hangod. Hogy vagy? - üvöltöttem bele a telefonba.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Liz....hey, úristen, de jó beszélni Veled. Megvagyok, köszi. És te?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én is. Annyi mesélnivalóm lenne.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Lesz is rá lehetőséged.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért? Nem Londonban vagy?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Egy hónapig rokonoknál nyaralunk....- tartott hatásszünetet, mert tudja, hogy ezzel a pokolba tud kergetni....- Magyarországon.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Áááááááá.... - sikítottam bele, bár lehet megsüketült tőlem a vonal túlsó végén. - Mikor érkeztek?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerdán délután száll le a gép Pesten.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Uramisten, ennél fantasztikusabb hírt nem is kaphattam volna az elmúlt napokban.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Örülök neki, hogy végre találkozni fogunk. Ne haragudj, de most mennem kell, még keresni foglak.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké, puszilom a családod.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Átadom. Én is. Légy rossz. Sziia.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak amennyire Te. Szia.</div>
<div style="text-align: justify;">
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgkMvozKIZjKRWxrgk2yPQQqT4_lWUkkvjV1ONwQrmQuK7wZdiMh0dnduyLM7y9xWfXymACFHdiuEGHIGN5wP9vPkhCVkP1WMh5We87s9Ovc6-6w4gb7CUOnKq5X7_hoS2-70VY1Coqx8Pm/s1600/131871095309209391_J9QnlOcj_b.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgkMvozKIZjKRWxrgk2yPQQqT4_lWUkkvjV1ONwQrmQuK7wZdiMh0dnduyLM7y9xWfXymACFHdiuEGHIGN5wP9vPkhCVkP1WMh5We87s9Ovc6-6w4gb7CUOnKq5X7_hoS2-70VY1Coqx8Pm/s200/131871095309209391_J9QnlOcj_b.jpg" width="147" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Beth Davies</td></tr>
</tbody></table>
Ez volt az elmúlt napok, hetek legjobb híre. Annyira boldog vagyok, hogy a legjobb barátnőmmel végre egy országban, sőt inkább egy időzónában - jó mondjuk így is csak 1 óra időeltolódás volt, de akkor is ez sokat számít, ha full egyedül érzed magad egy idegen országban barátok nélkül - hogy szavakkal kifejezni most képtelen lennék. Beth mindig is egy olyan szerepet töltött be, a nővéremen kívül, akivel igazán bármit-bárhol-bármikor. Ezért is éreztem őt a második nővéremnek. Alig várom, hogy szerda délután legyen. Bár ha jobban belegondolok, addig sok víz lefolyik még.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mivel a fekvéshez túlságosan pörgök, így inkább a gépet nyomta be. Felnéztem Twitterre, és rögtön hangot adtam a jókedvemnek:</div>
<div style="text-align: center;">
<i>"Liz0716: Végre viszontláthatom a legjobb barátnőmet egy év után @Beth.Davies"<span id="goog_629706736"></span><span id="goog_629706737"></span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
Velem ellentétben az interneten semmi mozgás nem volt, kikapcsoltam, aztán inkább lestem a fehér plafont. Beállítottam az ébresztőt fél 10-re, mert holnap találkozok Márk anyukájával. Módfeledt érdekes délelőttre számítok és nem feltétlen a legjobb értelemben.<br />
Na jó - OFF és várom, hogy végre elaludjak.</div>
B.http://www.blogger.com/profile/17530958356487520126noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-774529469850161397.post-63797699359161884132012-10-15T11:40:00.000+02:002012-10-15T11:40:05.268+02:00Díj<div style="text-align: center;">
<img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjj6ttYfKR4_j5aC6JgV4PsaczlrLsO2UGPo0izA7dryU2V-6QdS2qX29J7XxoYNmuAzZXWKnpB1w60Dc91xzwPgZomeoofzh5oH5l7oq9C243jjkPeWyzr5EJa_iSzuE72iaxcRTD-pS8/s1600/happy+%281%29.jpg" /> </div>
<div style="text-align: center;">
Helló mindenki!</div>
<div style="text-align: center;">
Az oldal újabb díjjal gazdagodott.</div>
<div style="text-align: center;">
<u><b>Köszönet Rebiinek!</b></u></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<br /><div class="MsoNormal" style="font-size: 13px; line-height: 18px; text-align: left;">
<u><i><span style="background-color: white; font-size: 11pt;"><span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Szabályok:</span></span></i></u></div>
<div class="MsoNormal" style="font-size: 13px; line-height: 18px; text-align: left;">
<span style="background-color: white; font-size: 11pt;"><span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">1. A jelölő mindegyik kérdésére válaszolni kell!</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="font-size: 13px; line-height: 18px; text-align: left;">
<span style="background-color: white; font-size: 11pt;"><span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><b>2</b>. Meg kell köszönni annak, akitől a díjat kapta!</span></span></div>
<ul>
<li><span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><span style="line-height: 18px;">Mióta írsz? <span style="color: #cc0000;">Június közepe óta. </span></span></span></li>
<li><span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><span style="line-height: 18px;">Ki a kedvenc karaktered a saját történetedből? <span style="color: #cc0000;">Nagyon kiemelni egy embert vagy karaktert nem tudok. Mindenki kedvencem valamiért.</span></span></span></li>
<li><span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><span style="line-height: 18px;">Mi az inspirációd? <span style="color: #cc0000;">Könyvek, mások által írt blogot, de sokszor csak belső sugallatból jön az inspiráció.</span></span></span></li>
<li><span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><span style="line-height: 18px;">Kedvenc együttes/énekes? <span style="color: #cc0000;">Kelly Clarkson, 1D</span></span></span></li>
<li><span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><span style="line-height: 18px;">Mik a hobbijaid az íráson kívül? <span style="color: #cc0000;">olvasás, vezetés, séta a természetben</span></span></span></li>
<li><span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><span style="line-height: 18px;">Emlékszel melyik volt az a blog, amit először olvastál?<span style="color: #cc0000;"> Nina Law - You are nothing without me....fantasztikus, egyszerűen imádtam!</span></span></span></li>
<li><span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><span style="line-height: 18px;">Mennyi időt töltesz írással? <span style="color: #cc0000;">Változó. Általában idő függvénye.</span></span></span></li>
<li><span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><span style="line-height: 18px;">Kevenc film? <span style="color: #cc0000;">Nincs konkrét kedvenc.</span></span></span></li>
<li><span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><span style="line-height: 18px;">Milyen nyelveken beszélsz? <span style="color: #cc0000;">angol, német</span></span></span></li>
<li><span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><span style="line-height: 18px;">Van háziállatod?<span style="color: #cc0000;"> igen, van kettő kutyám <3</span></span></span></li>
<li><span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><span style="line-height: 18px;">Kedvenc 1D tag? :) <span style="color: #cc0000;">Niall & Harry</span> </span></span></li>
</ul>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
B.http://www.blogger.com/profile/17530958356487520126noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-774529469850161397.post-8259004610271497562012-10-14T22:06:00.001+02:002012-10-14T22:07:21.070+02:0018. fejezet - Peti vagyok.....<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg__AGigjija658g3S1i1_W9PxH9V_JUJfwAs9nxUTpnLA2mCPU7npkJoWpwzcQC-G_faOwm5ZQxV_IEsqu5NXbbgMtFpc64p9q-FDo8ws1tpnFB1IV0y2Di-_XzDYMT1WCT6abVAeyy0d7/s1600/A_20SZ_1.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="155" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg__AGigjija658g3S1i1_W9PxH9V_JUJfwAs9nxUTpnLA2mCPU7npkJoWpwzcQC-G_faOwm5ZQxV_IEsqu5NXbbgMtFpc64p9q-FDo8ws1tpnFB1IV0y2Di-_XzDYMT1WCT6abVAeyy0d7/s200/A_20SZ_1.jpg" width="200" /></a>Halihó <3 Meg is érkeztem az új fejezettel. Remélem meglepetéssel szolgálok a leírtakban. Nagyon köszönöm a 2 kommentet, borzasztóan jól esik, és nagyon örülök neki, hogy tetszik. Legalább látom, hogy van értelme csinálnom, vagyis annak a 2-3-4-5 embernek aki ténylegesen is olvassa. Szóval röviden <b>NAGYON KÖSZÖNÖM!</b><br />
<br />
<br />
<br />
<b>~Liz~</b><br />
<i>/Vasárnap/</i><br />
<div style="text-align: justify;">
A szomszédok dorbézolására keltem fel. Ránéztem a tv előtt álló órára: 10:07.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Óó...atyaisten. Csak vasárnap hagynának aludni. - jelentettem ki, ráütve egyet a falra. Legalább 40 percet forgolódtam ide-oda, de álom már nem jött a szememre. Kikeltem a puha, meleg ágyikómból, és kislattyogtam a konyhába koffein-utánpótlásért, ami állt fél deci kávéból és 3 deci tejből.</div>
<div style="text-align: justify;">
Visszakoslattam a szobámba, a hátamat a falnak támasztva ültem az ágyon. Mereven bámulva egy pontot ittam meg a kávémat és 10 perc után halk kopogást hallok:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Gyere! - közöltem alig hallhatóan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jóreggelt! Hogy aludtál? - kérdezte.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az éjjel jól, de a szomszédok délelőtt működésbe léptek és hát felébredtem. - feleltem szárazon. - És te?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jól, de nem erre kerestem a választ, Liz. - nézett a szemembe Raven. - Mi volt ez az egész feszültség köztetek az éjjel? - kérdezte, közbe leült a székemre.</div>
<div style="text-align: justify;">
Röviden elmeséltem a történetet, a teamécsesektől kezdve a pofonig mindent.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És hogy reagált? - tette fel egy újabb kérdést, mintha valami mesét mondanék neki.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Egész este jöttek az sms-ek, a hívások minden....majd 10 után kaptam egy sms-t, hogy kocsikba ül és itt fog szobrozni egész éjjel és 11-kor már itt volt....ezután láttál meg minket. Mielőtt akármit is mondanál, lehet, hogy rosszul cselekedtem vagy ezzel a húzásommal eltaszítottam magamtól, de kibaszottul szarul esett az, amit mondott. Ráadásul úgy, hogy nem is tudta kivel és miről beszélek. És úgy kér számon, hogy semmi nincs köztünk. - vettem egy nagy levegőt, miután befejeztem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát Hugi.... - kezdte.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi az? - sóhajtottam a legrosszabbra számítva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Őszintén? Ennél jobban én sem csinálhattam volna. Ha tényleg érdekled Őt, kiderül a következő napokban, ha nem nem akkor hagyd a francba. - jelentette ki egyértelműen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ebben nem vagyok annyira biztos. - néztem fel nővéremre. - Focizni megy egy hónapra Németországba.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez nem feltétlen jelent rosszat. Egyrészt: egy kis távolság, kiderül, hogy bírjátok-e egymás nélkül. Másrészt: addig megálmodod, mi a lesz a következő lépés. - tett pontos a mondandója végére.</div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgp48TLflQgyMR0_eclaTO_YBD3z1L1AexIrqJ1gAnFpeP9qRZFpe9gT6FoN424LVRo768N6Yn8H4bYI-hz8YT4iHQgbKPDhGzJT8nCh77P35FRwQFAJOzSQ4xPJITG8XnBYy1uOH0bJWSK/s1600/tumblr_lemafoWait1qcaan5o1_500_large.png" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgp48TLflQgyMR0_eclaTO_YBD3z1L1AexIrqJ1gAnFpeP9qRZFpe9gT6FoN424LVRo768N6Yn8H4bYI-hz8YT4iHQgbKPDhGzJT8nCh77P35FRwQFAJOzSQ4xPJITG8XnBYy1uOH0bJWSK/s320/tumblr_lemafoWait1qcaan5o1_500_large.png" width="320" /></a>- Naigen. Áttérnénk más témára? Így is egész nap ezen kattog az agyam, beszélni már pláne nem akarok róla. - kérleltem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké, jólvan. - tette fel kezeit megadásképp.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Meddig maradsz? Milyen Anglia? Jajj, annyira visszamennék! - áhítoztam visszagondolva az angliai életünkre.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Körülbelül 1,5-2 hónapot leszek itthon. Anglia csodás, mint mindig. Az időjárással még fél év után sem kötöttem szorosabb barátságot, de túlteszem magam rajta. Ezért is járok oda egyetemre. Figyelj, pocsékul nézel ki. Tartsunk amolyan testvéri-lazulós napot, mint kisebb korunkban? - ült mellém besózva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Rohadtul hálás lennék. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor kapsz félórát, szedd rendbe magad! - és ezzel a kijelentéssel elhagyta a szobámat. </div>
<div style="text-align: justify;">
Még ruhát keresek, benyomom a gépet. Fellépek twitterre, hátha ott jobb a helyzet. Rányomtam az "új tweet kiírása" gombra:</div>
<div style="text-align: center;">
<i>@Liz0716: végre nyugiii :) egy testvéri-lazulós nap with @Raven_J.</i></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgkKvboqtRuaS6JLhxB4tatWaGukbVDC0mp3CroUn7X_B5a3BWC9279_sclWIokfQAxdG1t9STOvhswNCqzaE7sTs6oXscpUCsBWBXtmoq_Cdqnp9Q9CyFMTpZLn4hIRr7RbwB4OtI2mebt/s1600/tumblr_m9pltkT4CE1qknjj0o1_500_large.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="133" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgkKvboqtRuaS6JLhxB4tatWaGukbVDC0mp3CroUn7X_B5a3BWC9279_sclWIokfQAxdG1t9STOvhswNCqzaE7sTs6oXscpUCsBWBXtmoq_Cdqnp9Q9CyFMTpZLn4hIRr7RbwB4OtI2mebt/s200/tumblr_m9pltkT4CE1qknjj0o1_500_large.jpg" width="200" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Elkezdtem turkálni a szekrényemben valami elfogadható cucc után. Mivel legalább 35 °C volt kint, nem éppen a téli göncöket kezdtem felborítani. Kezembe akadt egy fehér pántos felső egy barna-rózsaszín sorttal, hozzá meg van egy fehér sarum. Beleszórtam a cuccaim egy fehér táskába. Megfésülködtem, majd a fejemre toltam a napszemüveget. Parfüm és kész! </div>
<div style="text-align: justify;">
Gyors visszanéztem a gépre, még be volt kapcsolva és válasz érkezett az utoljára kiírt tweetemre. Josh Martin?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ki a franc ez? - sziszegtem magamnak. </div>
<div style="text-align: center;">
<i>@Josh_M: Have a nice day. Have Fun. :) @Raven_J: Miss U. PLS Call me back later! xoxo </i></div>
<div style="text-align: justify;">
- Raven? - kiáltottam át a küszöbről a másik szobába.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na most mivan? - vánszorgott ki a szobájából.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ki az a Josh Martin? - húzogattam a szemöldököm.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Lesz időnk még ma, ne izgulj. - felelte könnyedén.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én nem izgulok. Várj, a telefon bent maradt. - jutott az eszembe.</div>
<div style="text-align: justify;">
Beléptem, felkaptam az asztalról és elhagytuk a lakást.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>4 órával később:</b></div>
<div style="text-align: justify;">
- Húúh, végre leülhetek, leesik a lábam. - kezdtem vigyorogva, lerakva magam mellé minimum 5 táskát.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh1Ir-mfjs7cFf6CEkvuylLgubHL_EAoZ3S-CILbLxYFunsEgbD54ehYC8xOHiQRYo2d9MVUgZoBdqyQsKd5LML8spDddJrL4mRP0mNFXQB5HyqUHO4a1TRjQtBXUEW1EkYd2q5BHVe7mDr/s1600/tumblr_mbn2tmyPLh1qmiz5mo1_500_large.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="133" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh1Ir-mfjs7cFf6CEkvuylLgubHL_EAoZ3S-CILbLxYFunsEgbD54ehYC8xOHiQRYo2d9MVUgZoBdqyQsKd5LML8spDddJrL4mRP0mNFXQB5HyqUHO4a1TRjQtBXUEW1EkYd2q5BHVe7mDr/s200/tumblr_mbn2tmyPLh1qmiz5mo1_500_large.jpg" width="200" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudtam, hogy nem kellett volna magassarkút vennem! - beszállt Raven is, aki ledobta a cipőjét az asztal alatt. Jó délután volt, kellett ez már nekem. Megnéztünk egy egyszer megnézhető kategóriába eső filmet a városi moziba. Majd körbejártuk a bevásárló utcákat, szinte minden boltban megfordultunk. 2 óra után beültünk egy hangulatos kávézóba.</div>
<div style="text-align: justify;">
Kijött a pincérsrác, aki felvette a rendelésünket, mellesleg elég jól nézett ki.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sziasztok, mit hozhatok? - kérdezte egy pöttyet elidőzve rajtam.</div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg5W6NAkuJcdjcIR6F3mZzOFrCQJIqHWOu4sVODwbUcRYlmYSpPuzxejkuqDp01WIxXXijicaWFH5DtfuxbNR6PufP_fPHYqTfXawErCWrTRxDw-iwnFLqqGMVh2MjTym_vEIPQersgtI0G/s1600/5169859698_cde33e19fa_b_large.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="131" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg5W6NAkuJcdjcIR6F3mZzOFrCQJIqHWOu4sVODwbUcRYlmYSpPuzxejkuqDp01WIxXXijicaWFH5DtfuxbNR6PufP_fPHYqTfXawErCWrTRxDw-iwnFLqqGMVh2MjTym_vEIPQersgtI0G/s200/5169859698_cde33e19fa_b_large.jpg" width="200" /></a>- Egy jeges tea és egy kapucsínó. - feleltem.</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
- Máris hozom. - egy mosoly kíséretében el is tűnt. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Aranyos.! - jelentette ki egyszerűen, majd átnézett a válla fölött a pult irányába.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen, az. Na szóval, ki az a Josh? - érdeklődtem tovább.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát....abban a kávézóban dolgozik, ahová rendszeresen járok. Egyik nap elkérte a számom, másnap felhívott és hétvégén randizni mentünk. Aztán egyik randi után jött a másik. A harmadik randi végén csókolt meg először. Azóta együtt vagyunk. Már 5 hónapja. Szeretem. Kedves, aranyos, őszinte, mindig a kedvembe jár és megértő.</div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgQEE_xAoefGNA2VySqeXvsBsvhQ73xeEwUzO0UEEAEAXVEyXg6dc-LDWmWPf56lDR63RSox8amDyqE7nE54coLvsdqbCC7gdtkfOlbn7p_Yc3MEMWue6F5HRP2U9-PpxlPnXmu5SA7uxUe/s1600/tumblr_mbu6miiVdi1rd13gyo1_500_large.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="133" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgQEE_xAoefGNA2VySqeXvsBsvhQ73xeEwUzO0UEEAEAXVEyXg6dc-LDWmWPf56lDR63RSox8amDyqE7nE54coLvsdqbCC7gdtkfOlbn7p_Yc3MEMWue6F5HRP2U9-PpxlPnXmu5SA7uxUe/s200/tumblr_mbu6miiVdi1rd13gyo1_500_large.jpg" width="200" /></a>- Na, csak nem komoly a dolog? - tettem fel a kérdést, mikor a cuki pincérsrác kihozta a rendelésünket.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen, az. Talán most elidőzök nála kicsit. - csatolta fülig mosolyogva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Köszönjük. - mondtuk szinte egyszerre.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És Márk? Nem is találkoztok mielőtt elmegy? - evezett át kellemetlenebb vizekre.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Őő...nem tudom. Valahogy nem hajlok afelé, hogy találkozzak Vele. Meghát hétfőn edzés, kedden pakol, szerdán reggel meg indul. - vontam meg a vállam egy erőltetett mosoly keretében.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerintem, ha lenyugodtál már, adhatnál neki lehetőséget, hogy lásson mielőtt elmegy. - fejtette ki véleményét, miközben éppen a pincérsráccal akadt össze a tekintetem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mosolyogni kezdtem, ezután pedig a hajamhoz nyúltam, amit idegességemben mindig szoktam. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Liz! Liz! Figyelsz rám? - legyezett előttem már vagy fél órája.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen, csak pont egymásra néztünk. - gyakorlatilag paradicsompirosra vörösödtem e mondatom hallatán.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Menj oda! - felelte ösztönzően.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi? Dehogy!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ugyan, menj már oda! Fizesd ki ezeket, aztán majd ő lép. - utasított, mint egy gyereket.</div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEin86YBs1rdVPpLMLimTWJ1ACQa-gJ93DB6pENwYyeHurV71mP_aMxlCy6mfiW6d_BrsFurFgq7RgQ8GprQMUUpcMmGrqjtYVwevHmNPvrSOfq_qhLZtoBvFeefBPV2Ct1iT11PkHfk9HaK/s1600/adorable-black-blonde-boy-cute-Favim.com-322118.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEin86YBs1rdVPpLMLimTWJ1ACQa-gJ93DB6pENwYyeHurV71mP_aMxlCy6mfiW6d_BrsFurFgq7RgQ8GprQMUUpcMmGrqjtYVwevHmNPvrSOfq_qhLZtoBvFeefBPV2Ct1iT11PkHfk9HaK/s320/adorable-black-blonde-boy-cute-Favim.com-322118.jpg" width="236" /></a>- De...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Semmi de! Nyomás!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jólvan, de ezért még kapsz. - mutogattam neki az ujjaimmal.</div>
<div style="text-align: justify;">
Megindultam a pult felé, ahol a pincérfiú poharakat törölgetett. Sosem voltam ebben jó, de Raven nem hagyott.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia, szeretnék fizetni! - feleltem ezer wattos mosollyal.</div>
<div style="text-align: justify;">
Fejét hirtelen felkapta, a pohár kiesett a kezéből, háromszor vagy négyszer is utánanyúlt, de az mégis csak a földön kötött ki.</div>
<div style="text-align: justify;">
Próbáltam nem kinevetni szegényt, meghát ennél kínosabb úgysem lehet neki.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Őő...oké, igen, persze. - hablatyolt össze-vissza. Mi is volt? - nézett rám hirtelen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jeges tea és kapucsínó.</div>
<div style="text-align: justify;">
Arrébb ment a pénztárgéphez és beütötte az árakat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Amúgy Peti vagyok. - nyújtotta felém a kezét.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Liz. - fogadtam el a nyújtott kezet.</div>
B.http://www.blogger.com/profile/17530958356487520126noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-774529469850161397.post-26821960331732679372012-10-04T11:39:00.003+02:002012-10-04T11:59:26.317+02:0017. fejezet - Hát...pedig most ezt kapod!<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgclGZfnM7JPlEu-kQbOEutComvoAWUBYrshqhfobUerwVRSfoF0XmT8woKniQhVSgqjqV1nEln-9LIxrzgbYQLmQiINp0bgh78R2N3bN1382-VHEUkIKQn-m1IxUF7B2VioTuLqDQvT8Kd/s1600/sunmen_large.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgclGZfnM7JPlEu-kQbOEutComvoAWUBYrshqhfobUerwVRSfoF0XmT8woKniQhVSgqjqV1nEln-9LIxrzgbYQLmQiINp0bgh78R2N3bN1382-VHEUkIKQn-m1IxUF7B2VioTuLqDQvT8Kd/s320/sunmen_large.jpg" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Hello, <strike>fiúk</strike>-lányok! Megkezdődött az október, ami remélem sokkal jobban telik majd, mint a szeptember. Hát..nekem tuti nem, ugyanis lebetegedtem, amikor odakint sütkérezik a nap. Nem az én hónapom lesz, na mindegy! Meghoztam a következő fejezetet, illetve bal oldalon találtok szavazást. Élvezzétek a napsütést, amíg lehet! <span style="font-size: small;"><b><u>Kommentelni ér!</u></b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
Kellemes olvasást! ♥ B.</div>
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Befejezte, majd jobb kezével a csípőm után nyúlt. Ahogy húzott maga
felé, én úgy két kezemmel taszítottam el magamtól.
Talán...végérvényesen.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
- Megvádoltál, holott nem is tudod kivel, mit és miről beszéltem. De persze, ha jobban figyeltél volna, az egész beszélgetés csak Rólad szólt. Az utolsó mondatokat is Rólad mondtam. A másik dolog pedig, ami kifejezetten bosszant az az, hogy itt magyarázkodok Neked, márpedig nem is tartozok Neked semmilyen magyarázattal, hiszen nem vagyunk együtt, semmi közünk egymáshoz. - fejeztem be, majd vettem egy nagy levegőt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen tudom. És igazad van. Sajnálom. Bocsáss meg. Ne haragudj. Már nem tudok több szinonímát elmondani arra, hogy mennyire sajnálom és bánt az egész.</div>
<div style="text-align: justify;">
Majd egy ismerős hang ütötte meg a fülemet:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Liz? - kérdezte.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Raven? Hogy kerülsz ide?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na szerinted hogy? Most ért be a vonat és inkább hazafelé vettem az irányt. - felelte.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És te?...khm..vagyis Ti? Mit csináltok itt - nézett az órájára - hajnali 2:15-kor?</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem volt kedvem magyarázkodni, pláne nem Márk előtt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nézd, hosszú történet, most menj fel légyszi és reggel beszélünk. - feleltem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oooké. - és már el is ment.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na Liz? Mi legyen? - kérdezte.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Figyelj, nekem kell pár nap nyugi, hogy átgondoljam a dolgokat. És most pedig menj haza. - közöltem vele egyszerűen, mintha egy csomag rágóról vitatkoznánk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De nekem nincs pár napom, 3 nap múlva elutazok. Nem tudok így elmenni, hogy ilyen az állapot köztünk. - emelte fel a kezét és mutatott végig rajtunk.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEifTuhfKDEXKSkt8Yy8Tc7ESg-45ke3k8oNFdRMgLt_4LTHpWuPTCRUsJwOAmKB5AXjx3ClWhyFfH8HMetT9WTS7vg5EXbyU795TtahZzyVq07PvYBy519C6c4BLm1UQjM-5NLcmrcjwqEM/s1600/tumblr_m1q9g7I6Oe1qcaxspo1_500_large.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="116" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEifTuhfKDEXKSkt8Yy8Tc7ESg-45ke3k8oNFdRMgLt_4LTHpWuPTCRUsJwOAmKB5AXjx3ClWhyFfH8HMetT9WTS7vg5EXbyU795TtahZzyVq07PvYBy519C6c4BLm1UQjM-5NLcmrcjwqEM/s200/tumblr_m1q9g7I6Oe1qcaxspo1_500_large.jpg" width="200" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
- Sajnálom, gondolkodtál volna előbb. És most kérlek, menj haza mielőtt beteg leszel - válaszoltam hűvösen, és elindultam visszafelé.</div>
<div style="text-align: justify;">
Egy kart éreztem a karomon. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Addig nem, míg ilyen nyers és rideg vagy velem szemben.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát...pedig most ezt kapod. Magadnak köszönheted. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Hol van az a mindig mosolygós Liz, aki úgy tetszett már az elejétől fogva? - kérdezte szomorúan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szabadságon. Elüldözted ezzel a viselkedéssel - mutattam rajta végig. - És most felmegyek, mert hideg van és nem akarom, hogy anyámék felkeljenek. Jóéjt. - fordítottam hátat azzal a tudattal, hogy fogalmam sincs mi lesz velünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De Liz, várj......- kiabált utánam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Menj haza! - reagáltam hátra se fordulva.</div>
<div style="text-align: justify;">
Kinyitottam az ajtót és beléptem a lépcsőházba. Halkan beosontam a lakásba, majd a szobámba. Függönyön keresztül bámultam, ahogy az autó elhagyja a parkolót.</div>
<div style="text-align: justify;">
Elment, végre! Leültem az ágyamra és mereven bámultam magam elé. A merev távolba nézést 20 perc után egy újabb sms zavarta meg. Előkotortam a zsebemből, és elkezdtem olvasni:</div>
<div style="text-align: center;">
<i>" Hazaértem. Remélem meg tudsz bocsátani valamikor. Szeretnélek látni, mielőtt elutazok. Csak írd meg hol és mikor! Jóéjt, /M."</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Majd valamikor biztosan. Kikapcsoltam a telefont és végre befeküdhettem a meleg ágyikómba. Az se zavart, hogy nem cseréltem át a ruhámat pizsire. Azt vártam már, hogy elaludjak és ne kelljen gondolnom semmire és senkire.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<b><u>~Márk~</u></b><br />
<div style="text-align: justify;">
Hajnali 3 óra. Itthon vagyok és bámulom a plafont. Bár, nem mintha valami sokkal érdekesebb lenne ott. Egyszerűen képtelen vagyok lehunyni a szemem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hogy lehettem ekkora ökör? A rohadt életbe.... - szitkozódtam magamban.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem tudom, hogy fogom túlélni az egy hónapot, ha Liz az elkövetkezendő 3 napon belül nem keres meg. Nem fogok elmenni a táborba. ENNYI!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEitT5gWp0U4WxZW-kUM3T3EoH_gigM5KJIFYCRjse07jFARLCb1QRS8BEofYtwX0h3Bhaf5DAdMp6z5bayADo2ck-k7AC9qo22GEIA4fV2XsVEjcJ4NOINlPwMblCreI1RIdE4AF2NJ9a9q/s1600/tumblr_mbbpfofZNp1rhxm2to1_500_large.png" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="97" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEitT5gWp0U4WxZW-kUM3T3EoH_gigM5KJIFYCRjse07jFARLCb1QRS8BEofYtwX0h3Bhaf5DAdMp6z5bayADo2ck-k7AC9qo22GEIA4fV2XsVEjcJ4NOINlPwMblCreI1RIdE4AF2NJ9a9q/s200/tumblr_mbbpfofZNp1rhxm2to1_500_large.png" width="200" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem bírooooom! Odasétáltam ahhoz az ablakhoz, ahonnan még ráláttam a hátsó udvarra. Még mindig ott volt az összes 5 órával ezelőtt égő mécses. Liz összes holmijával együtt. Kimentem, összepakolni, hogy ne érje eső.</div>
<div style="text-align: justify;">
Pedig milyen este lehetett volna..... - játszadoztam el a gondolattal.</div>
B.http://www.blogger.com/profile/17530958356487520126noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-774529469850161397.post-32006164561439964002012-09-25T20:55:00.001+02:002012-09-25T20:56:38.424+02:0016. fejezet - A hétvége sms-ekben<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjp4firKB9qGZGleBFeor0jQnwAMyGPXr7i5MZUtjrhnvVdz9Gfk7iUvQaKCwn0ZOuQo8GG8EU1S364ut69O1qhB1CN-KoT9Gc159-oHvH7Rs7PKMjYinGfYk2IAmll8Gl8CBWxqyQszeOh/s1600/256634878736859955_QLXma8MZ_f_large.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjp4firKB9qGZGleBFeor0jQnwAMyGPXr7i5MZUtjrhnvVdz9Gfk7iUvQaKCwn0ZOuQo8GG8EU1S364ut69O1qhB1CN-KoT9Gc159-oHvH7Rs7PKMjYinGfYk2IAmll8Gl8CBWxqyQszeOh/s320/256634878736859955_QLXma8MZ_f_large.jpg" width="320" /></a></div>
Jó estét Olvasók! Miújság felétek? Remélem kellemesen telnek a sulis napok, bár ez azért enyhe kifejezés :D Meghoztam a következő fejezetet. Kommentelni ér! Nem sok komment érkezik az egyes fejezetekhez, szóval most már felötlött bennem az "abbahagyom a blogot, mert nem éri meg" dolog. Úgyhogy.....nem tudom ez van. Na de majd még meglátom mit ügyködtök nekem ezzel a fejezettel!<br />
Kellemes olvasást! :) B.<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
<i>Jhajj, nem hagy nyugodni az a rohadt sms:</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Nahát...vajon kitől jött?</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>"Liz, nézd, nem szabadott volna ítélkeznem feletted. Semmi közöm hozzá! Minden mondatod igaz volt. Kérlek válaszolj! /M.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
- Eltaláltad! Semmi közöd hozzá! - morogtam többnyire a telefonnak.</div>
<div style="text-align: justify;">
Elszórakoztam még az internet vicces cuccaival. Twitteren is mennyivel jobb beszélgetni olyan emberekkel, aki meghallgatnak és nem ítélnek el. Sőt, inkább segítenek és nem beléd rúgnak háromszor. </div>
<div style="text-align: justify;">
Újabb sms! Hurráááá!<i></i></div>
<div style="text-align: justify;">
- Soha nem adod fel? - kerestem választ a tök üres szobámban. Na most megint mit találtál ki?</div>
<div style="text-align: center;">
<i>"Sajnálom, tényleg. Figyelj, nem akarok úgy elmenni egy hónapra, hogy nem beszélsz velem és haragszol rám. Írj, kérlek. /M."</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Persze, most azonnal futok és a karjaidba omlok. Ahaa, persze. Álmodj tovább.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgQtKjiPV8zrmMnM1FXXwEEpwKPrZOrmM8X_Bu9K41hgKHzfJw2gyr-J9u6Vyw3yGwTDMRXCrkY4ajhDhrKJbkBOhmzRoO-gWKczhw8XXXLNFEamo9hMvvD7Z8wdK0NG6pOzPSat1oZsgQA/s1600/tumblr_mat7z7ERFE1rs23n5o1_500_large.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgQtKjiPV8zrmMnM1FXXwEEpwKPrZOrmM8X_Bu9K41hgKHzfJw2gyr-J9u6Vyw3yGwTDMRXCrkY4ajhDhrKJbkBOhmzRoO-gWKczhw8XXXLNFEamo9hMvvD7Z8wdK0NG6pOzPSat1oZsgQA/s200/tumblr_mat7z7ERFE1rs23n5o1_500_large.jpg" width="200" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Muszáj kikapcsolnom, így jobbnak láttam ha veszek egy nagy kád fürdőt. Feltéve ha nem foglalta el valaki, amit kibaszottul ajánlok. Ez meg rohadjon meg itt....mármint a telefon.</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<i>~ 1 óra múlva ~</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Jól elvoltam. A víz kellően ellepett, az orrommal egy szinten úszkáltak a szemem előtt a habok. Végre nem kattogtam, de most vissza a valóságba.</div>
<div style="text-align: justify;">
Megnéztem a telefont miután bekapcsoltam, mert tuti, hogy keresett vagy írt. Jééé, hát mindkettő: 3 sms és 15 nem fogadott hívás. Atya ég! Tényleg nem adja fel.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nézzük az sms-eket:</div>
<div style="text-align: center;">
<i>"Liz, írj, mert nem hagy nyugodni a dolog! /M.</i>"</div>
<div style="text-align: left;">
Ne is hagyjon nyugodni, emésszen fel a bűntudat.</div>
<div style="text-align: center;">
<i>"Ha nem válaszolsz vagy hívsz, olyat teszek amit magam is megbánok. /M."</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Nagyon jó. Csináld. Tökéletesen haladsz azon az úton, hogy teljesen megutáljalak és el fogsz veszíteni.</div>
<div style="text-align: center;">
<i>"Ha nem írsz vissza 5 percen belül, kocsiba pattanok és egész éjjel a ház előtt fogok szobrozni. /M."</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Hogyne. Úgysem teszed meg. Várj, mennyi az idő? 22:58. az sms pedig 22:14-kor jött. Ugye nem? Valaki reflektorral hajtott be a parkolóba. Rohadtul ajánlom, hogy ne ő legyen. Oké. Lámpa nem ég, csak a laptop fénye világítja be a szobát, azt gyorsan lehajtom. Óvatosan kinézek a függöny mögül és meglátom Őt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te atya úristen. Hát tényleg képes volt idejönni. - dünnyögtem. Villog a telefon kijelzője. Megjelenik rajta a neve és a fényképe. Ma már sokadjára.</div>
<div style="text-align: justify;">
Most mi a büdös francot csináljak?</div>
<div style="text-align: justify;">
Folyamatosan hívogat, nem fogom sokáig bírni. Az egyik sms-ben a következő állt:</div>
<div style="text-align: center;">
<i>"Addig fogok itt lenni, míg le nem jössz és nem beszélünk."</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Akkor csak ácsorogj. Én meg lefekszem aludni. Lehet bunkó vagyok, de baromira megbántott. Semmi köze nem volt az egészhez. Akkor csak társalogjon magával odalenn. Mégegyszer kinéztem és a kocsi platóján üldögélt a telefonját nyomkodva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Biztos újabb sms. - sziszegtem. </div>
<div style="text-align: justify;">
El is találtam, rá fél percre rezgett a telefon.</div>
<div style="text-align: center;">
<i>"Kérlek, beszéljünk. Nem bírom tovább. Hiányzol!"</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Az sms elolvasása után elhomályosult minden.</div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><b>~~~</b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
Arra ébredtem meg, hogy fázok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Úristen, elaludtam. - ijedtem meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
Felpattantam, majd az ablakhoz rohantam. Márk a platón feküdt nyakig betakarva.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhhss1yXWg3uC1GkalW9e4FQyMBeLHMFxMQPuaR_y40XFCPa8v0oD3IzyfRKmcE1WnbWx_d7hvwkjbY92xpUOEUk0gSZgcPGLl6N1z78sWBkeT3i-5HVcH0aJcPa2uU9G0k1LJLFdzladh3/s1600/tumblr_mauqg4UzJk1qfqjbno1_500_large.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="218" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhhss1yXWg3uC1GkalW9e4FQyMBeLHMFxMQPuaR_y40XFCPa8v0oD3IzyfRKmcE1WnbWx_d7hvwkjbY92xpUOEUk0gSZgcPGLl6N1z78sWBkeT3i-5HVcH0aJcPa2uU9G0k1LJLFdzladh3/s320/tumblr_mauqg4UzJk1qfqjbno1_500_large.jpg" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
- Ááááh, ha legközelebb ilyet teszek valaki üssön le. - morogtam magamban, ezt is szintén sokadjára a mai nap folyamán.</div>
<div style="text-align: justify;">
Gyorsan tettem fel a forralóba vizet, fogtam egy kancsót, tettem bele 2 filter. Kész lett a víz, beleöntöttem, adtam hozzá citromot meg cukrot. Összekevertem, majd töltöttem egy fél literes üvegbe teát. Amíg hűl egy kicsit, bespuriztam a szobába átöltözni. Felkaptam egy tréninggatyát, pólót és rá egy meleg pulcsit. Hajamat megfésültem és lófarokba kötöttem. Telefont zsebre vágtam, teásüvegért nyúltam és szépen halkan kislisszoltam a lakásból. Mindenhol úgy közlekedtem, mintha betörnék valahova. Az utolsó pár métereken sem vette észre, hogy közeledek felé. Vagy elaludt vagy nem hall. Az eget kémlelte mikor odaérte és megszólaltam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tessék, forró tea. - közöltem szárazon, a teásüveget nyújtva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi?...Liz? - hápogott egy sort, majd megölelt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem....a lelkiismereted szellemjelmezben. - forgattam a szemeimet.</div>
<div style="text-align: justify;">
Lefejtettem kezeit magamról, valahogy ez most nem úgy esett, mint korábban. Tovább folytatta:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nézd, rohadtul sajnálom. Bár tudnék több szinonimát a sajnálom szóra. Bunkó paraszt voltam. Megvádoltalak, pedig nem is tudtam miről van szó. Egyszerűen csak elöntötte a fejemet a düh és nem tudtam visszafogni magam.</div>
<div style="text-align: justify;">
Befejezte, majd jobb kezével a csípőm után nyúlt. Ahogy húzott maga felé, én úgy két kezemmel taszítottam el magamtól. Talán...végérvényesen.</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
B.http://www.blogger.com/profile/17530958356487520126noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-774529469850161397.post-83985746180960350042012-09-17T14:18:00.000+02:002012-09-17T14:18:01.238+02:0015. fejezet - Emlékezetes hétvége....Több vasat is tartasz a tűzben? /part 3/<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgiTQUspD2yZzF0XHqQgtYwQNZtFSbUZQvMvfRj-KhXwL5TzegqLudNVnHl0i5f3H4gZZYNTAqffTtctgSpFc52aDQvGGlL3z8k7K_n1KcMqUDO4iH9r-oVRxIQvYZ5cUVZpUggoq9Pt38s/s1600/00f549d95df1460cd06658689b70baf1-d3ehu5t.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgiTQUspD2yZzF0XHqQgtYwQNZtFSbUZQvMvfRj-KhXwL5TzegqLudNVnHl0i5f3H4gZZYNTAqffTtctgSpFc52aDQvGGlL3z8k7K_n1KcMqUDO4iH9r-oVRxIQvYZ5cUVZpUggoq9Pt38s/s320/00f549d95df1460cd06658689b70baf1-d3ehu5t.jpg" width="320" /></a></div>Helló Kedveskéim! Iszonyatosan jó hangulatom van....ugyanis...munkát kaptam, szóval ezért is meg amúgy is....egy extra hosszú fejezettel kedveskedek Nektek! Remélem a tetszéseteket mindenképpen elnyeri, és ezúttal is szívesen várom pozitív vagy negatív véleményeket is! Külön szeretném kiemelni <u><b>Phálmikát</b></u>, aki <u><i>MINDEN EGYES</i></u> fejezethez írt nekem kommentet. Elképesztően jól esik, tényleg! Remélem, sokan példán vesznek Róla és meglepnek 1-2 hozzászólással. Kellemes olvasást! ♥<br />
Puszi: B.<br />
<div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Mi az? Egyik se jó? - szaladt fel a szemöldököm minimum fél métert.</div><div style="text-align: justify;">- Mindegyik jó és mindegyiket szeretem, de nekem az is elég lett volna, ha magadat hozod. - pillantott fel a dobozokról.</div><div style="text-align: justify;">- De akkor sem jöttem volna üres táskával. Őőő...ha már az estébe nyúló programokról esett szó....- vakargattam meg a fejem, amit általában idegességemben szoktam..- nem lesz ez egy kicsit túl...khm..lenge öltözék? - remegett meg a hangom a mondat végén, amiből remélhetőleg Ő semmit nem vett észre. Ugyanis egy térdig érő kék sortot viselt, nem is értem, hogy nem vettem észre, hogy egy Adonisz-testű félisten áll előttem. Legszívesebben azonnal az ölébe ugranék és csókolnám a szájától kezdve, a nyakán át az arcának minden szegletéig. Nem vagyok ám ilyen, mert ezt valóságban soha nem tenném meg. Csak van egy hang a fejemben ami kihozza belőlem az állatot.</div><div style="text-align: justify;">- Hát lehet, hogy fel kellene kapnom egy pólót. Mindjárt jövök. - felelte, majd a ház felé vette az irányt. Addig bámultam távolodó izmos hátát, míg be nem lépett a házba.</div><div style="text-align: justify;">- Jajj, istenem. Liz, fejezd be! - motyogtam magamban.</div>Inkább előhalászom a telefont és dobok egy sms-t anyunak mielőtt eszébe jutna, hogy felhívjon.<br />
<div style="text-align: center;"><i>"Szia. Megvagyok, jól érzem magam. 2 óra múlva újra. Puszi: L."</i></div><div style="text-align: justify;">Ránéztem a telefonra, 21:47-et mutatott. Raven fél órája leszállt. Amúgy Már k már vagy 20 perce tökölt, biztos telefont kapott vagy valami. Mivel nem fog jönni egyhamar, így gyors tárcsáztam a nővéremet:</div><div style="text-align: justify;">- Szia, Merre jársz?</div><div style="text-align: justify;">- Szia. 10 perce indult a vonat Pestről. És te hol vagy? Otthon? - kérdezte.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiq4I6nVmRBP0SzSzSGR12KHWCfTM-L4yDjIaGTKX69ebf0-HkMCjDxDDaS4XeaxoTRmUiqEKeHrK0bKNDG7FwkOinOFdaTt3dtWIfPKCse2yt91Bf6ARaskbKhsGiz3K1BHdBONqOwcaD5/s1600/apple-black-camara-cell-cell-phone-Favim.com-420729_large.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="131" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiq4I6nVmRBP0SzSzSGR12KHWCfTM-L4yDjIaGTKX69ebf0-HkMCjDxDDaS4XeaxoTRmUiqEKeHrK0bKNDG7FwkOinOFdaTt3dtWIfPKCse2yt91Bf6ARaskbKhsGiz3K1BHdBONqOwcaD5/s200/apple-black-camara-cell-cell-phone-Favim.com-420729_large.jpg" width="200" /></a></div><div style="text-align: justify;">Szerintem sejt valamit. Tuti. Hisz ismer. Úristen, biztos rájött, hogy füllentek. Basszus! Ő az egyetlen ember az életemben, akinek soha nem hazudtam és nem is szeretek.</div><div style="text-align: justify;">- Őő..nem. Most szeretnéd hallani vagy holnap?</div><div style="text-align: justify;">- Miért? Nem otthon alszol? - röhögött..- és anyunak milyen mesét adtál be?</div><div style="text-align: justify;">- Egy osztálytársamnál van kertiparty és nála éjszakázok. Azzal a feltétellel, hogy két óránként írok egy sms-t.</div><div style="text-align: justify;">- Hát Liz...büszke vagyok rád. Te még nálam jobban hazudsz.</div><div style="text-align: justify;">- Hidd el, nem szívesen. - közöltem nyersen. - Amúgy gyorsan a lényegre térve, remélem nem baj, ha csak holnap este randizunk. De ezt muszáj volt meglépnem, különben megbánnám.</div><div style="text-align: justify;">- Márk?</div><div style="text-align: justify;">- Igen, Ő. - közben a fényfűzért buzeráltam. - Valami vonz benne, nem tudom mi, de úgy érzem muszáj a közelébe lennem. Na figyelj megyek, akkor majd holnap. Jó légy. Szeretlek.</div><div style="text-align: justify;">- Te is. Szeretlek. Szia.</div><div style="text-align: justify;">- Szia.</div><div style="text-align: justify;">Mosolyogva nyomkodtam a telefont, közben megfordultam még mindig belemélyedve a kijelzőbe. Kb két perc múlva egy pár lábat láttam magam előtt. Szépen komótosan végigvezetve tekintetemet kerestem meg a láb gazdáját. Elkerekedett szemmel és szájjal álltam előtte. Te jó ég! Mióta áll itt? És mennyit hallott? Hallod, te hang a fejemben, most bezzeg nem segítesz. Máskor itt duruzsolsz a fejemben egész nap.</div><div style="text-align: justify;">- Őőő...hát ez egy kicsit kellemetlen...mióta állsz itt és mennyit hallottál? - tettem fel a kérdést, közben a földet bámultam, mert az valamiért sokkal érdekesebbnek bizonyult.</div><div style="text-align: justify;">- Hát..régóta..hogy is mondtad? - vakarta meg a tarkóját, majd rám nézett. - Egy osztálytársamnál van kertiparty és nála alszok. A másik kedvencem a "nem baj, ha csak holnap este randizunk?" Az utána lévőket inkább nem is mondom már. - fejezte be szúrós tekintettel.</div><div style="text-align: justify;">- Amúgy csak egy kérdés: Több vasat is tartasz a tűzben? - szólalt meg, miközben próbáltam visszanyelni a könnyeimet. </div><div style="text-align: justify;">Ezelőtt a mondat előtt még felcsillant bennem a remény, hogy elmondom neki az igazat, hiszen teljesen félreértette a helyzetet. De! Miután ez a kijelentés elhagyta a száját, már nehog yén akarjak magyarázkodni. SZART! Olyan mérhetetlen düh és idegesség gyülemlett fel bennem, ami csak néhanapján lepi el az agyamat. A következő cselekedetemre még sosem volt példa az életemben. Megbánom? Lehet, nem tudom. De per pillanat a fejemet teljesen elöntötte egy köd, ami cselekvésre késztet. Összeszorított szájjal és összehúzott szemmel lendítettem meg a karom és a tenyerem hatalmas csattanással jelezte sikerességét. Olyan erővel ütöttem meg, hogy Márk az arcához kapott, a tenyerem is csíp és bizsereg egyszerre. Kikerülve a fiút a dühkíséretemmel együtt kezdtem kivonulni a ház udvarából.</div><div style="text-align: justify;">Lefagyva hagytam őt, öt méter után is hallottam forogni a fogaskerekeket az agyában, majd megszólalt:</div><div style="text-align: justify;">- Liz..várj..nem úgy gondoltam..- kezdte.</div><div style="text-align: justify;">- Na persze, én sem úgy gondoltam. - erősen megnyomva az "úgy" szót, és feltapasztottam a szarkasztikus mosolyomat. - Jaa és csak úgy mellesleg, bár nem mintha ezek után tartoznék is Neked bármiféle magyarázattal, Ravennel beszéltem és találkát egymás közt randinak hívjuk. Az osztálytárs-kertipary dolog pedig nem más, mint hogy így tudtam ellógni otthonról, hogy Neked megszervezzem ezt az egészet. - mutattam körbe. - A cuccomért majd eljövök, ha már nem leszel itthon. És jó szórakozást estére, lesz társaságod bőven: jómagad, a féltékenységed és a böszmeséged.</div><div style="text-align: justify;">Elhagytam az udvart, majd az utcán bedugtam a fülest a fülembe nyugtatásképp. <a href="http://www.youtube.com/watch?v=q9ayN39xmsI">Elindítottam a zenét</a>. Fel tudnék robbanni a dühtől. Nem elég, hogy az egész beszélgetést hallotta, ráadásul annak hátterében olyannak vádol, amiről halványlila gőze sincs. Nem baj. Talán, vagy igen....nem tudom. Egy gonddal kevesebb. Persze miért is menne minden egy kicsit gördülékenyebben. Ááááhh faszom. Talán nem minden csak fekete vagy csak fehér. Talán Márk sem az, akinek mutatta magát. Jóformán nem is ismer, és olyat állít rólam, amit maga sem hisz el. Az a nagy büdös helyzet van, hogy elképesztően örülök annak, hogy a menhely-randi után nem engedtem magamhoz közel. Éreztem, hogy nem szabad közel engedni, mert összetörheti a szívem. Mosta dühön és idegességem vív párbajt. Ha ehhez még sírás is társulna, tönkremennék.</div><div style="text-align: justify;">Hát....hazaértem. Remélem alszik mindenki. Így megkímélem magam és másokat is a magyarázkodástól. Szerencsére a villanyok sehol sem égtek. Berúgtam a sportcipőt a szekrénybe, majd körülnéztem a hűtőben. Kivettem egy üveg ásványvizet és becaplattam vele a szobámba. Bedöglöttem az ágyamba, magam mellé tettem a laptopot és igyekeztem lekötni a figyelmem.</div><div style="text-align: justify;">Mindenesetre úgy elég nehezen ment, hogy a telefon egyetlen gombjára összpontosítva nyomogattam mint gyerekkoromban a Tetris nevű játékot, ahol egy gombot püföltem. Na ezt csinálom most is, csak a telefonommal. Jesszusom, mikor hagyja már abba? Már rohadtul idegesít az egész! Mitől hiszi, hogy ha személyesen nem beszélek vele, telefonon fogok?</div><div style="text-align: justify;">Na végre! Keserves 20 perc után végre megunta!</div><div style="text-align: justify;">Megnéztem az e-maileket, amit cirka 2 hete meg sem néztem. Még Raven által küldött képeket sem néztem meg. Az összes Twitter-kép volt, felnéztem. Gyakorlatilag ott élte az életét, így sokkal könnyebb lenne vele majd beszélni, ha ismét elutazik. Regisztráltam, hiszen temérdek sok szabadidővel rendelkezek most. Elkészült a profil. Képek + egyéb adatok és már kész is. Végre valami ami egy kicsit eltereli a gondolataimat.</div><div style="text-align: justify;">Nos, ennyi! @Liz0716.</div><div style="text-align: justify;">07.16. Azért lett ez, mert ekkor van a szülinapom. Ezek után tuti kellemesen telik majd.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjfp4_EWLUo7rIeD-9lcfbO4hTc2EM4TMGOkeE0DTeHctSZPMUNva78yHLT1m3WVNunsAo8FVR72Cs_VxgCh1tVqZ9CKTLWUae6b2tXRMy1X4xl493eyg4plcDAQHTb35E3EK8VwCTCi6e_/s1600/532274_103924729763374_1934967913_n_large.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="131" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjfp4_EWLUo7rIeD-9lcfbO4hTc2EM4TMGOkeE0DTeHctSZPMUNva78yHLT1m3WVNunsAo8FVR72Cs_VxgCh1tVqZ9CKTLWUae6b2tXRMy1X4xl493eyg4plcDAQHTb35E3EK8VwCTCi6e_/s200/532274_103924729763374_1934967913_n_large.jpg" width="200" /></a></div><div style="text-align: justify;">Megkerestem azokat az embereket, akik valamikor az életem részét képezték. Pár osztálytárs és rokon is bekövetett. Meg is tettem az első tweetemet, mikor rezegni kezdett a telefon. SMS! Hurrá! Már úgy hiányzott. Nem volt kedvem megnézni, így félredobtam a telefont.</div><div style="text-align: justify;">Szóval beírtam életem első tweetjét:</div><div style="text-align: center;"><i>@07.16? Vajon milyen szülinapom lesz az idei? Eddig nem ígérkezik valami jónak!</i></div><div style="text-align: justify;">Jhajj, nem hagy nyugodni az a rohadt sms:</div><div style="text-align: justify;">Nahát...vajon kitől jött?</div>B.http://www.blogger.com/profile/17530958356487520126noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-774529469850161397.post-53066008235100128952012-09-12T23:04:00.001+02:002012-09-12T23:05:05.265+02:0014. fejezet - Emlékezetes hétvége...film, csillaghullás, fagyi /part 2/<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhxR5fMzpBXDROWcFaCOqfAeDTRGZZxAz88y1wgr2seyQLIXEGQRIrBH8hFoqd-nD07vJ0iGdC1AkcdgDsm751dpp21enJ83_fHipj6Nr-sz8FzFQOZ2P1tB6Rv_e-e6szzL7CYp275hF5g/s1600/tumblr_m68ygoDAcK1qelcwvo1_500_large.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhxR5fMzpBXDROWcFaCOqfAeDTRGZZxAz88y1wgr2seyQLIXEGQRIrBH8hFoqd-nD07vJ0iGdC1AkcdgDsm751dpp21enJ83_fHipj6Nr-sz8FzFQOZ2P1tB6Rv_e-e6szzL7CYp275hF5g/s320/tumblr_m68ygoDAcK1qelcwvo1_500_large.jpg" width="320" /></a></div><div style="text-align: justify;">Hy kedves Olvasók! Köszönöm a legalább 2 kommentet az előző fejezethez, sok erőt adtak a folytatáshoz. Ehhez a fejezethez is számítok <u><b>legalább</b></u> ennyire. Hétvégére terveztem ezt a fejezetet hozni, de mivel szüretre megyek és nem tudnám így csak jövő héten hozni. Viszont most jönnek az <strike>számomra</strike> izgisebb részek...remélem Nektek is tetszeni fog. Holnap már csütörtök, ami tulajdonképpen előpéntek utána meg már ismét hétvége. Kitartást, és kellemes olvasást! Puszi ♥</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><u><b>~Liz~</b></u></div><div style="text-align: justify;">Miután hazaértem anyám már haptákba állva várt a konyhában, ahol rendre kiadta az utasításokat. Nagyjából másfél óra szenvedés és ide-oda tologatás után végeztem, ami egy kényszerzuhanással az ágyamban ért véget.</div><div style="text-align: justify;">Félve álltam anyu elé. Rettegtem, hogy be fogja-e venni a fedősztorit, amit kitaláltam:</div><div style="text-align: justify;">- Anyu, nem lenne gond, ha az éjszakát nem tölteném itthon?</div><div style="text-align: justify;">- Miről beszélsz? Kifejtenéd bővebben? - felelte, belemélyedve az újságba. </div><div style="text-align: justify;">- Szóval....az egyik osztálytársam tart egy kertipartit és meghívta az osztályt. Majd aki nem akar hazagyalogolni este az ott aludhat.</div><div style="text-align: justify;">- Igen? És hol lakik ez a bizonyos osztálytárs?</div><div style="text-align: justify;">Most már tuti, hogy rájött. Vagy hogy nem veszi be. Uramatyám, holt ziher, hogy bebuktam.....ezt is!</div><div style="text-align: justify;">- A külvárosba, egy családi házban. - adtam választ.</div><div style="text-align: justify;">- Jólvan, elmehetsz, de 2 óránként írj egy sms-t. - felelte nagy nyugodtan.</div><div style="text-align: justify;">Hát.....az én állapotom korántsem volt nyugodtnak mondható. Már kezdtem elindulni a szobámba összeszedni a kellékeket az estéhez, hirtelen megszólalt.</div><div style="text-align: justify;">- Mikor indulsz? - kérdezte úgy, mintha belelátna a vesémbe.</div><div style="text-align: justify;">- 8-ra kell ott lenni, de előtte összeszedek néhány holmit. - adtam remélhetőleg kielégítő választ.</div><div style="text-align: center;"><span style="font-size: large;"><b>~~~</b></span></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhGePQxANF2utj6oD2i1MUuZjRoTB1Zg2vhoKP5DFeXGuIfAseevuKNir_JdU8fLmjKPTDUHSShWaCdCoQLwTNdWbtCkvMW0VOMnvhnEo2Fw6SV0E4n3GmvdNvxMst_h0U5ArtJlVCFfP6D/s1600/tumblr_lbexg5qfq51qeu4lro1_500_large.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhGePQxANF2utj6oD2i1MUuZjRoTB1Zg2vhoKP5DFeXGuIfAseevuKNir_JdU8fLmjKPTDUHSShWaCdCoQLwTNdWbtCkvMW0VOMnvhnEo2Fw6SV0E4n3GmvdNvxMst_h0U5ArtJlVCFfP6D/s320/tumblr_lbexg5qfq51qeu4lro1_500_large.jpg" width="320" /></a>Besiettem a szobámba, ahol feltúrtam a szekrényem egy nagyobb hátizsákért. Beleszórtam a szükséges cuccokat: dvd-lejátszó, filmek, teamécsesek tömkelege, gyufa, pléd, popcorn, pulcsi...stb. Hátamra dobtam a táskát, gyorsan elköszöntem anyutól és átléptem a küszöböt. Lassan elértem az úti célom végét. A házban világított a lámpa az egyik szobába, amiből rájöttem, hogy kiszemeltem nem jön rá a tervemre idő előtt. James Bond akár meg is irigyelhetne úgy vetődtem hátra a hátsó kertbe, ahol ügyesen kémkedve álltam neki a munkámnak. A ház hátsó ajtajától kezdve kezdtem elhelyezni a beton 2 oldalán a teamécseseket, majd a füvön átvezetve egészen a plédig. A plédre tettem a dvd-lejátszót, a filmeket és a popcornt. A fészerben turkálva még egy plédet keresve, találtam egy kültéri fényfűzért. Az egyik filmben láttam a fatörzs köré tekerve és eszméletlen tetszett. Kísérletet tettem én is, hiszen a szándékom csak ezzel vált igazán teljessé. Nem tudom magam elé képzelni azt a szituációt, mikor Márk kilép az ajtón és meglátja mit műveltem a kerttel. Miután végeztem, a fészerben felvettem egy szürke szabadidőnadrágot, fehér trikóval és kardigánnal. A hullámos hajamat lófarokba kötöttem. Elbújtam a fa mögé, majd apró kavicsokkal dobálni kezdtem a szobája ablakát. Mikor rezdülni kezdett a függöny, lélegzet visszafolytva bújtam vissza a fa mögé. Pár pillanat múlva nyikorogva nyílt ki a hátsó ajtó. Lassan lépkedve a két égő teamécses sor között megtalálta a pléden található üzenetemet.</div><div style="text-align: justify;">- Olvass el. - hallottam meg rekedtes hangját, de egyben fűszerezve a kíváncsiság érzésével.</div><div style="text-align: justify;">"Egyes emberek szerint mindenki érdemel második lehetőséget. Főleg, ha egy másik személynek teszel jót, és nem köszöni meg elégszer. Nagyra értékelem amit értem tettél. Remélem a kezemben található vödörrel kifejezhetem azt, amit valójában érzek és gondolok."</div><div style="text-align: justify;">- Mi? Ezt nem értem. - morogta.</div><div style="text-align: justify;">Majd hangosan megszólalt: </div><div style="text-align: justify;">- Akárki is vagy előjöhetsz.</div><div style="text-align: justify;">A kék festékesvödröt a kezemben tartva léptem elő a fa mögül.</div><div style="text-align: justify;">Az arckifejezése nem azt árulta el, amit látni szerettem volna. Hanem jobbat! Sokkal többet!</div><div style="text-align: center;"><span style="font-size: large;"><b>~~~ </b></span></div><div style="text-align: justify;">- Liz? Te?....Mi?....Hogyan? - nyökögött pár szót.</div><div style="text-align: justify;">- Figyelj....mielőtt mondanál bármit is, szeretnék mondani Neked valamit.</div><div style="text-align: justify;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh4f0lUzG22vQKdvZot1kryvfk7ihYOxDlT7wlmgPbLTVMjmx_p68Wnoj-qnXFSVMxJ1jErGQiLxWZY9wcOL0N521mCRjeMGIop5gZoQU6Prq3mTn5lSj5E3w5XOSDQ0DvS2-iYIHBDeyhE/s1600/480829_440687825963551_1388510823_n_large.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh4f0lUzG22vQKdvZot1kryvfk7ihYOxDlT7wlmgPbLTVMjmx_p68Wnoj-qnXFSVMxJ1jErGQiLxWZY9wcOL0N521mCRjeMGIop5gZoQU6Prq3mTn5lSj5E3w5XOSDQ0DvS2-iYIHBDeyhE/s200/480829_440687825963551_1388510823_n_large.jpg" width="200" /></a>Először is borzasztóan hálás vagyok mindenért, tényleg. Nem is lenne kötelességed még egy kutyát etetni. Fogalmam sincs, hogyan tudnám én ezt valaha is megköszönni Neked. Bocsi, közbe le kell tennem ezt a vödröt, baromi nehéz. Szóval....azért is találtam ki ezt az egészet - mutattam körbe - egyrészt lelkiismeret furdalásom van, másrészt talán így sikerül kimutatnom mindazt a hálát, amivel én tartozok. - fejeztem be a hálálkodást. </div><div style="text-align: justify;">- Nos, hamár itt tartunk. Egyrészt nem kell köszönni semmit, hiszen te is ugyanúgy kiveszed majd a részed. Másrészt ...őőő....erre pedig nem tudok mit mondani....tuti nem gondoltam volna erre, ilyesmire meg pláne nem. Egyáltalán hogyan jutott eszedbe?</div><div style="text-align: justify;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg9c9V3lvsk7pGL9RGSg2ueEt-L43KfkHWXNIjbn11V_6d1NOz7NA9eKSj6H_u2D4HUZRxVjbnUu5zO8dSFWgijTnwtk0x18vSwBmhuFy6kbHUpP6BH9Bem5hbf5ewVF8_tFThrsCTz35Dt/s1600/2481.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="135" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg9c9V3lvsk7pGL9RGSg2ueEt-L43KfkHWXNIjbn11V_6d1NOz7NA9eKSj6H_u2D4HUZRxVjbnUu5zO8dSFWgijTnwtk0x18vSwBmhuFy6kbHUpP6BH9Bem5hbf5ewVF8_tFThrsCTz35Dt/s200/2481.jpg" width="200" /></a>- Hát...van amit filmben láttam és van ami szimplán csak beugrott. Azt érzem, hogy ennyivel minimum tartozok. Ráadásul a napokban már nem találkozunk, aztán egy hónapig.... - váltottam.</div><div style="text-align: justify;">Na jólvan, ráérünk ezzel akkor foglalkozni, mikor ott tartunk. Akkor ismertetném is az este menetét. Hoztam pár filmet, bár nem tudom ízlésileg hogyan passzolunk, hoztam ezt a táncolós szőnyeges izét....</div><div style="text-align: justify;">- Izét? - szakított félbe, miközben kezével takarta száját, hogy kis híján pofán ne röhögjön.</div><div style="text-align: justify;">- Ne röhögj, tudod miről beszélek. Később pedig, ha minden igaz csillaghullás lesz. Jaa és majd elfelejtettem, útközbe vettem fagyit. Nem tudtam melyiket szereted, így három félét vettem. - tartottam elé, hogy szemügyre tudja venni.</div><div style="text-align: justify;">Miközben a dobozokat vizslattam, furcsa csend állt be, vártam némi választ vagy valami, de ehelyett csak felnéztem és vigyorogva figyelte minden egyes apró mozdulatomat.</div>B.http://www.blogger.com/profile/17530958356487520126noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-774529469850161397.post-83551457387092649082012-09-07T18:03:00.000+02:002012-09-07T18:03:49.382+02:0013. fejezet - Emlékezetes hétvége....de milyen értelemben? /part 1/<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhVAmxfMF3_UezR9BtG3BVLm_Xpe1idSqOH_-IKndh9lWUjbJBatvZL8l83M_mo_DZLezVF-vT4ftJVxYBaGVa0bXU7srCp6EJyDqdjNmnEmGRuW8sFx-QV7GFXaUQFZNC3paUrBIsl1Vxw/s1600/graphic_design.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="258" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhVAmxfMF3_UezR9BtG3BVLm_Xpe1idSqOH_-IKndh9lWUjbJBatvZL8l83M_mo_DZLezVF-vT4ftJVxYBaGVa0bXU7srCp6EJyDqdjNmnEmGRuW8sFx-QV7GFXaUQFZNC3paUrBIsl1Vxw/s320/graphic_design.jpg" width="320" /></a></div><div style="text-align: justify;">Sziasztok Emberkék! A szavazás végkimenetele érdekes alakult, szóval majd gondolkodok azon, hogy mi lenne az arany középút, ami mindenkinek megfelel természetesen. A design-t <u><b>egyelőre ne nézzétek</b></u>, valami <strike>rohadtul</strike> elállítódott és nem tudom az eredetit visszahozni. Szóval az még tervezés alatt áll!</div><div style="text-align: justify;">Mint ahogy mindig is, most is szeretnék pár komit olvasni....tehát <b>LEGALÁBB KÉT KOMMENTET</b>, ha kaphatnék jönne is következő...(lehet több is X)</div><div style="text-align: justify;">Öhm...mit is akartam még? Ó, igen, az elkövetkezendő fejezetekben kicsit lelassítok (mármint időben), lassabbak lesznek a történések, remélem azért nem bánjátok. Sok váratlan és nem váratlan dolog fog történni, úgyhogy olvasásra fel! ♥ És amúgy kinek hogy telt az első hét a suliban? Higgyétek el, addig jó, míg suliba jársz!</div><div style="text-align: justify;">Puszii: B.</div><br />
<br />
<b> </b><br />
<b>~Márk~</b><br />
<i>- Őő...mi az? Van valami rajtam? - kérdezte megijedve, majd végignézett magán.</i><br />
- Gyönyörű a mosolyod. - jelentettem ki nemes egyszerűséggel, amiben nem csak Liz, hanem én is belepirultam - de csak egy kicsit.<br />
- Köszönöm..khm..tehát, akkor már csak a ház van hátra... - próbált terelni.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiVQr3lQm1d9Cwh1ms1qttX-SR3ZshEQ2JfbAUYNxVuOgq2xqygcpOy292esA9_hQa8OCU8B9W64rAlzjdTrM_EYizcOKQv_nLjEfHlvHgeW9x2uyYfoKbkG_zCXuiJy9KKy9yQKKJzykgm/s1600/Pall%25F3kh4.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiVQr3lQm1d9Cwh1ms1qttX-SR3ZshEQ2JfbAUYNxVuOgq2xqygcpOy292esA9_hQa8OCU8B9W64rAlzjdTrM_EYizcOKQv_nLjEfHlvHgeW9x2uyYfoKbkG_zCXuiJy9KKy9yQKKJzykgm/s200/Pall%25F3kh4.JPG" width="200" /></a></div>- Igen. És az a kósza ötletem támadt, hogy a holnapi nap folyamán megcsinálhatnánk. Amennyiben ráérsz és nincs más programod. - fürkésző tekintettel nézve mit válaszol.<br />
- Hát...nagyon szeretnék jönni, de.... - nyelte el a mondat végét. - Figyelj, ne értsd félre, én szeretném a legjobban ezt az egészet, de holnap jön haza a nővérem Angliából. Fél éve nem láttam és már nagyon hiányzik. - adta a számomra szomorú választ.<br />
- És a hétfő vagy a kedd? - kérdezte némi reményt látva a dologba.<br />
- Hétfőn edzésem van, kedden pedig már pakolnom kell. - válaszoltam letörten.<br />
- Hát akkor nem tudom, majd megoldjuk valahogy, ígérem. Holnap este azért látlak még? - kérlelve néztem rá a pozitív válasz reményében.<br />
- Persze, ez biztos. - mosolygott. Te....amit anyukád említett és meg kell osztanod velem....<br />
- Őőő...igen. Megbeszéltem vele az egész, új kutya jön a házhoz esetet és belement a következő feltétel mellett:<br />
- Epekedve hallgatom..... - próbált sürgetni.<br />
- Nekünk kell a helyét megcsinálni, valamint köteles vagy a lehető legsűrűbben meglátogatni és sétálni velünk....khm...vagyis vele. - helyesbítettem, lehetőleg, hogy Liz ne vegye észre.<br />
- Elfogadható feltételnek bizonyul - majd a megegyezés jelképeként kezet ráztunk.<br />
<br />
<b>~Liz~</b><br />
Az idilli pillanatot a telefon rezgése zavarta meg. Mégpedig az enyém. A kijelzőn 'Anya' neve villogott. Valahogy rohadtul nem volt kedvem felvenni, de 1 nappal Raven hazaérkezése előtt nem akarok balhét kirobbantani.<br />
- Szia Anya. Mi a helyzet?<br />
- Liz, haza kellene jönnöd segíteni, hogy helyet csináljunk a nővérednek és egyedül vagyok itthon. Egy órát venne igénybe aztán azt csinálsz amit akarsz.<br />
- Jólvan. Rendben. 15 perc és otthon vagyok. - feleltem és bontottam a vonalat.<br />
- Haza kell mennem segíteni, a házat még megbeszéljük. Elleszel? - közöltem.<br />
- Persze, rendet kell raknom úgyhogy unatkozni nem fogok. Menj csak. - közölte.<br />
Nyomtam egy gyors puszit az arcára - amit talán nem biztos, hogy kellett volna - és gyors léptekkel kisétáltam a kertből, rá a főútra.<br />
A 15-20 perces séta alatt azon paszíroztam az agyam, hogy hogyan tudnám kiengesztelni, mert hiába nem mondta, a szeméből ki tudtam olvasni mindent. Mielőtt hazaértem, felvillant az a bizonyos villanykörte a fejemben. (vagy a fejem mellett.) Nem is kellett több ahhoz, hogy egy olyan hétvégét hozzak össze, ami nem csak nekem, de neki is emlékezetes marad.....<br />
<br />
B.http://www.blogger.com/profile/17530958356487520126noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-774529469850161397.post-57209443303538438512012-08-31T19:52:00.000+02:002012-08-31T19:52:13.825+02:00Az oldal második és harmadik díja!Sok köszönet<a href="http://secretswith1d.blogspot.hu/"> Rebiinek</a>, újabb Liebster Award. Nagyon hálás vagyok. Mégegyszer Köszönööööm!<br />
A harmadik díj pedig <a href="http://victoriaanderic.blogspot.hu/">Melinek</a> köszönhető! Nagyon boldog vagyok most! :)<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEirunQrEZNkoXXvbrHg1p0wcAPvpmboOhAvLTpxpZmb2AD6af5qX50HxmgVWM_iY__8mjcdPQdgcQjjn6ZBA2GIMNOu1ZxKt1Or6ewtG1G5f9rnuF08uRejh2VCYJfIVpcBvTdjDthmrnvl/s1600/d_j4.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEirunQrEZNkoXXvbrHg1p0wcAPvpmboOhAvLTpxpZmb2AD6af5qX50HxmgVWM_iY__8mjcdPQdgcQjjn6ZBA2GIMNOu1ZxKt1Or6ewtG1G5f9rnuF08uRejh2VCYJfIVpcBvTdjDthmrnvl/s200/d_j4.png" width="200" /></a></div><span style="color: red;"><u><b>Írj 5 dolgot magadról:</b></u></span><br />
1. Imádok olvasni.<br />
2. Szeretek egyedül sétálni és képtelen dolgokon gondolkodni.<br />
3. Nagyon makacs vagyok.<br />
4. Szeretek nyelveket tanulni.<br />
5. Imádok autót vezetni.<br />
<br />
<span style="color: red;"><u><b>Jellemezd magad 4 szóval:</b></u></span><br />
1. Néha nagyon gyerekes vagyok.<br />
2. Őrült röhögő.<br />
3. Jószívű.<br />
4. Nyitott.<br />
<br />
Mégegyszer köszönöm szépen mindenkinek!!! Sokat jelent :) <br />
<br />
B.http://www.blogger.com/profile/17530958356487520126noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-774529469850161397.post-42876642780152251142012-08-31T12:59:00.000+02:002012-08-31T12:59:50.340+02:0012. fejezet - Van valami rajtam?<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgdbvm2f87Ky1e6jyNVkkbizmaotYqK4OXK41vdyDNT_gAbVLhA1RuLCu71DSmxuUTO_YaP9UR2xmRacpMgXPnCJDtsTY2DPSdVXITgRD0fF70Eyfz7ygb4zWkiOl6GNbS2Mj1KDAFD_yDs/s1600/tumblr_m8idxdlOH01ra0xjro1_500.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgdbvm2f87Ky1e6jyNVkkbizmaotYqK4OXK41vdyDNT_gAbVLhA1RuLCu71DSmxuUTO_YaP9UR2xmRacpMgXPnCJDtsTY2DPSdVXITgRD0fF70Eyfz7ygb4zWkiOl6GNbS2Mj1KDAFD_yDs/s320/tumblr_m8idxdlOH01ra0xjro1_500.jpg" width="320" /></a></div>Sziasztok! Itt az újabb fejezet. A főoldal bal oldalán szavazást tettem ki, ha van időtök kattintsatok. Amúgy...Hééé emberek a kommentek hol maradnak? Kezdek így egy kicsit parázni, hogy valami nem nyerte el a tetszéseteket. Szóval......írjatooook! :D<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><u><b>~Liz~</b></u></div><div style="text-align: justify;">Márknak kellett kituszkolnia az autóból, én ugyanis teljesen megdermedtem. Végtelenül kedves anyukája van. Márk kiment megetetni Samet, én pedig körbenéztem a hatalmas házban. </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiRH3HbVB_pkzXkwhpfn4YACT7qE1zwFajtJ541sIaFm7ga-kSLTIxe9C1N_xTpcjVZ7fxujh2-Vyr_VZRHCCJ_UFG2ibX4OA0DGUGotG6LcPJ5KimEHXgUXxiueBC4JDEUkphZewxaaO-c/s1600/682972.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="146" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiRH3HbVB_pkzXkwhpfn4YACT7qE1zwFajtJ541sIaFm7ga-kSLTIxe9C1N_xTpcjVZ7fxujh2-Vyr_VZRHCCJ_UFG2ibX4OA0DGUGotG6LcPJ5KimEHXgUXxiueBC4JDEUkphZewxaaO-c/s200/682972.jpg" width="200" /></a></div><div style="text-align: justify;">Rengeteg kép díszelgett a nappaliban, és sok volt Márk elhunyt öccséről is. A nappaliból nyíló folyosó végén volt egy ajtó. Tudom, hogy illetlenség kutakodni, de Márk már 20 perce elment és nem találtam fel magam. Benyitottam, és egy tipikus srácszoba tárult elém. A fal bézs,és leginkább a kék szén dominál, tele poszterrel, egy nagy ággyal, íróasztallal és temérdek fényképpel. A fotók nézegetése közben, valami végtelen pittyegésbe kezdett.</div><div style="text-align: justify;">Az asztalon elhelyezett laptop képernyőjére egy ablak ugrott fel. Sajnos akaratlanul is beleolvastam, de valahogy nem fogtam fel a leírtakat.</div><div style="text-align: justify;">.....szerdán (június 17-én) délelőtt 10 órakor indulás Münchenbe, majd hazaérkezés július 18-án....</div><div style="text-align: justify;">Körülbelül ezeket az infókat fogtam fel hirtelenjében, mikor Márk jelent meg az ajtóban. Sajnálat és szomorúság tükröződött a tekintetében, amiből egyből leszűrtem, hogy látta, olvastam az e-mailt.</div><div style="text-align: justify;">A kínos csend után megszólaltam: </div><div style="text-align: justify;">- Látom elutazol. - állapítottam meg az eddig is ismert tényt.</div><div style="text-align: justify;">- Liz....figyelj, én....</div><div style="text-align: justify;">- Nem, sőt gondolom hatalmas lehetőség lehet számodra.- vigyorogtam erőltetetten. </div><div style="text-align: justify;">- Igen tudom. Csak ez a lehetőség kissé várhatott volna még.</div><div style="text-align: justify;">Összeráncoltam a homlokom, hiszen nem tudtam pontosan mire értelmezte mindezt.</div><div style="text-align: justify;">- Ezt hogy érted?</div><div style="text-align: justify;">- Hát úgy, hogy végre itthon is minden rendben, anyuval is nagyon jó a kapcsolatom, Veled megismerkedtem és úgy érzem alakulófélben van valami.... - halkította le a hangját, majd rám nézett.</div><div style="text-align: justify;">- Óó...őőő...értem. De akkor is, ez egy óriási dolog és remélem sikerül. - bólogattam.</div><div style="text-align: justify;">- Ezzel tisztában is vagyok, de most annyira nem akarok elmenni. - hisztizett mint egy ötéves gyerek. </div><div style="text-align: justify;">- Nézd... - fordítottam magam felé...- 1 hónap. Egy lábon futva is kibírod. Én itt leszek (feltéve, ha nem költünk el...de ezt a gondolatot inkább megtartottam magamnak). Addig pedig emailen tudjuk tartani a kapcsolatot.</div><div style="text-align: justify;">Be sem fejezetem a mondatot, már csak azt vettem észre, hogy megölelt. Egyszerre érintett meg testének melege és parfümjének bódító illata.</div><div style="text-align: justify;">Éreztem, hogy soha nem akarom ezt a pillanatot megszakítani, de elveszíteni se. Tudtam: nekem Ő a tökéletes első pasi. Vidám, mosolygós, kedves, de mellette gyengéd, meghallgat és figyel rám. Nekem Ő kell.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><u><b>~Raven~</b></u></div><div style="text-align: justify;">Hihetetlenül jó érzés külföldön egyetemre járni, hiszen sokkal jobb egy más közegben is próbára tenni magam. Természetesen hiányoznak az otthoniak - hazudnék ha azt mondanám, hogy nem - de sokszor mérföldekkel jobb távol lenni anyáméktól. Persze, Lizt sajnálom a legjobban, neki nehezebb feldolgozhatóság szempontjából. Ezért is döntöttem úgy, hogy néhány hétre hazautazok az ellenséges erők leküzdése érdekében. Meghát, drágalátos húgomat is ki akarom faggatni minden mocskos részletről az új pasival kapcsolatban. Nekem valamiért nem szimpi ez a csávó. Nem akarom elüldözni Liz mellől - távol álljon tőlem - de meg kell bizonyosodnom arról, hogy nem csak egy újabb trófea. És már tudom is hogyan....</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><u><b>~Márk~</b></u></div><div style="text-align: justify;">Szinte semelyik életemben nem gondoltam volna, hogy ez velem fog megtörténni. Ennél jobban nem is reagálhatott volna. Sőt! Talán én voltam, aki azt a szerepet játszotta, amit Liznek kellett volna. És ami talán még abszolút meglepett, hogy ő vett rá az egészre. Bár mondjuk mit is csinálhatott volna mást.</div><div style="text-align: justify;">Igazság szerint, abba bele se mertem gondolni, mit fogok csinálni ha netalán tán tényleg elköltöznek. Akkor azon fogom magam öldökölni, hogy miért nem léptem.....és túl sok a miért. Amire talán választ már nem kapok. Nem tartom magam félénknek, mindig meg mertem mondani amit gondolok. Ez liz esetében kicsit komplikáltabb, mint hittem. Attól félek, sőt inkább rettegek, hogy az érzéseim miatt elveszíthetek egy nagyon jó barátot és vele együtt egy barátságot.</div><div style="text-align: justify;">Mélyen legbelül sekélyesnek és nyálasnak érzem magam, de tudom, hogy nekem Ő kell! Minden megvan benne amit szeretnék. Őszinte, vidám és nem fél a problémáiról beszélni. Megért engem.</div><div style="text-align: justify;">Ezek a gondolatok cikáztak bennem, míg dűlőre jutottunk a helyzettel kapcsolatban. Próbáltam vidámabb vizekre evezni:</div><div style="text-align: justify;">- Szeretnék valamit megbeszélni veled a kertben. - kérdeztem.</div><div style="text-align: justify;">- Ha nem kötöd be hozzá a szemem és nem hisztizel tovább, mint egy ötéves gyerek, akkor mehetünk. - felelte kerek-perec vigyorogva mintsem flegmán.</div><div style="text-align: justify;">Kiérve magyarázni kezdtem a kutyája helyét. Az előbbi idegeskedést felváltotta a boldogság és az öröm kettőse. </div><div style="text-align: justify;">- ...szóval a kerítés áll, már csak a házat kell összerakni és lefesteni. - fejeztem be.</div><div style="text-align: justify;">Talán sokáig nézhettem, mert kezdett kicsit furcsán nézni rám.</div><div style="text-align: justify;">- Őő...mi az? Van valami rajtam? - kérdezte megijedve, majd végignézett magán.</div>B.http://www.blogger.com/profile/17530958356487520126noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-774529469850161397.post-91822815649275644722012-08-22T11:57:00.000+02:002012-08-22T11:57:30.448+02:0011. fejezet - Én....AZ ÁLLAT!Sziasztok!<br />
Sorry, a késésért! Meghoztam a következő fejezetet, ami remélem több komit kap! Kellemes olvasást!♥<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjObGCmP9LMjUvaCn_0sXqe6gJEB2HiCt7qlljDhfhM5Dp9bQ7xgeVw5tp47455welF1JmCJQjFZ36rxOL01h0Vk9pNlCEHyfUKwmuWxdoJRt2XmLYpzaaCV0h3iPp3uxP2RE9J4R_tR4Az/s1600/91770c0b4857f16017a6484e2582865a-d31etml.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjObGCmP9LMjUvaCn_0sXqe6gJEB2HiCt7qlljDhfhM5Dp9bQ7xgeVw5tp47455welF1JmCJQjFZ36rxOL01h0Vk9pNlCEHyfUKwmuWxdoJRt2XmLYpzaaCV0h3iPp3uxP2RE9J4R_tR4Az/s200/91770c0b4857f16017a6484e2582865a-d31etml.jpg" width="200" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><u><b>Szombat reggel:</b></u></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">Miután már a 20. szundit nyomtam ki a telefonomon, nagynehezen kikászálódtam pihe-puha ágyikómból. Szétnéztem a lakásban, de csak az üresség fogadott. Anyuék - nem nehéz kitalálni hol vannak - dolgoztak. Öcsi pedig osztálykiránduláson volt a hétvégén. Bementem a fürdőbe mosakodni meg fogat mosni. Megláttam az arcképemet a tükörben és majdnem rosszul lettem magamtól. Tök kócos fej, elmosódott smink, bőröndök a szemem alatt. Húúú....borzasztó látvány.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">Miután megmosakodtam eszembe jutott milyen nap van. </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">- Ma megyek a kiskutyámért és találkozok Márkkal is. - csillant fel a szemem, miközben a fogkeféért nyúltam.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">Ugrálni, üvölteni és sikítani lett volna kedvem, de tekintve, hogy tömbház enyhén utálnának meg(XD). Bekapcsoltam a laptopom, majd a következő zenét tettem be</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=E-784ImNnxM">Stamp on the ground</a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">Amúgy is pörögtem, de ez a szám még az állatot is kihozta belőlem. Pedig ez is ritka, sőt évek óta most vagyok boldog igazán. Mivel kaját senki nem hagyott itthon, magam készítettem el az ebédet, ami - tekintve főzőtudományomat, ami pocsék enyhén kifejezve - a rántottánál kimerítette a keretet. Kajálás után csörgött a telefon. Kijelzőn Márk neve villogott. </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">- Hali. - köszöntött.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">- Szia.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">- Miújság?</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">- Hát.....semmi. Na....szerinted? Olyan izgatott vagyok, mint még soha. Alig várom, hogy újralássam.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">- Jólvan, oké. Az úgy jó, ha 2-re érted megyek?</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">- Persze, várlak. Szia!</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">- Szia!</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">Miután leraktam a telefont készülődésbe kezdtem, mert az óra már 12:35-öt mutatott.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh58y_t5JxjtOMEWtWLg10uVWWB_EfPMsuuGZLim-SwY1jAj-BEkX-9nIja5SWYGUXi3jYrv9Fp6uy3z2sY5QtEPnqQY7135FBdd_St-grSksWlOYSQXSNa1HYiw25kMiH5Ph4ZYLnqS6wX/s1600/24n2mbk.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="133" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh58y_t5JxjtOMEWtWLg10uVWWB_EfPMsuuGZLim-SwY1jAj-BEkX-9nIja5SWYGUXi3jYrv9Fp6uy3z2sY5QtEPnqQY7135FBdd_St-grSksWlOYSQXSNa1HYiw25kMiH5Ph4ZYLnqS6wX/s200/24n2mbk.jpg" width="200" /></a>Egy piros csőfarmer, kockás ing, fehér póló és tornacsuka mellett döntöttem. Hozzácsaptam még a napszemüvegem és kész. Fél 2-re kész lettem, addig még belenéztem az e-mailekbe - bár nem volt semmi - és felnéztem msn-re is. Anna online volt, de képtelen voltam írni neki. Mélázásomat a kaputelefon szakította félbe. Kihajoltam az ablakon és Márk integetett felém.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">- Máris megyek. - szóltam le neki. </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">Gyors fogtam a táskámat és magam mögött hagytam az üres lakást.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">A rövid autóúton a kutyán kívül nem tudtam másra gondolni. Viszont kicsit paráztam Márk anyukájával való találkozástól. Zaklatottságomat a lábam folyamatos mozgása és az ujjaim tördelése mutatta ki. Ezt Márk is észrevette, de próbáltam leplezni.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">- Ne izgulj. Anyu tök rendes. - nyugtatott meg.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">- De akkor is. Mi van, ha nem engedi meg és meg sem kedvel? - nyöszörögtem az anyósülésen.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">Márk tovább magyarázott, én meg majd szétestem az idegességtől mikor feltűnt, hogy beálltunk egy hatalmas almazöld kertesház udvarába.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><u><b>~Márk~</b></u></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">Anyuval már lebeszéltem a dolgot teljesen, csak éppen Liz nem tud róla. Ráadásul az 1 hónapos focit is el kéne mondanom, de gőzöm nincs hogy álljak neki. Kikapcsoltam a biztonsági övet és már fél lábbal kint voltam az autóból mikor feltűnt, hogy Liz megfagyva ül az anyósülésen.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">- Liz, gyere kérlek. Ott leszek melletted. - mosolyogtam.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">Mivel nem mozdult, kénytelen voltam cselekedni. Átmentem a kocsi túloldalára, kikapcsoltam az övet, és kihúztam az autóból. A vállánál fogva toltam be a házba, ahol találkoztunk anyuval.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">- Szia anyu! - feleltem és próbáltam Lizt felkelteni.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">- Hello. - szólalt meg végül megszeppenve. - Örülök, hogy megismerhetem.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">- Én is. Márk már nagyon sokat mesélt Rólad - mosolygott miközben kezet fogtak. - Nagyon aranyos kutyád van mellesleg, büszke lehetsz Rá.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">- Figyelj fiam, kaja a hűtőben, ha éhesek vagytok, a többit pedig oszd meg Lizzel kérlek. És légyszi etesd meg Sam-et is. Jó szórakozást. Sziasztok! - felelte, majd kilépett a bejárati ajtól.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">- Akkor gyors adok kaját Sam-nek, utána beszélünk. - válaszoltam Liznek, aki hüledezve nézett utánam.</div>B.http://www.blogger.com/profile/17530958356487520126noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-774529469850161397.post-34468536896529929302012-08-15T16:44:00.001+02:002012-08-15T16:56:48.520+02:0010. fejezet - Raven, Anna, Márk....Na még valaki??!!<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhhmiXbC4m45HKiIZjB76n2nnUNk32eM9M2LRf9h-CitJdxILTDcA6DkmvopNVMwXkLhFwmWG6BtmqwEP9exF-kGhyphenhyphenSJcoJObJiOUyfCWleXT-aDytBlrSPwriz14sMnh2z_cHuZ9NvyL53/s1600/25_28888_341861_e438706ea809c68d18fd8f2adc862f6e_82e9cf_301.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhhmiXbC4m45HKiIZjB76n2nnUNk32eM9M2LRf9h-CitJdxILTDcA6DkmvopNVMwXkLhFwmWG6BtmqwEP9exF-kGhyphenhyphenSJcoJObJiOUyfCWleXT-aDytBlrSPwriz14sMnh2z_cHuZ9NvyL53/s320/25_28888_341861_e438706ea809c68d18fd8f2adc862f6e_82e9cf_301.jpg" width="320" /></a></div>Sziasztok! Meghoztam a következő fejezetet, bár idő ügyileg kicsit megcsúszva, de remélem tetszeni fog! Mint a fejezet címéből is kiderül, ebben a fejezetben több szemszög is lesz....remélem ezek is ugyanúgy tetszenek, de ha nem jók vagy ha mégis, kérlek írjátok meg kommentbe. A pipákkal se spóroljatok.<br />
Valamint köszönöm a <u><b>2000+ látogatottságot</b></u>!! Elképesztőek vagytok!!<br />
Puszi: B.<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<u><b>~Anna~</b></u><br />
Sohasem gondoltam volna, hogy egyszer ilyen helyzetbe is kerülhetek. Liz esetében teljesen más érzés öntött el. Úgy éreztem, hogy benne egy olyan embert ismertem meg, aki jogosan viselhetné az "örök barát" jelzőt. Vele tényleg más volt minden. De igazán.....minden! Jó, most nem kell semmilyen leszbikális dologra gondolni!<br />
A csajos esték, a kirándulások, nyaralások, az órákon át tartó beszélgetéseink. Amikor nem kellett befejeznem a mondandómat, mert már az elején tudta mire gondolok. Nem kellett egy szót sem szólnunk a másikhoz, mégis mindig tudtuk egymás gondolatait. Olyanok voltunk, mint az ikrek. Az együtt töltött fél év teljes mértékben megváltoztatott. Találkozásunkig egy tök átlag, kedvetlen és savanyú csaj voltam. Aztán jött ez a hatalmas változás, ami mindkettőnket megváltoztatott. A folytonos röhögés nem havi rendszerességgel jött, mint a Mikulás, hanem az egész napunk erről szólt. A tanárok is már csak erről ismertek fel minket.<br />
Tudom, hogy részben az én hibám is az, ami történt. Nem szabadott volna hirtelen üvöltenem és kiabálnom vele. Meghallgathattam volna legalább az ő verzióját is. de akár az én fejemmel is végiggondolhattam volna a következőket: az igaz, hogy elég silány eredményt értünk el félévkor, ami az utolsó helyre sem elég. És ismertem az anyját is, sőt a reakcióját is. De azt, hogy Liz engem csak ugródeszkaként használt volna bármihez is - képtelenség! Olyan titkokat meséltünk el egymásnak, hogy ha engem kihasznált volna, nem mondott el volna el megtörtént eseményeket mint amikor majdnem megölte magát. A mai napig cseng a fülembe az az egy mondat, amit mondott:<br />
<i>"Akkora késztetést éreztem arra, hogy csináljak valamit, ami megszünteti minden lelki fájdalmamat. És akkor megtettem!"</i><br />
Az eszem és a szívem azt diktálja, hogy beszéljem meg vele a történteket. De hogy fog reagálni? Szóba áll még velem egyáltalán? Talán jobb ha a szünidőt megvárom és lesz ideje mindkettőnknek teljesen megemészteni ezeket.<br />
Talán majd egyszer megtörténik a nagy újratalálkozás.....<br />
<br />
<u><b>~Liz~</b></u><br />
Két hét múlva vége a sulinak, ami a felszabadultság legszebb mámorával önt el, mert így a nyarat gondolkodással és sok pihenéssel tölthetem el. Újra átforgathatom az eseményeket az agyamon, főleg ami Annához köthetők. Fontos lenne, hogy újra megbeszélhessem vele a történteket, mert erős bennem a gyanakvás, hogy nem az igazat tudja.<br />
Márkkal már több mint 2 hónapja ismerjük egymást. Szebbnél szebb napokkal lep meg, ami feledteti velem a rossz élményeket az életben. Nem történt semmi egetrengető esemény kettőnkkel, amit nem is bánok - még - mert azt érzem, hogy egy nagyon jó barátot fedeztem fel a személyében. És soha nem akarom elveszíteni ezt a barátot.<br />
<br />
<u><b>~Márk~</b></u><br />
Lizzel való "kapcsolatom" a 2 hónap alatt olyan szintre lépett, mint még lánnyal soha.<br />
Bekapcsoltam a laptopom, hogy egy kicsit lekössem a figyelmem és megnézni Liz fent van-e msn-en. Sajna nincs. Együtt töltjük a mindennapokat, ami rohadt jó. Sosem hittem a fiú-lány barátságban, hiszen egy idő után az egyik fél tuti többet érez. Ki sem bírnám, ha egy napig nem láthatnám. Gondolatmenetemet a laptop pittyegése szakította félbe. Az edzőtől jött egy e-mail:<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjicdC8qFmDxooiJCq8jcMoyLIy0ad9ptJ1txisHVhefvkgcUOwpczJ3pb3dy7CK9HXgzlg2TXJnDpjQ05tjgP1mzQjKIC5Ac5dhyphenhyphenWZBGRs0Ok7OkWs8uO65cuVMMfxQbKrfeGsaqVMGbrp/s1600/K%C3%A9pkiv%C3%A1g%C3%A1s.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjicdC8qFmDxooiJCq8jcMoyLIy0ad9ptJ1txisHVhefvkgcUOwpczJ3pb3dy7CK9HXgzlg2TXJnDpjQ05tjgP1mzQjKIC5Ac5dhyphenhyphenWZBGRs0Ok7OkWs8uO65cuVMMfxQbKrfeGsaqVMGbrp/s320/K%C3%A9pkiv%C3%A1g%C3%A1s.JPG" width="235" /></a></div><br />
<div style="text-align: right;"> </div><div style="text-align: left;">Kigúvadt szemekkel meredek a képernyőre, hátha ez csak valami vicc! De nem! Nem panaszkodok, mert jól megy a foci és szeretem. Egész életemben ilyen lehetőség után kapkodtam volna. De most, hogy megismertem Lizt, ez egy kicsit háttérbe szorult. Hogy fogok kibírni nélküle egy teljes hónapot?</div><div style="text-align: left;">Hogyan mondom el neki az egészet? Milyen reakciót vált majd ki belőle? Ezen kérdések záporoztak a fejemben....egy biztos: Négy nap múlva utazok!</div><div style="text-align: left;"><br />
</div><div style="text-align: left;"><b><u>~Liz~</u></b></div><div style="text-align: left;">Még aznap este.....</div><div style="text-align: left;">Holnap délután találkozok Márk anyukájával kutyaügyben. Enyhén...mi?! Ez nem igaz. Baromira izgatott vagyok, bár tartok is tőle. Az anyukája nem ismer, csak Márktól hallott rólam. Miért kéne egy idegen kutyájáról gondoskodnia? Beültem a gép elé és azt a képet bámultam, amit Márk küldött át a kutyusról. Izgatottságomat egy gyorsüzenet szakította félbe Raventől:</div><div style="text-align: left;">Raven: Szia Hugi! Végre valahára megtaláltalak. Miújság ott délebbre?</div><div style="text-align: left;">Liz: Sziaaaa :D Semmi, de fő a változatosság. Próbálok a mindennapok hőse lenni és nem foglalkozni olyannal, ami szar nekem. Öcsi megvan, hál'isten beilleszkedett. Anyuék....őőő....azt meg úgyis tudod. Na, és veled mivan? Suli? Anglia? London? Úgy kimennék hozzád egy időre. Elszakadni az itteni dolgoktól, amik amúgy sem alakulnak valami fényesen. </div><div style="text-align: left;">R: figyelj...mi tart vissza? Úgyis mindjárt itt a nyár, szünet...anyuékat lerendezem én, és eltöltünk pár hetet csak ketten. Annyira jó lenne látni. Nagyon hiányzol ám! Hacsak.....</div><div style="text-align: left;">L: Hacsak, mi Raven?</div><div style="text-align: left;">R: Hacsak nincs valaki, aki miatt nem akarod egy időre otthagyni Magyarországot.</div><div style="text-align: left;">L: Igazából.....nem...nincs!</div><div style="text-align: left;">R: Liz!</div><div style="text-align: left;">L: Mi az?</div><div style="text-align: left;">R: Miért nem osztod meg velem? Tudod, hogy bennem megbízhatsz, sőt lehet tanácsot is tudok adni.</div><div style="text-align: left;"><br />
</div><div style="text-align: left;">Röviden elmeséltem neki mindent Márkról, majdnem csókunkról és az együtt töltött napokról. </div><div style="text-align: left;">Lehetőségek tárháza nyílt meg előttem, ha Ravenhez utazhatnék a szünetben. Annával való kapcsolatomat is átgondolhatnám, de Márkkal való helyzetem kiötlésére is lenne időm. Őt ugyanis halványlila gőzöm nincs hová tegyem. Nekem egy kapcsolat még túlságosan korai, viszont elszalasztani sem akarom. Majd meglátom a következő 1 hónap hogyan alakul kettőnk számára.</div><div style="text-align: left;"><br />
</div><div style="text-align: left;">R: Ez minden Hugi?</div><div style="text-align: left;">L: Mi az, hogy ez minden? Ennyi nem elég? Nekem ez még bőven sok is. Persze te könnyen beszélsz, aki már 15-20 pasin túl van. De nekem ez még baromira új, tudod.</div><div style="text-align: left;">R: Jólvan, jólvan. Csak poén volt.</div><div style="text-align: left;">L: Poénnak is elég szar..na mindegy.</div><div style="text-align: left;">R: Lényeg a lényeg...amit biztos tanácsolhatok, hogy tegyél mindent úgy ahogy neked jól esik és légy önmagad.</div><div style="text-align: left;">L: Ez oké. Amúgy még a legjobbat elfelejtettem közölni....</div><div style="text-align: left;"><span style="font-size: large;"><i>25 perc múlva....</i></span></div><div style="text-align: left;">R: Liz....Mondd már, ne csigáááázz....</div><div style="text-align: left;">L: Az első randin kaptam tőle egy kutyát. *wíííííí*</div><div style="text-align: left;">R: Egy....egy kutyát?? Liz, ez csodálatos! Annyira örülök neki. Mit szóltak anyáék?</div><div style="text-align: left;">L: Ugyan, semmit. Nem is tudják. Olyannyira lefoglalja őket a munka, hogy azt se vennék észre ha eltűnnék. Mellesleg Márk felajánlotta, hogy nála lehet. Holnap délután beszélem meg az anyukájával részletesen.</div><div style="text-align: left;">R: Kezd egyre szimpatikusabbá válni a gyerek. De azért vigyázz! Figyelj Liz, nekem most mennem kell, holnap suli.</div><div style="text-align: left;">L: Raven, várj még.</div><div style="text-align: left;">R: Igen?<br />
L: Örülök, hogy a nővérem vagy és hogy mindent elmondhatok neked. Szeretlek!</div><div style="text-align: left;">R: Én is. Jóéjt. Szia!</div><div style="text-align: left;">L: Jóéjt. Szia.</div><div style="text-align: left;"><br />
</div><div style="text-align: left;">Kikapcsoltam a gépet, majd befeküdtem a puha ágyikómba. Kb 1 órát forgolódtam az izgalom miatt, de aztán hamar elnyomott az álom....</div><br />
B.http://www.blogger.com/profile/17530958356487520126noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-774529469850161397.post-2132733412387617952012-08-10T13:21:00.000+02:002012-08-10T13:21:58.632+02:009. fejezet - Az első csók?<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhABXDuDKDrQC611LCUmAzlGuNX6J2kNKHkj4vRCLlsWwVSMpZiRc7sRcGeOSC7PzUjL_Vn2hS9RvI_5vntnzab8xLdtQVKred8Tk6zYiSYOCv0suCYyH6F15dRTb3-Anuw3o7bGKgevIBP/s1600/512.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="133" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhABXDuDKDrQC611LCUmAzlGuNX6J2kNKHkj4vRCLlsWwVSMpZiRc7sRcGeOSC7PzUjL_Vn2hS9RvI_5vntnzab8xLdtQVKred8Tk6zYiSYOCv0suCYyH6F15dRTb3-Anuw3o7bGKgevIBP/s200/512.jpg" width="200" /></a></div>Hát sziasztok! Mivel csak vasárnap este érek haza, nem akarlak kétségek között vergődni Titeket, ezért itt a következő fejezet, ami remélem, hogy ismét sok pipát és komit kap.<br />
Íme, a fejezet! ♥<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<div class="MsoNormal"><br />
<div style="text-align: justify;"><i>"Majd Márk 2 kezét éreztem meg a vállaimon, aki az alábbi tervével állt elő:</i></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><i>- És mi lenne, ha mégis Tiéd lenne a kutya, csak mondjuk........"</i></div><div style="text-align: justify;">......nálam lenne otthon a kutya? - csillant meg valami a kék szemeiben.<i> </i></div><div style="text-align: justify;">- Talán....én lennék a legboldogabb ember! De ezt nem kérhetem Tőled. Befogadod és a saját pénzeden eteted is. - lomboztam le ismét. </div><div style="text-align: justify;">Nézd, ha megbeszélem anyuval és belemegy, akkor Te is kénytelen leszel elfogadni ezt a feltételt. - jelentette ki.</div><div style="text-align: justify;">- De akkor sem kérhetem, értesd meg légyszíves. - próbáltam elmagyarázni a szituációt.</div><div style="text-align: justify;">- És ha....hárman megbeszéljük otthon, megnyugodnál? - tette fel az újabb kérdést. </div><div style="text-align: justify;">- Csak akkor ha magam győződöm meg arról, hogy tényleg nem okozna-e problémát. - jelentettem ki határozottan.</div><div style="text-align: justify;">- Igenis főnök. - megértette az instrukcióimat, majd hangosan felnevetett.</div><div style="text-align: justify;">Olyan édes a mosolya, hogy egyszerűen nem tudok ellenállni neki. Ha megpillantom olyan emberfeletti érzés fog el, hogy csak ketten vagyunk, nincsen semmi gondom és nem létezik senki más ezen a világon.<i></i></div><div style="text-align: center;"><i>~~~~~</i></div><div style="text-align: justify;">Kint már kezdett sötétedni, szóval az ígéretét legközelebb bevasalom rajta. Lassan készülődtünk hazafelé. Bezártunk magunk után mindent és beszálltunk az autóba. Még mielőtt elindultunk volna megköszöntem ezt a csodálatos estét.</div><div style="text-align: justify;">- Már, baromira hálás vagyok, hogy megszervezted ezt nekem. Szavakban nem tudom magam kifejezni, hogy milyen boldog vagyok most. - közöltem mosolyogva.</div><div style="text-align: justify;">- Örülök annak, hogy boldoggá tudtalak tenni, ez lett volna a célom. - jelentette ki, majd bepöccintette a motort. </div><div style="text-align: justify;">Fél óra kocsikázás után megáll egy fagyizó mellett és gyors kipattan. Öt perc múlva visszatér kettő tölcsér banán-vanília fagyival. </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgLAGKW4Hqe3Iuwsi72oqeWIgRe07bQ9uocUsBsEKtkjQOxFA8fJwP1agPiPIe1e1ciw-4_ztVg8hwnDP-1lzroCnkvGmb5WNQJp2BTfhokEmbqyaJhDd16QfH_pNJoKqska_sgjfE9jt3M/s1600/bananapudding_03.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="181" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgLAGKW4Hqe3Iuwsi72oqeWIgRe07bQ9uocUsBsEKtkjQOxFA8fJwP1agPiPIe1e1ciw-4_ztVg8hwnDP-1lzroCnkvGmb5WNQJp2BTfhokEmbqyaJhDd16QfH_pNJoKqska_sgjfE9jt3M/s200/bananapudding_03.jpg" width="200" /></a></div><div style="text-align: justify;">- Köszönöm. De miért kapom? - kérdeztem.</div><div style="text-align: justify;">- Csak úgy. Azt gondolom, hogy megbízhatok benned és talán ez az érzés kölcsönös.- pillantott rám féloldalasan. </div><div style="text-align: justify;">- Hát...ennek örülök. Mégegyszer köszönöm. Akkor ez amolyan "megbízokbennedfagyi"?</div><div style="text-align: justify;">- Mondhatni igen. - vigyorgott rám.</div><div style="text-align: justify;">Elindultunk egy ottani parkba, majd egymással szemben ültünk le, míg meg nem ettük a fagyit. Beszélgetést kezdeményezett, aminek örültem, mert számomra kínossá vált a fennálló csend. Örültem annak, hogy nem azok a tipikus "első randis kérdések" hangzottak el, hanem tudni akart olyan dolgokat, amit nem a kedvenc szín/film stb.-ből von le. Igaz, a vége felé felmerült a "van barátod" kérdés is, amire nem szívesen válaszoltam. Sőt, ilyen volt az "első csók" kérdés is, amivel "enyhén" beégtem, ugyanis lassan 16 évesen még barátom sem volt.</div><div style="text-align: justify;">Reméltem, hogy ezzel nem tettem magam nevetség tárgyává. De szerintem még nem maradtam le semmiről. Mivel már full sötét volt, sőt arcunkat is csak az utca fényei világították meg, elindultunk az autó felé. A fagyim még félig megvolt, és hát hirtelen ötlettől vezérelve az arcára nyomtam a gombócot, ha már nem tudtam megnézni a menhely környékét, amit megígért. Reméltem poénnak veszi fel, mivel eleve olyannak ismertem meg, aki nem húzza fel magát az ilyesmiken. Mire észbe kaptam hozzám akart simulni, mondván, hogy ne csak ő élvezhesse ezeket a kellemes pillanatokat, hanem én is. Teljes erőmből futni kezdtem, de hát kezdettől fogva rossz ötletnek bizonyult, hiszen focizik (a vérében van a futás). Húsz méteren belül beért, elkapta a derekam hátulról és velem együtt pörgött. A nevetés átváltott ámuldozásba, ugyanis a jéghideg és olvadt fagyit éreztem végigfolyni a hátamon. Hál'isten annyira be nem folyt, így simán megtörölte a hátam. Az egész arca tiszta banán-vanília volt, én meg már a hasamon fetrengtem a röhögéstől. </div><div style="text-align: justify;">- Mi az? - kérdezte meglepetten.</div><div style="text-align: justify;">- Semmi....csak tiszta fagyi a képed. - próbáltam röhögés nélkül végigmondani.</div><div style="text-align: justify;">A zsebemből elővettem egy pzs-t és megtisztítottam az arcát. Közelebb léptem, majd ujjaim közé fogtam az arcát. Egyre közeledvén késztetést éreztem rá, hogy megcsókolhassam. Mintha olvasni tudott volna a gondolataimban, ajkai vészesen közeledtek az enyéim felé. Pár pillanaton belül éreztem ahogy lehelete végigtáncol az arcomon. Elfogott a kétségbe esés, hogy jó ötlet-e máris odavetnem magam elé. A szívem helyett az eszem diktált és pár milliméter híján eltoltam magamtól. Nem akartam csak egy újabb trófea lenni a gyűjteményében.</div><div style="text-align: justify;">Félénken néztem rá, rettegve attól mit reagál. Nem szólt semmit, így végül én nyitottam szólásra a számat:</div><div style="text-align: justify;">- Ne haragudj, de nekem ez még túlságosan korai. - próbáltam menteni a menthetőt.</div><div style="text-align: justify;">- Persze, semmi gond. Igazad van. Nem jó ötlet elkapkodni. - adott rá egy gyors választ.</div><div style="text-align: justify;">- Őőő...azt hiszem nekem lassan haza kéne mennem. - váltottam gyorsan.</div><div style="text-align: justify;">- Rendben. Szállj be. - felelte.</div><div style="text-align: justify;">Valamiért mégis éreztem a feszültséget kettőnk között.</div><div style="text-align: justify;">- Haragszol? - tudakoltam, remélve, hogy őszinte választ kapok.</div><div style="text-align: justify;">- Dehogyis. Teljesen igazad van. - kezét a térdemre tette - nem lett volna túlságosan jó ötlet. - adott választ.</div><div style="text-align: justify;">- Oké.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Beállt a parkolóba, leállította a motort és felém fordult. </div><div style="text-align: justify;">- Ne emészd magad, sőt te tetted jól. </div><div style="text-align: justify;">Majd miután jobban megismerjük egymást, eldöntjük hogyan tovább. - közölte.</div><div style="text-align: justify;">Ez komoly? Ennyire egyszerű lenne? Tuti, hogy nem. Azt hiszem ezzel lesznek még problémák.</div><div style="text-align: justify;">- Köszönöm a mai napot. Eszméletlen jól éreztem magam. A kutya dolgot megbeszéljük később. - küldtem felé egy mosolyt és adtam egy gyors puszit az arcára. </div><div style="text-align: justify;">Kárpótolva őt a parkban történtekért. </div><div style="text-align: justify;">- Mégegyszer köszönök mindent. Jóéjt.</div><div style="text-align: justify;">- Jóéjt Liz.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">/Márk/</div><div style="text-align: justify;">Mielőtt elindultam volna Lizhez, már akkor maratont futottak a pillangók a gyomromban. Nem tudom kifejteni ezt az érzést, mert még csak 2-3 hete ismerjük egymást. Mégis olyan mintha egész életemben mellettem lett volna. Olyan földöntúli érzés kerít hatalmába, amit szavakkal nem lehet kifejezni. </div><div style="text-align: justify;">Sokat számított az is, hogy a meglepetésem mérföldekkel többet jelentett egy drága karkötőnél vagy egy fülbevalónál - neki is és nekem is!</div><div style="text-align: justify;">Így ajánlottam fel neki, hogy elhelyezheti nálam a kutyát, csak tudjunk megegyezni.</div><div style="text-align: justify;">A fagyis eset teljesen más irányba terelte a nézeteinket. Amikor egyre közelebb kerültünk egymáshoz, már nem tudtam uralkodni magamon. Mázlimra és pechemre Liz "józanul" tudott gondolkodni, és időben szólalt meg. Elindultunk hazafelé, mert már sötét is volt, ráadásul már Liz is siettette a dolgot.</div><div style="text-align: justify;">Hazafuvaroztam, majd egy arcra puszi kíséretében megbeszéltük a korábban történteket és kiszállt.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">/Liz/</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg9RVfQVQEjanl4tTQkSu4GwjjDcDRaw3wJCi5ylQvk4fLHWTtrcuEN6h6xGiTLN2O8KeZzggq0dpkNTKakHzl4IQ7h5XprgYfAFxHT_-375sAvi56D6qdnrUEwt93_2caLqzF3AKewu2pp/s1600/1065488_gomb-feh%25C3%25A9r-h%25C3%25A1tt%25C3%25A9r-%25C3%25BCzlet-sz%25C3%25A1m%25C3%25ADt%25C3%25B3g%25C3%25A9p-internet.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg9RVfQVQEjanl4tTQkSu4GwjjDcDRaw3wJCi5ylQvk4fLHWTtrcuEN6h6xGiTLN2O8KeZzggq0dpkNTKakHzl4IQ7h5XprgYfAFxHT_-375sAvi56D6qdnrUEwt93_2caLqzF3AKewu2pp/s200/1065488_gomb-feh%25C3%25A9r-h%25C3%25A1tt%25C3%25A9r-%25C3%25BCzlet-sz%25C3%25A1m%25C3%25ADt%25C3%25B3g%25C3%25A9p-internet.jpg" width="200" /></a></div><div style="text-align: justify;">Reménykedve lépdeltem hazafelé, mondván, hogy még nincs otthon senki. Fáradtan, de mégis levakarhatatlan mosollyal az arcomon léptem át a lakás küszöbét. Örömmel konstatáltam, hogy tök üres a lakás. Az öcsém nyilván valami haverjánál alszik (legalább neki vannak barátai) - majd egy könnycsepp szaladt végig az addig a percig boldog arcomon. Bementem a szobámba, és elterültem az ágyamon. Az agyam folyamatosan csak pörög, pörög és pörög. Egyfolytában kattog a múltbéli eseményeken - mi lett volna ha, vagy ha valamit máshogy csinálok - és itt nem Márkkal való kapcsolatomra, hanem Annával befejezett csúfos barátságomra gondolok. Képtelen voltam kikapcsolni az agyam, sehogy sem találtam rá az OFF gombra. Így a rég bevált módszerhez folyamodtam: zenét tettem a fülembe, ami ha nem is végleg, de kis időre már tájakra repített. </div></div>B.http://www.blogger.com/profile/17530958356487520126noreply@blogger.com3