16. fejezet - A hétvége sms-ekben

Jó estét Olvasók! Miújság felétek? Remélem kellemesen telnek a sulis napok, bár ez azért enyhe kifejezés :D Meghoztam a következő fejezetet. Kommentelni ér! Nem sok komment érkezik az egyes fejezetekhez, szóval most már felötlött bennem az "abbahagyom a blogot, mert nem éri meg" dolog. Úgyhogy.....nem tudom ez van. Na de majd még meglátom mit ügyködtök nekem ezzel a fejezettel!
Kellemes olvasást! :) B.

Jhajj, nem hagy nyugodni az a rohadt sms:

Nahát...vajon kitől jött?

"Liz, nézd, nem szabadott volna ítélkeznem feletted. Semmi közöm hozzá! Minden mondatod igaz volt. Kérlek válaszolj! /M.

- Eltaláltad! Semmi közöd hozzá! - morogtam többnyire a telefonnak.

Elszórakoztam még az internet vicces cuccaival. Twitteren is mennyivel jobb beszélgetni olyan emberekkel, aki meghallgatnak és nem ítélnek el. Sőt, inkább segítenek és nem beléd rúgnak háromszor. 

Újabb sms! Hurráááá!

- Soha nem adod fel? - kerestem választ a tök üres szobámban. Na most megint mit találtál ki?

"Sajnálom, tényleg. Figyelj, nem akarok úgy elmenni egy hónapra, hogy nem beszélsz velem és haragszol rám. Írj, kérlek. /M."

Persze, most azonnal futok és a karjaidba omlok. Ahaa, persze. Álmodj tovább.

Muszáj kikapcsolnom, így jobbnak láttam ha veszek egy nagy kád fürdőt. Feltéve ha nem foglalta el valaki, amit kibaszottul ajánlok. Ez meg rohadjon meg itt....mármint a telefon.

~ 1 óra múlva ~

Jól elvoltam. A víz kellően ellepett, az orrommal egy szinten úszkáltak a szemem előtt a habok. Végre nem kattogtam, de most vissza  a valóságba.

Megnéztem a telefont miután bekapcsoltam, mert tuti, hogy keresett vagy írt. Jééé, hát mindkettő: 3 sms és 15 nem fogadott hívás. Atya ég! Tényleg nem adja fel.

Nézzük az sms-eket:

"Liz, írj, mert nem hagy nyugodni a dolog! /M."

Ne is hagyjon nyugodni, emésszen fel a bűntudat.

"Ha nem válaszolsz vagy hívsz, olyat teszek amit magam is megbánok. /M."

Nagyon jó. Csináld. Tökéletesen haladsz azon az úton, hogy teljesen megutáljalak és el fogsz veszíteni.

"Ha nem írsz vissza 5 percen belül, kocsiba pattanok és egész éjjel a ház előtt fogok szobrozni. /M."

Hogyne. Úgysem teszed meg. Várj, mennyi az idő? 22:58. az sms pedig 22:14-kor jött. Ugye nem? Valaki reflektorral hajtott be a parkolóba. Rohadtul ajánlom, hogy ne ő legyen. Oké. Lámpa nem ég, csak a laptop fénye világítja be a szobát, azt gyorsan lehajtom. Óvatosan kinézek a függöny mögül és meglátom Őt.

- Te atya úristen. Hát tényleg képes volt idejönni. - dünnyögtem. Villog a telefon kijelzője. Megjelenik rajta a neve és a fényképe. Ma már sokadjára.

Most mi a büdös francot csináljak?

Folyamatosan hívogat, nem fogom sokáig bírni. Az egyik sms-ben a következő állt:

"Addig fogok itt lenni, míg le nem jössz és nem beszélünk."

Akkor csak ácsorogj. Én meg lefekszem aludni. Lehet bunkó vagyok, de baromira megbántott. Semmi köze nem volt az egészhez. Akkor csak társalogjon magával odalenn. Mégegyszer kinéztem és a kocsi platóján üldögélt a telefonját nyomkodva.

- Biztos újabb sms. - sziszegtem. 

El is találtam, rá fél percre rezgett a telefon.

"Kérlek, beszéljünk. Nem bírom tovább. Hiányzol!"

Az sms elolvasása után elhomályosult minden.

~~~

Arra ébredtem meg, hogy fázok.

- Úristen, elaludtam. - ijedtem meg.

Felpattantam, majd az ablakhoz rohantam. Márk a platón feküdt nyakig betakarva.

- Ááááh, ha legközelebb ilyet teszek valaki üssön le. - morogtam magamban, ezt is szintén sokadjára  a mai nap folyamán.

Gyorsan tettem fel a forralóba vizet, fogtam egy kancsót, tettem bele 2 filter. Kész lett a víz, beleöntöttem, adtam hozzá citromot meg cukrot. Összekevertem, majd töltöttem egy fél literes üvegbe teát. Amíg hűl egy kicsit, bespuriztam a szobába átöltözni. Felkaptam egy tréninggatyát, pólót és rá egy meleg pulcsit. Hajamat megfésültem és lófarokba kötöttem. Telefont zsebre vágtam, teásüvegért nyúltam és szépen halkan kislisszoltam a lakásból. Mindenhol úgy közlekedtem, mintha betörnék valahova. Az utolsó pár métereken sem vette észre, hogy közeledek felé. Vagy elaludt vagy nem hall. Az eget kémlelte mikor odaérte és megszólaltam.

- Tessék, forró tea. - közöltem szárazon, a teásüveget nyújtva.

- Mi?...Liz? - hápogott egy sort, majd megölelt.

- Nem....a lelkiismereted szellemjelmezben. - forgattam a szemeimet.

Lefejtettem kezeit magamról, valahogy ez most nem úgy esett, mint korábban. Tovább folytatta:

- Nézd, rohadtul sajnálom. Bár tudnék több szinonimát a sajnálom szóra. Bunkó paraszt voltam. Megvádoltalak, pedig nem is tudtam miről van szó. Egyszerűen csak elöntötte a fejemet a düh és nem tudtam visszafogni magam.

Befejezte, majd jobb kezével a csípőm után nyúlt. Ahogy húzott maga felé, én úgy két kezemmel taszítottam el magamtól. Talán...végérvényesen.