Elnézést a késésért, de vizsgázok a héten, és hát elég sokat kell tanulnom és nincs időm. Ráadásul egy kisebb alkotói válságba is kerültem múlt héten. De most itt vagyok, készen állok újabb fejezetek gyártására.
Jaa, és hogy tetszik az új design? Írjátok le véleményeiteket kommentbe.
Jó olvasást! <3
- Liz?
- Úristen, sikerült kitalálni. Mégis ki más lenne? - vettem le a kezem a szeméről és felém fordult.
- Bocsi, de tényleg soha nem voltam jó az ilyen játékban. - felelte, majd nyomott két puszit az arcomra.
- Szia.
- Szia. Milyen volt a munka? Nem vagy fáradt az esti programhoz?
- Elviselhető, bár alig vártam, hogy vége legyen. De legalább a héten nem kell jönnöm. És a te napod hogy telt?
- Érdekesen. Volt ez is az is. Összességében lehetett volna jobb is, de majd máskor, másvalakivel.
- Mondjuk velem ma este? - kérdezte.
- Akár. És mit terveztél?
- Az még titok. Viszont nem baj ha előtte lesz egy kis kitérőnk?
- Nem. - bár fogalmam sincs, hogy hová vezet majd az a kis kitérő, de belementem.
- Csak hazaugrok, ledobom a táskám, gyors zuhany, átöltözök és mehetünk. Ígérem 15 perc alatt kész leszek. Ugye nem baj? - fordult hozzám vigyorogva, mintha gondot jelentene.
- Dehogy baj. - szólaltam meg, majd elindultunk. Na, igen...hát ez első blikkre kicsit merésznek tűnik, de majd kiderül.
Negyed óra alatt az egész életünket kidumáltuk. Egy kicsit furcsának tűnhet, de tényleg olyan jól el tudtunk beszélgetni akármiről, ami kevés emberrel adatik meg. Főleg ennyi idejű ismeretség után. Kellemesen érzéssel töltött el a tudat, hogy olyas valakivel lehetek, aki megért és nem tárgyként kezel. Önmagam lehettem és egyszer sem gondoltam Márkra.
Megálltunk egy hasonló négyemeletes ház előtt, mint amilyenbe én is lakok. Előkotorta a táskájából a kulcsot, előreengedett majd egy második emeleti lakás ajtajában álltunk meg. Beléptünk, és hanyatt vágtam magam ami ott fogadott. Nem kell semmilyen rosszra sem gondolni, csupán homlokon vágott a tudat, hogy 18 éves fiú létére, egy tiszta, rendezett és pofás kis lakásban él. Főleg a pasztellszínek uralkodnak.
- Érezd magad otthon. Én addig gyors rendbe szedem magam. - adott egyértelmű utasítást és eltűnt a fürdőszobában.
- Na, hogyha én otthon érzem magam, akkor szétdöntöm neki az egész lakást. - tettem hozzá magamban. Így azért annyira nem akartam feltúrni neki.
Az egyik szobaajtó nyitva volt, így kicsit megszeppenve, de elindultam befelé. Főként a lila volt a legtöbbet előforduló szín, de így is egy tipikus srác szoba hangulata jött le. Egy hosszú szekrénysor, könyvespolc, íróasztal és ágy. A könyvespolcon sokféle kép álldogált, főleg gyerekkori és családi....talán. Rengeteg képen pózolt egy nála idősebb barna hajú lánnyal. Volt pár kép, ami Londonban készült. Ezek külön tetszettek. A könyvespolcon sorban álltak a régi korok íróinak kötetei és a mai ifjúsági könyvek is. A laptop be volt kapcsolva az íróasztalon, ugyanaz a háttérkép volt, mint amit az előbb láttam a könyvespolcon. Leültem az ágyra, ahonnan pont ráláttam a gépre. Ekkor lépett be Peti, és rögtön észrevette a bámulásom tárgyát.
- A nővérem. - mutatott a képernyőre. - Külföldön dolgozik, ketten béreljük a lakást, de amint tud mindig hazajön.
- Ketten vagytok? És a szülők? - kérdeztem, de személyeskedni még nem mertem.
- A szülők szintén külföldön. Tudtam állást szerezni itt, és nem akartam kimenni. Ketten vagyunk, bár most már hetek óta inkább egyedül.
- Jártál Londonban? - érdeklődött Peti.
- Éltem ott. Folyton költözködtünk, így ott is megfordultam.
- Na igen. Ismerem az érzést. - vágott egy pofát hozzá. Látszik, hogy neki sem jött be ez az élet.
- Csak nem?
- De igen. Körülbelül ez az öt vagy hat ország ahol éltünk.
- Hát nem egyszerű.
- Semmiképpen se. Kész vagy?
- Persze, mehetünk.
Befújta magát parfümmel, cipőt húzott és elhagytuk a lakást.
~~~~~
Komótosan kezdtünk sétálni a város felé. Egy percig nem unatkoztam, fel sem merült, hogy akár a gondolataim elkalandozzanak vagy másra terelődjenek. Végig Petire koncentráltam, tetszett, hogy óvatosan bár, de a kérdései alapján próbál megismerni. Végighallgat és tartja a szemkontaktust. Bár ez kezdett veszélyessé válni, mikor majdnem nekiment egy villanyoszlopnak. Le nem fejelte, de legalább jót nevettem rajta. Miután levegőt is képesek voltunk venni, új irány vett a beszélgetés:
- Szereted a gyorskajákat? - tanakodott, mint aki éppen most készülne pofánröhögni.
- Gyorsbüfébe megyünk? - néztem rá amolyan "komolyan egy gyorsbüfé miatt öltöztem ki így" nézéssel.
- Nem. Csak kaját akarok venni.
- Oké, de akkor oda menjünk. - mutattam az út túloldalán lévő hambibárra.
- Okés.
Nahát, hogy ebből mi a Jézus Mariska lesz, nem tudom. Közöltem vele, hogy mit kérek és hogy én megvárom kint, mert elintézek egy telefont. Kikotortam a táska aljából. Dobtam egy sms-t Ravennek, hogy anyuék mire várhatóak haza, mivel jó lenne előttük hazaérni.
Szia-szia!! :)
VálaszTörlésMár rég kiraktad ezt a részt tudom, de én csak most irok, ne haragudj érte...
Utólag is B.Ú.É.K.!! :))
Nagyon köszönöm hogy irtal nekem, sokat jelent. :P <3<3 Ha érdekelne, van 3 új rész is mióta irtal, szóval ha lesz kedved, kukkants be. :)
A részről:
Szuper lett, de jobban örülnek ha végre kibekulnenek Markkal... aranyosnak tűnik ez a Peti gyerek de akkor is Markkal jöjjön össze!! :D
Mindegy azért örülök hogy van Markon kívüli társasága Liznek.
Nagyon várom a következőt, kb. mikor tudod hozni?? :))
Sok sikert a félévihez a suliba! :)
Puszi: Little Zsoo <3<3<3
Szia!
VálaszTörlésNem baj,l örülök, hogy olvasod. Neked is Búék!
Olvasom őket folyamatosan, csak nem mindig van időm írni, de pótolni fogom ígérem!
Minden fejleménynek eljön az ideje. Kb a hétre tervezem, most vizsgáztam, szóval mostanában teljesen el voltam havazva, de most már tudom hozni.
Puszi