16. fejezet - A hétvége sms-ekben

Jó estét Olvasók! Miújság felétek? Remélem kellemesen telnek a sulis napok, bár ez azért enyhe kifejezés :D Meghoztam a következő fejezetet. Kommentelni ér! Nem sok komment érkezik az egyes fejezetekhez, szóval most már felötlött bennem az "abbahagyom a blogot, mert nem éri meg" dolog. Úgyhogy.....nem tudom ez van. Na de majd még meglátom mit ügyködtök nekem ezzel a fejezettel!
Kellemes olvasást! :) B.

Jhajj, nem hagy nyugodni az a rohadt sms:

Nahát...vajon kitől jött?

"Liz, nézd, nem szabadott volna ítélkeznem feletted. Semmi közöm hozzá! Minden mondatod igaz volt. Kérlek válaszolj! /M.

- Eltaláltad! Semmi közöd hozzá! - morogtam többnyire a telefonnak.

Elszórakoztam még az internet vicces cuccaival. Twitteren is mennyivel jobb beszélgetni olyan emberekkel, aki meghallgatnak és nem ítélnek el. Sőt, inkább segítenek és nem beléd rúgnak háromszor. 

Újabb sms! Hurráááá!

- Soha nem adod fel? - kerestem választ a tök üres szobámban. Na most megint mit találtál ki?

"Sajnálom, tényleg. Figyelj, nem akarok úgy elmenni egy hónapra, hogy nem beszélsz velem és haragszol rám. Írj, kérlek. /M."

Persze, most azonnal futok és a karjaidba omlok. Ahaa, persze. Álmodj tovább.

Muszáj kikapcsolnom, így jobbnak láttam ha veszek egy nagy kád fürdőt. Feltéve ha nem foglalta el valaki, amit kibaszottul ajánlok. Ez meg rohadjon meg itt....mármint a telefon.

~ 1 óra múlva ~

Jól elvoltam. A víz kellően ellepett, az orrommal egy szinten úszkáltak a szemem előtt a habok. Végre nem kattogtam, de most vissza  a valóságba.

Megnéztem a telefont miután bekapcsoltam, mert tuti, hogy keresett vagy írt. Jééé, hát mindkettő: 3 sms és 15 nem fogadott hívás. Atya ég! Tényleg nem adja fel.

Nézzük az sms-eket:

"Liz, írj, mert nem hagy nyugodni a dolog! /M."

Ne is hagyjon nyugodni, emésszen fel a bűntudat.

"Ha nem válaszolsz vagy hívsz, olyat teszek amit magam is megbánok. /M."

Nagyon jó. Csináld. Tökéletesen haladsz azon az úton, hogy teljesen megutáljalak és el fogsz veszíteni.

"Ha nem írsz vissza 5 percen belül, kocsiba pattanok és egész éjjel a ház előtt fogok szobrozni. /M."

Hogyne. Úgysem teszed meg. Várj, mennyi az idő? 22:58. az sms pedig 22:14-kor jött. Ugye nem? Valaki reflektorral hajtott be a parkolóba. Rohadtul ajánlom, hogy ne ő legyen. Oké. Lámpa nem ég, csak a laptop fénye világítja be a szobát, azt gyorsan lehajtom. Óvatosan kinézek a függöny mögül és meglátom Őt.

- Te atya úristen. Hát tényleg képes volt idejönni. - dünnyögtem. Villog a telefon kijelzője. Megjelenik rajta a neve és a fényképe. Ma már sokadjára.

Most mi a büdös francot csináljak?

Folyamatosan hívogat, nem fogom sokáig bírni. Az egyik sms-ben a következő állt:

"Addig fogok itt lenni, míg le nem jössz és nem beszélünk."

Akkor csak ácsorogj. Én meg lefekszem aludni. Lehet bunkó vagyok, de baromira megbántott. Semmi köze nem volt az egészhez. Akkor csak társalogjon magával odalenn. Mégegyszer kinéztem és a kocsi platóján üldögélt a telefonját nyomkodva.

- Biztos újabb sms. - sziszegtem. 

El is találtam, rá fél percre rezgett a telefon.

"Kérlek, beszéljünk. Nem bírom tovább. Hiányzol!"

Az sms elolvasása után elhomályosult minden.

~~~

Arra ébredtem meg, hogy fázok.

- Úristen, elaludtam. - ijedtem meg.

Felpattantam, majd az ablakhoz rohantam. Márk a platón feküdt nyakig betakarva.

- Ááááh, ha legközelebb ilyet teszek valaki üssön le. - morogtam magamban, ezt is szintén sokadjára  a mai nap folyamán.

Gyorsan tettem fel a forralóba vizet, fogtam egy kancsót, tettem bele 2 filter. Kész lett a víz, beleöntöttem, adtam hozzá citromot meg cukrot. Összekevertem, majd töltöttem egy fél literes üvegbe teát. Amíg hűl egy kicsit, bespuriztam a szobába átöltözni. Felkaptam egy tréninggatyát, pólót és rá egy meleg pulcsit. Hajamat megfésültem és lófarokba kötöttem. Telefont zsebre vágtam, teásüvegért nyúltam és szépen halkan kislisszoltam a lakásból. Mindenhol úgy közlekedtem, mintha betörnék valahova. Az utolsó pár métereken sem vette észre, hogy közeledek felé. Vagy elaludt vagy nem hall. Az eget kémlelte mikor odaérte és megszólaltam.

- Tessék, forró tea. - közöltem szárazon, a teásüveget nyújtva.

- Mi?...Liz? - hápogott egy sort, majd megölelt.

- Nem....a lelkiismereted szellemjelmezben. - forgattam a szemeimet.

Lefejtettem kezeit magamról, valahogy ez most nem úgy esett, mint korábban. Tovább folytatta:

- Nézd, rohadtul sajnálom. Bár tudnék több szinonimát a sajnálom szóra. Bunkó paraszt voltam. Megvádoltalak, pedig nem is tudtam miről van szó. Egyszerűen csak elöntötte a fejemet a düh és nem tudtam visszafogni magam.

Befejezte, majd jobb kezével a csípőm után nyúlt. Ahogy húzott maga felé, én úgy két kezemmel taszítottam el magamtól. Talán...végérvényesen.

15. fejezet - Emlékezetes hétvége....Több vasat is tartasz a tűzben? /part 3/

Helló Kedveskéim! Iszonyatosan jó hangulatom van....ugyanis...munkát kaptam, szóval ezért is meg amúgy is....egy extra hosszú fejezettel kedveskedek Nektek! Remélem a tetszéseteket mindenképpen elnyeri, és ezúttal is szívesen várom pozitív vagy negatív véleményeket is! Külön szeretném kiemelni Phálmikát, aki MINDEN EGYES fejezethez írt nekem kommentet. Elképesztően jól esik, tényleg! Remélem, sokan példán vesznek Róla és meglepnek 1-2 hozzászólással. Kellemes olvasást! ♥
Puszi: B.

- Mi az? Egyik se jó? - szaladt fel a szemöldököm minimum fél métert.

- Mindegyik jó és mindegyiket szeretem, de nekem az is elég lett volna, ha magadat hozod. - pillantott fel a dobozokról.

- De akkor sem jöttem volna üres táskával. Őőő...ha már az estébe nyúló programokról esett szó....- vakargattam meg a fejem, amit általában idegességemben szoktam..- nem lesz ez egy kicsit túl...khm..lenge öltözék? - remegett meg a hangom a mondat végén, amiből remélhetőleg Ő semmit nem vett észre. Ugyanis egy térdig érő kék sortot viselt, nem is értem, hogy nem vettem észre, hogy egy Adonisz-testű félisten áll előttem. Legszívesebben azonnal az ölébe ugranék és csókolnám a szájától kezdve, a nyakán át az arcának minden szegletéig. Nem vagyok ám ilyen, mert ezt valóságban soha nem tenném meg. Csak van egy hang a fejemben ami kihozza belőlem az állatot.

- Hát lehet, hogy fel kellene kapnom egy pólót. Mindjárt jövök. - felelte, majd a ház felé vette az irányt. Addig bámultam távolodó izmos hátát, míg be nem lépett a házba.

- Jajj, istenem. Liz, fejezd be! - motyogtam magamban.

Inkább előhalászom a telefont és dobok egy sms-t anyunak mielőtt eszébe jutna, hogy felhívjon.

"Szia. Megvagyok, jól érzem magam. 2 óra múlva újra. Puszi: L."

Ránéztem a telefonra, 21:47-et mutatott. Raven fél órája leszállt. Amúgy Már k már vagy 20 perce tökölt, biztos telefont kapott vagy valami. Mivel nem fog jönni egyhamar, így gyors tárcsáztam a nővéremet:

- Szia, Merre jársz?

- Szia. 10 perce indult a vonat Pestről. És te hol vagy? Otthon? - kérdezte.

Szerintem sejt valamit. Tuti. Hisz ismer. Úristen, biztos rájött, hogy füllentek. Basszus! Ő az egyetlen ember az életemben, akinek soha nem hazudtam és nem is szeretek.

- Őő..nem. Most szeretnéd hallani vagy holnap?

- Miért? Nem otthon alszol? - röhögött..- és anyunak milyen mesét adtál be?

- Egy osztálytársamnál van kertiparty és nála éjszakázok. Azzal a feltétellel, hogy két óránként írok egy sms-t.

- Hát Liz...büszke vagyok rád. Te még nálam jobban hazudsz.

- Hidd el, nem szívesen. - közöltem nyersen. - Amúgy gyorsan a lényegre térve, remélem nem baj, ha csak holnap este randizunk. De ezt muszáj volt meglépnem, különben megbánnám.

- Márk?

- Igen, Ő. - közben a fényfűzért buzeráltam. - Valami vonz benne, nem tudom mi, de úgy érzem muszáj a közelébe lennem. Na figyelj megyek, akkor majd holnap. Jó légy. Szeretlek.

- Te is. Szeretlek. Szia.

- Szia.

Mosolyogva nyomkodtam a telefont, közben megfordultam még mindig belemélyedve a kijelzőbe. Kb két perc múlva egy pár lábat láttam magam előtt. Szépen komótosan végigvezetve tekintetemet kerestem meg a láb gazdáját. Elkerekedett szemmel és szájjal álltam előtte. Te jó ég! Mióta áll itt? És mennyit hallott? Hallod, te hang a fejemben, most bezzeg nem segítesz. Máskor itt duruzsolsz a fejemben egész nap.

- Őőő...hát ez egy kicsit kellemetlen...mióta állsz itt és mennyit hallottál? - tettem fel a kérdést, közben a földet bámultam, mert az valamiért sokkal érdekesebbnek bizonyult.

- Hát..régóta..hogy is mondtad? - vakarta meg a tarkóját, majd rám nézett. - Egy osztálytársamnál van kertiparty és nála alszok. A másik kedvencem a "nem baj, ha csak holnap este randizunk?" Az utána lévőket inkább nem is mondom már. - fejezte be szúrós tekintettel.

- Amúgy csak egy kérdés: Több vasat is tartasz a tűzben? - szólalt meg, miközben próbáltam visszanyelni a könnyeimet.

Ezelőtt a mondat előtt még felcsillant bennem a remény, hogy elmondom neki az igazat, hiszen teljesen félreértette a helyzetet. De! Miután ez a kijelentés elhagyta a száját, már nehog yén akarjak magyarázkodni. SZART! Olyan mérhetetlen düh és idegesség gyülemlett fel bennem, ami csak néhanapján lepi el az agyamat. A következő cselekedetemre még sosem volt példa az életemben. Megbánom? Lehet, nem tudom. De per pillanat a fejemet teljesen elöntötte egy köd, ami cselekvésre késztet. Összeszorított szájjal és összehúzott szemmel lendítettem meg a karom és a tenyerem hatalmas csattanással jelezte sikerességét. Olyan erővel ütöttem meg, hogy Márk az arcához kapott, a tenyerem is csíp és bizsereg egyszerre. Kikerülve a fiút a dühkíséretemmel együtt kezdtem kivonulni a ház udvarából.

Lefagyva hagytam őt, öt méter után is hallottam forogni a fogaskerekeket az agyában, majd megszólalt:

- Liz..várj..nem úgy gondoltam..- kezdte.

- Na persze, én sem úgy gondoltam. - erősen megnyomva az "úgy" szót, és feltapasztottam a szarkasztikus mosolyomat. - Jaa és csak úgy mellesleg, bár nem mintha ezek után tartoznék is Neked bármiféle magyarázattal, Ravennel beszéltem és találkát egymás közt randinak hívjuk. Az osztálytárs-kertipary dolog pedig nem más, mint hogy így tudtam ellógni otthonról, hogy Neked megszervezzem ezt az egészet. - mutattam körbe. - A cuccomért majd eljövök, ha már nem leszel itthon. És jó szórakozást estére, lesz társaságod bőven: jómagad, a féltékenységed és a böszmeséged.

Elhagytam az udvart, majd az utcán bedugtam a fülest a fülembe nyugtatásképp. Elindítottam a zenét. Fel tudnék robbanni a dühtől. Nem elég, hogy az egész beszélgetést hallotta, ráadásul annak hátterében olyannak vádol, amiről halványlila gőze sincs. Nem baj. Talán, vagy igen....nem tudom. Egy gonddal kevesebb. Persze miért is menne minden egy kicsit gördülékenyebben. Ááááhh faszom. Talán nem minden csak fekete vagy csak fehér. Talán Márk sem az, akinek mutatta magát. Jóformán nem is ismer, és olyat állít rólam, amit maga sem hisz el. Az a nagy büdös helyzet van, hogy elképesztően örülök annak, hogy a menhely-randi után nem engedtem magamhoz közel. Éreztem, hogy nem szabad közel engedni, mert összetörheti a szívem. Mosta dühön és idegességem vív párbajt. Ha ehhez még sírás is társulna, tönkremennék.

Hát....hazaértem. Remélem alszik mindenki. Így megkímélem magam és másokat is a magyarázkodástól. Szerencsére a villanyok sehol sem égtek. Berúgtam a sportcipőt a szekrénybe, majd körülnéztem a hűtőben. Kivettem egy üveg ásványvizet és becaplattam vele a szobámba. Bedöglöttem az ágyamba, magam mellé tettem a laptopot és igyekeztem lekötni a figyelmem.

Mindenesetre úgy elég nehezen ment, hogy a telefon egyetlen gombjára összpontosítva nyomogattam mint gyerekkoromban a Tetris nevű játékot, ahol egy gombot püföltem. Na ezt csinálom most is, csak a telefonommal. Jesszusom, mikor hagyja már abba? Már rohadtul idegesít az egész! Mitől hiszi, hogy ha személyesen nem beszélek vele, telefonon fogok?

Na végre! Keserves 20 perc után végre megunta!

Megnéztem az e-maileket, amit cirka 2 hete meg sem néztem. Még Raven által küldött képeket sem néztem meg. Az összes Twitter-kép volt, felnéztem. Gyakorlatilag ott élte az életét, így sokkal könnyebb lenne vele majd beszélni, ha ismét elutazik. Regisztráltam, hiszen temérdek sok szabadidővel rendelkezek most. Elkészült a profil. Képek + egyéb adatok és már kész is. Végre valami ami egy kicsit eltereli a gondolataimat.

Nos, ennyi! @Liz0716.

07.16. Azért lett ez, mert ekkor van a szülinapom. Ezek után tuti kellemesen telik majd.

Megkerestem azokat az embereket, akik valamikor az életem részét képezték. Pár osztálytárs és rokon is bekövetett. Meg is tettem az első tweetemet, mikor rezegni kezdett a telefon. SMS! Hurrá! Már úgy hiányzott. Nem volt kedvem megnézni, így félredobtam a telefont.

Szóval beírtam életem első tweetjét:

@07.16? Vajon milyen szülinapom lesz az idei? Eddig nem ígérkezik valami jónak!

Jhajj, nem hagy nyugodni az a rohadt sms:

Nahát...vajon kitől jött?

14. fejezet - Emlékezetes hétvége...film, csillaghullás, fagyi /part 2/

Hy kedves Olvasók! Köszönöm a legalább 2 kommentet az előző fejezethez, sok erőt adtak a folytatáshoz. Ehhez a fejezethez is számítok legalább ennyire. Hétvégére terveztem ezt a fejezetet hozni, de mivel szüretre megyek és nem tudnám így csak jövő héten hozni. Viszont most jönnek az számomra izgisebb részek...remélem Nektek is tetszeni fog. Holnap már csütörtök, ami tulajdonképpen előpéntek utána meg már ismét hétvége. Kitartást, és kellemes olvasást! Puszi ♥

~Liz~

Miután hazaértem anyám már haptákba állva várt a konyhában, ahol rendre kiadta az utasításokat. Nagyjából másfél óra szenvedés és ide-oda tologatás után végeztem, ami egy kényszerzuhanással az ágyamban ért véget.

Félve álltam anyu elé. Rettegtem, hogy be fogja-e venni a fedősztorit, amit kitaláltam:

- Anyu, nem lenne gond, ha az éjszakát nem tölteném itthon?

- Miről beszélsz? Kifejtenéd bővebben? - felelte, belemélyedve az újságba. 

- Szóval....az egyik osztálytársam tart egy kertipartit és meghívta az osztályt. Majd aki nem akar hazagyalogolni este az ott aludhat.

- Igen? És hol lakik ez a bizonyos osztálytárs?

Most már tuti, hogy rájött. Vagy hogy nem veszi be. Uramatyám, holt ziher, hogy bebuktam.....ezt is!

- A külvárosba, egy családi házban. - adtam választ.

- Jólvan, elmehetsz, de 2 óránként írj egy sms-t. - felelte nagy nyugodtan.

Hát.....az én állapotom korántsem volt nyugodtnak mondható. Már kezdtem elindulni a szobámba összeszedni a kellékeket az estéhez, hirtelen megszólalt.

- Mikor indulsz? - kérdezte úgy, mintha belelátna a vesémbe.

- 8-ra kell ott lenni, de előtte összeszedek néhány holmit. - adtam remélhetőleg kielégítő választ.

~~~

Besiettem a szobámba, ahol feltúrtam a szekrényem egy nagyobb hátizsákért. Beleszórtam a szükséges cuccokat: dvd-lejátszó, filmek, teamécsesek tömkelege, gyufa, pléd, popcorn, pulcsi...stb. Hátamra dobtam a táskát, gyorsan elköszöntem anyutól és átléptem a küszöböt. Lassan elértem az úti célom végét. A házban világított a lámpa az egyik szobába, amiből rájöttem, hogy kiszemeltem nem jön rá a tervemre idő előtt. James Bond akár meg is irigyelhetne úgy vetődtem hátra a hátsó kertbe, ahol ügyesen kémkedve álltam neki a munkámnak. A ház hátsó ajtajától kezdve kezdtem elhelyezni a beton 2 oldalán a teamécseseket, majd a füvön átvezetve egészen a plédig. A plédre tettem a dvd-lejátszót, a filmeket és a popcornt. A fészerben turkálva még egy plédet keresve, találtam egy kültéri fényfűzért. Az egyik filmben láttam a fatörzs köré tekerve és eszméletlen tetszett. Kísérletet tettem én is, hiszen a szándékom csak ezzel vált igazán teljessé. Nem tudom magam elé képzelni azt a szituációt, mikor Márk kilép az ajtón és meglátja mit műveltem a kerttel. Miután végeztem, a fészerben felvettem egy szürke szabadidőnadrágot, fehér trikóval és kardigánnal. A hullámos hajamat lófarokba kötöttem. Elbújtam a fa mögé, majd apró kavicsokkal dobálni kezdtem a szobája ablakát. Mikor rezdülni kezdett a függöny, lélegzet visszafolytva bújtam vissza a fa mögé. Pár pillanat múlva nyikorogva nyílt ki a hátsó ajtó. Lassan lépkedve a két égő teamécses sor között megtalálta a pléden található üzenetemet.

- Olvass el. - hallottam meg rekedtes hangját, de egyben fűszerezve a kíváncsiság érzésével.

"Egyes emberek szerint mindenki érdemel második lehetőséget. Főleg, ha egy másik személynek teszel jót, és nem köszöni meg elégszer. Nagyra értékelem amit értem tettél. Remélem a kezemben található vödörrel kifejezhetem azt, amit valójában érzek és gondolok."

- Mi? Ezt nem értem. - morogta.

Majd hangosan megszólalt: 

- Akárki is vagy előjöhetsz.

A kék festékesvödröt a kezemben tartva léptem elő a fa mögül.

Az arckifejezése nem azt árulta el, amit látni szerettem volna. Hanem jobbat! Sokkal többet!

~~~

- Liz? Te?....Mi?....Hogyan? - nyökögött pár szót.

- Figyelj....mielőtt mondanál bármit is, szeretnék mondani Neked valamit.

Először is borzasztóan hálás vagyok mindenért, tényleg. Nem is lenne kötelességed még egy kutyát etetni. Fogalmam sincs, hogyan tudnám én ezt valaha is megköszönni Neked. Bocsi, közbe le kell tennem ezt a vödröt, baromi nehéz. Szóval....azért is találtam ki ezt az egészet - mutattam körbe - egyrészt lelkiismeret furdalásom van, másrészt talán így sikerül kimutatnom mindazt a hálát, amivel én tartozok. - fejeztem be a hálálkodást.

- Nos, hamár itt tartunk. Egyrészt nem kell köszönni semmit, hiszen te is ugyanúgy kiveszed majd a részed. Másrészt ...őőő....erre pedig nem tudok mit mondani....tuti nem gondoltam volna erre, ilyesmire meg pláne nem. Egyáltalán hogyan jutott eszedbe?

- Hát...van amit filmben láttam és van ami szimplán csak beugrott. Azt érzem, hogy ennyivel minimum tartozok. Ráadásul a napokban már nem találkozunk, aztán egy hónapig.... - váltottam.

Na jólvan, ráérünk ezzel akkor foglalkozni, mikor ott tartunk. Akkor ismertetném is az este menetét. Hoztam pár filmet, bár nem tudom ízlésileg hogyan passzolunk, hoztam ezt a táncolós szőnyeges izét....

- Izét? - szakított félbe, miközben kezével takarta száját, hogy kis híján pofán ne röhögjön.

- Ne röhögj, tudod miről beszélek. Később pedig, ha minden igaz csillaghullás lesz. Jaa és majd elfelejtettem, útközbe vettem fagyit. Nem tudtam melyiket szereted, így három félét vettem. - tartottam elé, hogy szemügyre tudja venni.

Miközben a dobozokat vizslattam, furcsa csend állt be, vártam némi választ vagy valami, de ehelyett csak felnéztem és vigyorogva figyelte minden egyes apró mozdulatomat.

13. fejezet - Emlékezetes hétvége....de milyen értelemben? /part 1/

Sziasztok Emberkék! A szavazás végkimenetele érdekes alakult, szóval majd gondolkodok azon, hogy mi lenne az arany középút, ami mindenkinek megfelel természetesen. A design-t egyelőre ne nézzétek, valami rohadtul elállítódott és nem tudom az eredetit visszahozni. Szóval az még tervezés alatt áll!

Mint ahogy mindig is, most is szeretnék pár komit olvasni....tehát LEGALÁBB KÉT KOMMENTET, ha kaphatnék jönne is következő...(lehet több is X)

Öhm...mit is akartam még? Ó, igen, az elkövetkezendő fejezetekben kicsit lelassítok (mármint időben), lassabbak lesznek a történések, remélem azért nem bánjátok. Sok váratlan és nem váratlan dolog fog történni, úgyhogy olvasásra fel! ♥ És amúgy kinek hogy telt az első hét a suliban? Higgyétek el, addig jó, míg suliba jársz!

Puszii: B.

 
~Márk~
- Őő...mi az? Van valami rajtam? - kérdezte megijedve, majd végignézett magán.
- Gyönyörű a mosolyod. - jelentettem ki nemes egyszerűséggel, amiben nem csak Liz, hanem én is belepirultam - de csak egy kicsit.
- Köszönöm..khm..tehát, akkor már csak a ház van hátra... - próbált terelni.

- Igen. És az a kósza ötletem támadt, hogy a holnapi nap folyamán megcsinálhatnánk. Amennyiben ráérsz és nincs más programod. - fürkésző tekintettel nézve mit válaszol.
- Hát...nagyon szeretnék jönni, de.... - nyelte el a mondat végét. - Figyelj, ne értsd félre, én szeretném a legjobban ezt az egészet, de holnap jön haza a nővérem Angliából. Fél éve nem láttam és már nagyon hiányzik. - adta a számomra szomorú választ.
- És a hétfő vagy a kedd? - kérdezte némi reményt látva a dologba.
- Hétfőn edzésem van, kedden pedig már pakolnom kell. - válaszoltam letörten.
- Hát akkor nem tudom, majd megoldjuk valahogy, ígérem. Holnap este azért látlak még? - kérlelve néztem rá a pozitív válasz reményében.
- Persze, ez biztos. - mosolygott. Te....amit anyukád említett és meg kell osztanod velem....
- Őőő...igen. Megbeszéltem vele az egész, új kutya jön a házhoz esetet és belement a következő feltétel mellett:
- Epekedve hallgatom..... - próbált sürgetni.
- Nekünk kell a helyét megcsinálni, valamint köteles vagy a lehető legsűrűbben meglátogatni és sétálni velünk....khm...vagyis vele. - helyesbítettem, lehetőleg, hogy Liz ne vegye észre.
- Elfogadható feltételnek bizonyul - majd a megegyezés jelképeként kezet ráztunk.

~Liz~
Az idilli pillanatot a telefon rezgése zavarta meg. Mégpedig az enyém. A kijelzőn 'Anya' neve villogott. Valahogy rohadtul nem volt kedvem felvenni, de 1 nappal Raven hazaérkezése előtt nem akarok balhét kirobbantani.
- Szia Anya. Mi a helyzet?
- Liz, haza kellene jönnöd segíteni, hogy helyet csináljunk a nővérednek és egyedül vagyok itthon. Egy órát venne igénybe aztán azt csinálsz amit akarsz.
- Jólvan. Rendben. 15 perc és otthon vagyok. - feleltem és bontottam a vonalat.
- Haza kell mennem segíteni, a házat még megbeszéljük. Elleszel? - közöltem.
- Persze, rendet kell raknom úgyhogy unatkozni nem fogok. Menj csak. - közölte.
Nyomtam egy gyors puszit az arcára - amit talán nem biztos, hogy kellett volna - és gyors léptekkel kisétáltam a kertből, rá a főútra.
A 15-20 perces séta alatt azon paszíroztam az agyam, hogy hogyan tudnám kiengesztelni, mert hiába nem mondta, a szeméből ki tudtam olvasni mindent. Mielőtt hazaértem, felvillant az a bizonyos villanykörte a fejemben. (vagy a fejem mellett.) Nem is kellett több ahhoz, hogy egy olyan hétvégét hozzak össze, ami nem csak nekem, de neki is emlékezetes marad.....