19.fejezet - Rég nem látott ismerős

Kommentelni ér!

- Amúgy Peti vagyok. - nyújtotta felém a kezét.

- Liz. - fogadtam el a nyújtott kezet.

- Új vagy?

- Tessék?

- Úgy értem, még nem láttalak. - javította ki magát.

- Igen, 1 éve költöztem haza. - feleltem, majd átnyújtotta a blokkot.

- Honnan jöttél?

- Anglia. - kifizettem és adtam neki borravalót. - Örülök, hogy találkoztunk. - fordítottam hátat, hogy visszamenjek tesómhoz, de utánam szólt.

- Hé, várj. Hogy érhetnélek el? - kérdezte feszengve.

- Mondjuk telefon?

- Oké.

Előkotortuk a telefont mindketten, bepötyögtük a számokat és visszacseréltük.

- Majd hívlak.

- Rendben, Szia.

- Szia.

A telefonnal a kezemben kislisszoltam, és elhagytuk a kávézót.

- Na, na, na? - faggatózott Raven.

- Számot cseréltünk. Olyan aranyos, olyan kis esetlen volt szegény. - mosolyogtam meg a gondolatot.

- Márk?

- Nem tudom. Figyelj, egyedül vagyok, nem vagyok együtt Márkkal, azzal találkozgatok, akivel akarok. Amúgy meg az összes cuccom nála van, amit tegnap vittem. Fogalmam sincs, mikor megyek el értük. Ja, és ha anyu kérdezi délután értem haza és jól éreztem magam, jó? - kértem, miközben a kezét rángattam akár az oviba.

- Persze, természetes. - karolta át a vállamat.

Néhány percig némán sétáltunk egymás mellett, Raven telefonja csörögni kezdett. Biztos Josh. Lemaradt egy kicsit, de az enyém is vad zenélésbe kezdett. Számomra ismeretlen számot jelez. Felveszem:

- Igen, tessék. - feleltem érdeklődve.

- Liz? - kérdezi az ismeretlen.

- Igen, én vagyok. Kivel beszélek? - kérdezek vissza.

- Jajj, ne haragudj, Kata vagyok, Márk anyukája.

- Jó napot, miben tudok segíteni?

- Márk megkért, hogy adjam vissza a dolgaid. Összepakolta reggel és mondta, hogy neki nem veszed fel a telefont.

- Nos, igen. Ez egy hosszú történet.

- Van kedved megbeszélni egy kávé mellett?

- Hát...miért ne? - hezitáltam, mert nem éreztem jó ötletnek a meghívást.

- Mikor tudnál jönni?

- A holnap délelőtt fél 11 megfelel?

- Persze, akkor várlak. És elnézést a zavarásért. Szia.

- Rendben, semmi gond. Visszhall!

Hát, ez mindenesetre érdekes. Furcsa, hogy pont vele beszélgetek a fiával kialakult feszültségről. Arra még kíváncsi leszek, mennyit mondhatott el az anyukájának. Aranyos, kedves nő tényleg, biztos jó lesz vele újra beszélgetni és találkozni, de ezt a témát viszont nem vele szeretném megvitatni. Szerencsére Raven nem vette észre, hogy telefonáltam, így nem kérdezősködött. Nincs már idegzetem mindig Róla beszélni újra, újra és újra. Az a mákom, hogy nem történt semmi kettőnk között semmi, mert akkor jobban szívnék, mint így. Lehet, hogy egy hangyányit jobban bele voltam zúgva a kelleténél, de ez most már nem számít. Csalódtam benne, de majd jön a következő. Az én esetemben nem más, mint Peti. Hátha vele nem lesz pechem. Most jogosan vethető fel a kérdés, hogy ez körülbelül úgy hangzott akár a húspiacon, de a fiúk/férfiak is ilyen szinten űzik, nemde? Megtehetem, hogy válogathatok a fiúk közül, akkor pedig kihasználom. Nem amolyan kihasználásról beszélek, hogy a pénz vagy a kinézet miatt legyek valakivel, hanem ha érzem azt, hogy valami mégsem passzol, szívfájdalom nélkül jöhet a következő.

- Na végeztem is. - rohan utánam a nővérem.

- Josh? - teszem fel a nyilvánvaló kérdést.

- Igen.

- Látom jól elvagytok. Ha bánt csak szólj, majd én megverem. - röhögök a saját magam hülyeségén.

- Megbeszéltük. - válaszolta a hasát fogva a nevetéstől.

- Na végeztem is. - rohan utánam a nővérem.

~~~

Mindjárt kiszakadnak a lábaim a helyéről. Pedig nem is magassarkúban voltam. Húú, hát a mentő vitt volna el. Én a szobámból ki már sehova. Rápakoltam vállfára az újonnan beszerzett darabokat, közben a hasam korgással jelezte szándékát. Irány a konyha. Ölni tudtam volna most pár szelet bundáskenyérért kockasajttal és egy pohár tejért. Megcsináltam, elmosogattam és tányérostól együtt betelepedtem a szobámba. Belapátoltam, és tévézni kezdtem. Majd úgy ahogy voltam rá is aludtam. Fél kilenc tájékán ébredtem meg ismét az idegesítő telefoncsörgésre. Beth nevét jelezte a képernyő. Majdnem kiugrottam az ablakom örömömben. Beth egy nagyon jó barátnőm volt Angliában, ámbár a mai napig tartjuk a kapcsolatot. Mondhatni az egyetlen, akivel beszélek az ottani életemből. Bár szerintem egy éve, hogy nem beszéltünk. Egy napon születtünk és azóta elválaszthatatlanok voltunk. Igen, voltunk. 3 évet jártunk egy osztályba Londonban. Olyanok voltunk akár a testvérek. Hatalmas törés volt mindkettőnk életébe a költözés. Akkor megfogadtuk egymásnak, hogy soha nem választhatnak el minket.

- Beeeeeth......Szia, olyan rég nem hallottam a hangod. Hogy vagy? - üvöltöttem bele a telefonba.

- Liz....hey, úristen, de jó beszélni Veled. Megvagyok, köszi. És te?

- Én is. Annyi mesélnivalóm lenne.

- Lesz is rá lehetőséged.

- Miért? Nem Londonban vagy?

- Egy hónapig rokonoknál nyaralunk....- tartott hatásszünetet, mert tudja, hogy ezzel a pokolba tud kergetni....- Magyarországon.

- Áááááááá.... - sikítottam bele, bár lehet megsüketült tőlem a vonal túlsó végén. - Mikor érkeztek?

- Szerdán délután száll le a gép Pesten.

- Uramisten, ennél fantasztikusabb hírt nem is kaphattam volna az elmúlt napokban.

- Örülök neki, hogy végre találkozni fogunk. Ne haragudj, de most mennem kell, még keresni foglak.

- Oké, puszilom a családod.

- Átadom. Én is. Légy rossz. Sziia.

- Csak amennyire Te. Szia.

Beth Davies

Ez volt az elmúlt napok, hetek legjobb híre. Annyira boldog vagyok, hogy a legjobb barátnőmmel végre egy országban, sőt inkább egy időzónában - jó mondjuk így is csak 1 óra időeltolódás volt, de akkor is ez sokat számít, ha full egyedül érzed magad egy idegen országban barátok nélkül - hogy szavakkal kifejezni  most képtelen lennék. Beth mindig is egy olyan szerepet töltött be, a nővéremen kívül, akivel igazán bármit-bárhol-bármikor. Ezért is éreztem őt a második nővéremnek. Alig várom, hogy szerda délután legyen. Bár ha jobban belegondolok, addig sok víz lefolyik még.

Mivel a fekvéshez túlságosan pörgök, így inkább a gépet nyomta be. Felnéztem Twitterre, és rögtön hangot adtam a jókedvemnek:

"Liz0716: Végre viszontláthatom a legjobb barátnőmet egy év után @Beth.Davies"

Velem ellentétben az interneten semmi mozgás nem volt, kikapcsoltam, aztán inkább lestem a fehér plafont. Beállítottam az ébresztőt fél 10-re, mert holnap találkozok Márk anyukájával. Módfeledt érdekes délelőttre számítok és nem feltétlen a legjobb értelemben.
Na jó - OFF és várom, hogy végre elaludjak.