Nem tudom hányadik díj :D és még több információ

Először is, +10 000 oldalmegjelenítés! Hááát...ez funktasztikus. Egyszerűen nem hittem el, és ezt Nektek köszönhetem. Remélem ezután is maradtok velem és olvastok tovább. Bármi kérdés/kérés/óhaj/sóhaj merülne fel Bennetek az 'Információk' fül alatti email címen elértek.

Másodszor, de nem utolsó sorban természetesen, amiért ezt a bejegyzést írom: a blog megkapta - azt hiszem - az ötödik díját, amit nagyon szépen köszönök Bonie-nak. Nagyon-nagyon szépen köszönöm! ❤

Harmadjára...fejezettel előreláthatólag péntek este érkezem, ha minden úgy akarja és összejön! :D

 

a) Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad (ez alap)!
b) Tedd ki a díj képét az oldaladra, bármilyen formában, majd másold át a kérdéseket a díj adójának oldaláról!
c) Válaszolj az eredeti kérdésekre! (szám szerint öt darab)
d) Küldd tovább maximum öt blogírónak!

Kérdések:
1. Volt valami (valaki), ami nagy szerepet játszott a történeted megalkotásában?

Természetesen volt, vagyis van. Hiszen egy élő emberről beszélek, aki segített abban, hogy megalkossam ezt a történetet. Persze a tapasztalatok, amikből merítem a sztorit, nem mindig pozitívak, de úgy érzem ezek kelletek ahhoz, hogy ez a történet megszülessen.  

2. Melyik szereplővel tudsz azonosulni leginkább? 

Két szereplőm személyiségével is tudnék azonosulni. Mind Raven, mind pedig Liz karaktere elég közel áll hozzám. Raven az oltalmazó és jóakaró nagytestvér, ami a való életben jellemző rám. Liz pedig egy karakteres, szabad szellem, akinek személyisége ezen a téren hasonlít hozzám.

3. Számodra mit jelent az írás?

Az írás sokat kifejező tevékenység, ami mindig más és más helyzetben jelent számomra többfajta dolgot is.  Például ha csak pihenek, lézengek akkor levezetésként nagyon jó írni. Ha a fantáziámra bízom a történéseket, akkor a képzeletem világa ad egyfajta kikapcsolódást. Ha ideges vagyok, vagy feszült akkor a düh levezetéseként írok és eszerint szövöm bele a cselekménybe.

4. Mi volt az első történet, amit írtál?

Ez az első blog, amit írok, szóval nagyon hasonlítási alapom nincsen. 

5. Mit szoktál csinálni, ha nincs ihleted?

Öhm...hülyén hangzik, de teszek róla, hogy legyen ihletem. Mondjuk szerencsére nagy válságba még nem kerültem, mert azért nagyjából a sztori összeállt a fejemben és tudom mit akarok. 

Akiknek küldöm:

Noncsi :)

28. fejezet - Egy repülőjegy Londonba?

Sziasztok!
Meg is érkeztem egy újabb fejezettel. Ezúttal remélem, hogy kapok némi visszajelzést, bár látom, hogy a tetszik gombot serényen nyomkodjátok, de 1-2 hozzászólásnak is kimondottan örülnék.
Mielőtt belevágtok a fejezet olvasásába van még egy közölnivalóm: nem tudom mikor tudok újabb fejezetet hozni, magamhoz képest megcsúsztam a fejezetek előre írásával, de amint tudok jelentkezek.
Kellemes olvasást a fejezethez! ❤

Oké. Most már nem arról van szó, hogy úristen megint megkeresett. Ezen a tényen valahogy túllépek. Gyakorlatilag már a szar is belém fagy, ha újra hallok felőle. De az már nem tartozik a lenyelhető kategória közé, hogy olyan információt tud rólam, amit nem kéne tudnia. Na jó, most már nagyon kezd elegem lenni. Sajnos már nem tudok mit hozzáfűzni a dologhoz. Ráagyalok pár "kellemes" órát arra, hogy egyáltalán megértsek mindent, mi legyen, elmenjek-e vagy sem. Ha elfogadom a meghívást és elmegyek, akkor ismét nyeregbe érzi magát. Azt hiszem.....hogy van egy ötletem, de nem biztos, hogy ez a megoldás.

Az elkövetkezendő 4-5 óra azzal telt, hogy szelektáltam a szekrényemben és az egész szobámban. Ez az idő tökéletes elég volt arra, hogy megvilágosodjak a helyzet súlyosságát illetően. Ez a pakolászós tevékenység nagyon messze áll tőlem, de most úgy éreztem, hogy le kell kötnöm magam valamivel, mert különben az agyam különválik a fejemtől. Már ha ez a való életben lehetséges.

Kedd délután: 

Kivételes nap a mai. Nem csak azért mert szülinapom van, hanem mert hétköznap délután itthon találom a szüleimet. Az elmúlt  szülinapok alkalmával ez csak egyszer vagy kétszer fordult elő. Összeültünk a nagyszobában, ahol egy hatalmas csokitorta fogadott, ugyanis az a kedvencem. Először öcsém adta át nekem az ajándékot, ami vásárlási utalvány volt. 

- Nagyon szépen köszönöm. - feleltem és megöleltem.

Ezután a szüleim következtek:

- Nem nagy ajándék, de remélem tetszeni fog. - tették hozzá közösen.

Kibontottam a kis kék dobozkát, amiben egy egyszerű, de mégis csodálatos ezüstlánc volt egy szív alakú medállal. Csodás, de mégsem a nagyzást sugallja.
- Nagyon, nagyon, nagyon tetszik. Köszönöööm! - fejeztem ki hálámat és ugrottam újfent családom nyakába.
Ezután nővéremen egy sejtelmes mosoly volt, ami aggódásra adott okot. Nem tudom, hogy félnem kellene-e, de az a tekintet kissé nyugtalanító volt. Bár lehet, hogy kedvező lesz a helyzetemet tekintve. Sőt, legjobban én örülnék neki, ha kirángatna ebből a megszokott környezetből.
- Nos, hát....az ötlet az enyém, de mindannyiunktól kapod, amolyan családi ajándék.
- Félnem kellene? - vágtam hozzá fancsali képet.
- Nem, de bontsd már ki. - siettetett a drága, mintha az élete múlna rajta.
- Jólvan, jólvan. Bontom már. - adtam meg magam.

Nem szenvedtem azzal, hogy óvatosan bontsam ki az ajándékot, ahol értem ott téptem.

Egy szülinapi kártya volt, ami lufikat ábrázolt. Most nem azért, de ettől kellene hanyatt vágnom magam?

- Nem akarok megbántani senkit sem...- kezdtem bele, de Raven félbeszakított.

- Nyisd ki!

Engedelmeskedtem a kérésnek, kinyitottam és azt hiszem valóra vált egy álmom. Végre szabad lehetek, és azt csinálhatok amit akarok. Azt hiszem ez egyenlő a mennyországgal.

- Egy.....repülőjegy? Ráadásul....Londonba? Ez most....komoly? Ezt nem hiszem el. Tuti, hogy csak álmodom. Nagyon köszönöm. Nem tudnám kifejezni, azt amit érzek most, tényleg. Nagyon köszönöm! 

Bár értelmes mondat nem hagyta el a számat, csak hebegés a lényeget mindenki felfogta. Azt hiszem ennek a nyaralásnak köszönhetek pár hét nyugit, amire most nagyon szükségem van.

Madarat lehetne most velem fogatni, annyira boldog vagyok.

- És mikor indulunk? - tettem fel a számomra leglényegesebb kérdést.

- Július 19-én reggel utazunk fel Pestre és onnan a déli járattal Londonba. Persze, csak ha megfelel.

- Hogy megfelel-e? Most szórakozol velem? Ez a legtökéletesebb ajándék, amit valaha is kaptam. - hálálkodtam tovább. Nővérem ölébe ugrottam, aki épp a szőnyegen ült törökülésbe, így a landolásom miatt a földön fetrengve kötöttünk ki.

Jóakaróm természetesen most is a legjobb pillanatban tud időzíteni. Míg mi Ravennel a földön szédelegtünk, csengettek.

- Kinyitom! - kiáltottam, nem akartam, hogy egy esetleg újabb levelet valaki más vegyen át.

- Levél Liz Jamesnek! - közölte a kézbesítő. Mellékelve egy szál vörös rózsával.

Betettem az ajtót, a levelet és a virágot bedobtam gyors a szobámba és mentem vissza a többiekhez. 

- Ki volt az? - kérdezi anyu a kanapén ülve.