21. fejezet - Fordul a kocka

Halihó! Egy pöttyet csúszott a fejezet, amiért előre is elnézést kérek! Remélem ezentúl sem fog alábbhagyni a kommentelőkedv, borzasztó jó olvasni a hozzászólásokat, tényleg. :)

*1óra múlva otthon*

Felettébb érdekes volt ez a beszélgetés. Igazság szerint nem tudok most mit kezdeni, de megígértem neki, hogy beszélek Márkkal. Nem volt erőm újból vitát szítani kettőnk között, de lehet, hogy megéri megpróbálni mégegyszer.
Leültem egy bögre tejeskávé társaságában a konyhaasztalhoz, majd léptek zaja törte meg az addig nyugis csendet, ami a folyosó végéről jött. Raven kibotorkált a szokásos pizsiszettjében és leült velem szembe az asztalhoz. Komótosan, mint aki jól végezte dolgát nyúlt a bögrém után és belekortyolt:
- Nem baj, hogy az az enyém? - feleltem kissé felpaprikázva.
- Csak egy korty volt, bocsi. Mész valahova? - mutatott végig az ujjával az öltözékemen.
- Már haza is értem. - vettem magamhoz egy újabb kortyot.
- Röviden és tömören....
- Hát...Márk anyjához mentem át a cuccokért, ami mellesleg ott maradt, mindegy, elmondta, hogy a fiát boldogtalannak és szomorúnak látja. Kérte beszéljek vele. Ez még nem is lenne akkora durranás, ha nem én lennék a legjobb dolog Márk életébe....és most szó szerint idéztem. - fejeztem be, Raven szemei azonnal kinyíltak utolsó mondatom hallatán.
- A legjobb dolog? - mosolygott, ami átváltott röhögésbe.
- Ne röhögj, így is szar nekem ez a z egész helyzet, és még te is nehezíted, nemhogy inkább segítenél. - szóltam hozzá összehúzott szemekkel.
- Beszélj vele, ha megígérted. Aztán vagy nyugi lesz vagy akkor úgysem kell már többet beszélnetek.
- Mit csinálsz ma? - kérdeztem.
- Összefutok pár itteni ismerőssel. Beülünk moziba meg ide-oda. Megyek is valami emberibb külsőt varázsolni magamnak. Kitartást a délutánhoz. - adott egy puszit az arcomra majd eltűnt a szobájában.
Mivel volt 2 órám a találkozóig, úgy döntöttem, hogy bemegyek a városba venni valamit Beth-nek. 45 percnyi tétova bolyongás után végre megtaláltam az ideális ajándékot: egy karkötőt charmokkal és egy angol zászlót ábrázoló hátlapot az iPhone-jára. Rajong Angliáért, szóval biztosan tetszeni fog neki.
Leültem az egyik padra, hiszen volt még 1 órám. A padtól néhány méterre volt az a kávézó, ahol tegnap megismerkedtem Petivel. Meglepően furcsa érzésem volt vele kapcsolatban, de kizárólag jó értelemben. Majd eldől, hogy milyen szerepet fog betölteni az életemben. Nem is kellett tovább gondolkodnom, ugyanis egy sms szakított félbe:
"Szia, Peti vagyok a kávézóból. Remélem emlékszel még rám. Most még dolgozok, este 7-ig. Nem lenne kedved utána találkozni? Puszi Xx"
Az üzenet akarva akaratlanul is mosolygásra késztetett. Mire a telefonból felnéztem már nem a padon ültem, hanem a kávézó bejárata előtt ácsorogtam. Beléptem, Peti épp egy vendéget szolgált ki, mikor meglátott. Mosollyal az arcán indult el felém, ami engem is erre késztetett:
- Szia! Hát te? Épp most írtam sms-t. - kezdte, majd a bárpulthoz invitált.
- Szia! Vásárolgattam egy barátnőmnek. Én meg épp most olvastam el. - lóbáltam meg a kezemben a telefont.
Nevetett, és közben rám nézett egy fülig érő mosollyal.
- Öhm...adhatok valamit?
- Nem, köszönöm. Nem maradok sokáig. Csak mivel itt voltam, benézek és szívesen találkoznék Veled este. - vigyorogtam, mint a tejbetök.
- Jólvan. Megfelel itt fél 8-kor? - kérdezte.
- És hová megyünk?
- Az titok! - adott egy rejtélyes választ, amit soha nem szerettem.
- Hát jó. - válaszoltam. - Nekem viszont mennem kell, szóval akkor itt leszek fél 8-ra.
- Oké, Szia.
- Szia, jó munkát.
Kiléptem a kávézóból és hazafelé vettem az irányt.

~Márk~
A 4 órás edzés után fáradtan vetem bele magam a hazaútba. Ma kivételes alkalommal gyalog vagyok, ugyanis az éjjel támadt egy fura tervem, amivel kiengesztelhetném Lizt. Mivel edzés után fürödtem és nem árasztok magamból büdös szagot, így nyugodtan mertem belépni......