3. fejezet - Minden megváltozik

Na, sziasztok! Köszönöm az előzőkhöz kapott kommenteket, nagyon jól esnek. Igyekszek válaszolni rájuk. :) Személyesen is szeretném köszönteni Szűcs Fannit az állandó olvasók között, remélem tetszeni fog amit írok! Nem húzom tovább a szót.....

Pár hónappal később.....

Annával nagyon jól kijöttem. Volt egymásnál alvás, kidumálás, rengeteg sztorizgatás, szóval minden, ami pár csajos estébe belefér. Fantasztikus dolog volt minden.......Eddig a pontig. 

Egy nagyon rossz félévi után behívták anyámat az ofőhöz, akik megbeszélték, hogy rossz hatással vagyunk egymásra Annával. Konkrétan szétszedtek minket, gyakorlatilag egymásra sem nézhettünk.

A különválást még megoldottuk volna, de..............

De azzal nem számoltam, hogy Anna nem az igazságot tudja, hanem egy pletykának hisz. Ugyanis mindenki azt híresztelte a hátam mögött, hogy az én kezem van a dologban. Arról nem is beszélve, hogy valaki olyasmit mondott Annának amitől az állam is leesett.

- Mi?? Hogy ééén? - ennyi jött ki a torkomon. Hogy én csak ugródeszkának használtam őt? KIZÁRT!

Sosem voltam olyan számító ember, aki a másik ember hátán kapaszkodna fel. Főleg nem én és nem Annán. Na, hát aztán ugye miért is kéne nekem felkapaszkodnom valakin? Már eleve a pletyka lényegét sem értettem, hiszen ugyanúgy kezdtük az egészet....

~~~~

Az elkövetkezendő hetekben próbáltam a társaságát keresni, de hiába. Msn-en hiába írtam neki, nem válaszolt. A kártyavár egyre jobban leomlóban van körülöttem. Arról nem is beszélve, hogy mindenki elfordult tőlem, mert azt hiszik én akarok rosszat Annának és másoknak. Hát persze....Óriási! Mintha nem lett volna eddig is katasztrófa az életem, akkor már csak ez hiányzott!

Aztán innentől kezdve én lettem a figyelem középpontjában - és nem a legjobb értelemben.

Mivel nagyon csíptek minket a többiek így együtt, addig nem volt bajunk. De így...most mindenkinek én voltam a szálka a szemében. Most már én akartam, hogy végre anya vagy apa mondja ki azt a szót, amitől megkönnyebbülnék: "KÖLTÖZÜNK!" - és nem úgy menni suliba, mint aki a halálos ítéletére megy.

~~~~

Tavasz:

A veszekedésünk előtt, Anna megmutatta a legjobb helyeket a városban. Volt 1-2 elképesztő hely, ami egyszerűen teljesen magával ragadott. Ilyen volt a közeli erdő is. Oly tiszta, mesés és nyugodt volt, ami nem éppen volt jellemző az elmúlt hónapjaimra és 15 évemre. Olyan erdőkre hasonlított, amit a filmekben lehet látni. 

Felsétáltam egy közeli tisztásra, leültem egy padra, szemben a nappal - majd próbálkozást tettem a kikapcsolásra, amiben a madarak dallamos csicsergése, a fák ágainak susogása és a tavaszi lány szellő játéka is részt vett. Éreztem ahogy belekap a hajamba. És megfeledkezem a külvilág minden bajáról. 

Nem tudom mi történhetett ezután, talán elaludhattam, de csak arra emlékszek, hogy valami nyaldosni kezdte az arcomat. Miután kellően magamhoz tértem, farkasszemet néztem egy nagyon aranyos és játékos golden retriverrel. Annyira édes volt, és a bundája olyan mintha egy puha plüssmacit simogatnék. Kb fél éves lehetett, lecsekkoltam a nyakörvét, majd hangos ordítozással szólítgatni kezdte valaki a kutyát. Egy 18 év körüli srácot látok kiugrani az egyik bokorból, aki már szinte fulladva üldözte Samet (mint kiderült ez a kutya neve->nyakörv).

Egyre közeledve kezdtem beismerni, hogy a fiúkról és kapcsolatokról alkotott sztereotípiám megdőlni látszik.....Talán?!

Ez a kérdés azért merült fel bennem, mert mikor már veszélyesen közelbe került (megköszönje, hogy elkaptam a kutyáját) - míg én kutyáját fogtam a lehetséges menekülés miatt - felnéztem és gyakorlatilag tátott szájjal meredtem a ........