13. fejezet - Emlékezetes hétvége....de milyen értelemben? /part 1/

Sziasztok Emberkék! A szavazás végkimenetele érdekes alakult, szóval majd gondolkodok azon, hogy mi lenne az arany középút, ami mindenkinek megfelel természetesen. A design-t egyelőre ne nézzétek, valami rohadtul elállítódott és nem tudom az eredetit visszahozni. Szóval az még tervezés alatt áll!

Mint ahogy mindig is, most is szeretnék pár komit olvasni....tehát LEGALÁBB KÉT KOMMENTET, ha kaphatnék jönne is következő...(lehet több is X)

Öhm...mit is akartam még? Ó, igen, az elkövetkezendő fejezetekben kicsit lelassítok (mármint időben), lassabbak lesznek a történések, remélem azért nem bánjátok. Sok váratlan és nem váratlan dolog fog történni, úgyhogy olvasásra fel! ♥ És amúgy kinek hogy telt az első hét a suliban? Higgyétek el, addig jó, míg suliba jársz!

Puszii: B.

 
~Márk~
- Őő...mi az? Van valami rajtam? - kérdezte megijedve, majd végignézett magán.
- Gyönyörű a mosolyod. - jelentettem ki nemes egyszerűséggel, amiben nem csak Liz, hanem én is belepirultam - de csak egy kicsit.
- Köszönöm..khm..tehát, akkor már csak a ház van hátra... - próbált terelni.

- Igen. És az a kósza ötletem támadt, hogy a holnapi nap folyamán megcsinálhatnánk. Amennyiben ráérsz és nincs más programod. - fürkésző tekintettel nézve mit válaszol.
- Hát...nagyon szeretnék jönni, de.... - nyelte el a mondat végét. - Figyelj, ne értsd félre, én szeretném a legjobban ezt az egészet, de holnap jön haza a nővérem Angliából. Fél éve nem láttam és már nagyon hiányzik. - adta a számomra szomorú választ.
- És a hétfő vagy a kedd? - kérdezte némi reményt látva a dologba.
- Hétfőn edzésem van, kedden pedig már pakolnom kell. - válaszoltam letörten.
- Hát akkor nem tudom, majd megoldjuk valahogy, ígérem. Holnap este azért látlak még? - kérlelve néztem rá a pozitív válasz reményében.
- Persze, ez biztos. - mosolygott. Te....amit anyukád említett és meg kell osztanod velem....
- Őőő...igen. Megbeszéltem vele az egész, új kutya jön a házhoz esetet és belement a következő feltétel mellett:
- Epekedve hallgatom..... - próbált sürgetni.
- Nekünk kell a helyét megcsinálni, valamint köteles vagy a lehető legsűrűbben meglátogatni és sétálni velünk....khm...vagyis vele. - helyesbítettem, lehetőleg, hogy Liz ne vegye észre.
- Elfogadható feltételnek bizonyul - majd a megegyezés jelképeként kezet ráztunk.

~Liz~
Az idilli pillanatot a telefon rezgése zavarta meg. Mégpedig az enyém. A kijelzőn 'Anya' neve villogott. Valahogy rohadtul nem volt kedvem felvenni, de 1 nappal Raven hazaérkezése előtt nem akarok balhét kirobbantani.
- Szia Anya. Mi a helyzet?
- Liz, haza kellene jönnöd segíteni, hogy helyet csináljunk a nővérednek és egyedül vagyok itthon. Egy órát venne igénybe aztán azt csinálsz amit akarsz.
- Jólvan. Rendben. 15 perc és otthon vagyok. - feleltem és bontottam a vonalat.
- Haza kell mennem segíteni, a házat még megbeszéljük. Elleszel? - közöltem.
- Persze, rendet kell raknom úgyhogy unatkozni nem fogok. Menj csak. - közölte.
Nyomtam egy gyors puszit az arcára - amit talán nem biztos, hogy kellett volna - és gyors léptekkel kisétáltam a kertből, rá a főútra.
A 15-20 perces séta alatt azon paszíroztam az agyam, hogy hogyan tudnám kiengesztelni, mert hiába nem mondta, a szeméből ki tudtam olvasni mindent. Mielőtt hazaértem, felvillant az a bizonyos villanykörte a fejemben. (vagy a fejem mellett.) Nem is kellett több ahhoz, hogy egy olyan hétvégét hozzak össze, ami nem csak nekem, de neki is emlékezetes marad.....