Elnézést, hogy csak most hozom a fejezetet, de egyszerűen nem volt időm, de ígérem, hogy ezentúl sűrűbben fogok jelentkezni. Talán nem a legjobban sikerült fejezet lesz ez, de döntsétek el Ti, hiszen Ti olvassátok, és remélem pár kommenttel jelzitek felém a tetszéseteket/nem tetszéseteket.
Mit szóltok az időjáráshoz? Én most voltam kint, hát nem éppen hóban szerettem volna várni a nyulat (XD), de hát ez van sajnos.
Kellemes olvasást!
Kivánszorogtam a fürdőkádból, bár legszívesebben ott éjszakáztam volna, de már szétfúrta az oldalamat a kíváncsiság. Elképzelésem sem volt arról, hogy ki küldhette a csomagot, arról meg pláne nem, hogy mit. Mivel ezek után is kérdések hada merült fel, amit leghatásosabban úgy tudok eloszlatni, ha kinyitom a dobozt. Nem volt szívem szétszabni a szép csomagolást, de más módon nem fogok megtudni semmit a titokzatos feladóról. A doboz fekete színű volt fehér szalaggal és pár szál virággal felöltöztetve. Ez alatt pedig egy kis boríték díszelgett a nevemmel ellátva. Kivettem belőle a kártyát, ami a következő sorokat tartalmazta:
"Mielőtt kidobnád a levelet a kukába, kérlek olvasd el. Tudom, hogy a hócipőd tele van már velem, de úgy érzem, hogy sokat veszíthetek ha ezt nem teszem meg és ezt nem engedhetem. Azt is tudom, hogy hallani sem akarsz rólam, de képtelen vagyok bármi normális dologra az életben, ha tudom és érzem, hogy ilyen a helyzet közöttünk. Kérlek, nem fogok elutazni így, hogy nem találkozunk utoljára. Nem akarok már magyarázkodni sem, hiszen nincs olyan szó vagy mondat, amit eddig nem mondtam el. A múltkori viselkedésem miatt pedig legszívesebben arcon köpném magam.
Szeretnék Veled találkozni holnap este! M."
Az állam a szőnyeggel kötött szorosabb barátságot. Mit akarhat még? Nem volt elég ami eddig történt? Bármikor megkaphat bármilyen lányt bármelyik ujjára. És még mindig engem üldöz.
Legalább fél óráig szuggeráltam a dobozt, hátha eltűnik vagy kinyílik magától. Nem tudom, melyik lett volna a jobb vagy a rosszabb. Sőt perpillanat nem is ez volt a legnagyobb problémám hanem, hogy mégis mitévő legyek. Mert az egy dolog, hogy újra megkeresett - de mégsem elvetendő - az, hogy megint találkozzunk, számára egyet jelentene....megbocsátottam mindent és elkezdjük elölről.
Sajnos kénytelen voltam belátni, legfőképpen magamnak, hogy fikarcnyi esélyt sem látok ennek a dolognak. Akármennyire is szerettem volna más szituációba képzelni a körülöttünk lezajló eseményeket, nem tudom. Képtelen voltam a szívemre hallgatni, nem akartam, hogy újra apró darabokra hulljon, mint pár nappal ezelőtt, mert azt már nem tudnám lelkiekben leviselni. Legkisebb esélyét nem látom jelen pillanatban annak, hogy a véleményem az elkövetkezendő percekben vagy órákban változna, vagy bármi más hatására megfontolnám azt. Miután e hosszadalmas eszmefuttatás végigfutott az agyamon, már egyre inkább fúrta az oldalamat a doboz tartalma. Elkezdtem kibontani a szaténszalagot, majd leemelni a doboz tetejét. Eltávolítottam a vékony áttetsző fátylat, ami nem engedett betekintést a doboz tartalmába. Szavakkal nem kifejezhető az a látvány, az az érzés, ami hatalmába kerített. Nem csak azért, mert még fiútól ilyen ajándékban sohasem részesültem, hanem mert még a szívem is kihagyott egy ütemet amilyen csodálatos volt az a ruha, amit benne találtam. Kiemeltem a helyéről és magam elé emeltem, közben pedig a tükör felé fordultam. Tükörképemen keresztül tűnt fel, hogy egy szaténszalag által felerősített cédula lóg a ruha derekán:
"Boldog szülinapot!"
Na most ha eddig nem értettem semmit, akkor meg merem duplázni az esélyét a tudatlanságomnak ami most már egyenlő a mínusz tízezerrel. Erre most már igazán nem találok magyarázatot, valamelyik hatodik érzéke vagy rám állított valami nyomozót? Mert most már ott tartok, hogy kezd kicsit furcsává válni, vagy inkább ijesztővé. Honnan tudhatja mikor van a szülinapom? Tőlem nem az biztos.
Bár lehet én is kezdek becsavarodni. - tettem hozzá zavart elmém fénypontjaként, mikor kopogást hallok a szobaajtómon.
A ruhára és a dobozra rádobtam egy takarót, hogy akárki is kopog ne lássa, hiszem előbb saját magamban kell tisztázni a jelenleg fennálló helyzetet. Raven nyitott be a szobámba, kezében újabb borítékkal, ami kisebb szívrohamot váltott ki bennem. Leplezni próbáltam, ami sikerült is, hiszen nagy mestere voltam ennek a területnek.
- Neked jött. - nyomta a kezembe egy ásítás közepette.
- Éjjel fél 12-kor?
- Valószínű, hogy nem a postás hozta, mert rá volt ragasztva a postaládára. - válaszolt egyetlen nővérkém.
- Értem, köszi. - átvettem, majd elvonult a saját szobájába.
Azt hiszem sok volt ez mára. A dobozt és a levelet betettem a szekrénybe, átvettem a pizsit, és megpróbálkoztam az alvással. Elméletben! Gyakorlatban ezt már nem sikerült megvalósítani.
Kedd délelőtt, a szülinapom:
Arra ébredtem meg, hogy Raven ugrál az ágyamon. Borzalmas volt mondhatom. Ugrál fel-le, jobbra-balra, mint egy gumilabda.
- Jólvan elég máááár. - köszöntem nem túl kedvesen, megnyújtva és ezzel nyomatékosítva szándékomat.
Felültem az ágyban és hajlandó volt abbahagyni az ugrálást. Még ki sem nyitottam a szeme, amikor rögtön kiszúrtam egy "újabb" borítékot Raven kezében.
- Az mi? - mutattam a kezében lévő borítékra.
- Egy levél, ismét Neked jött. - válaszolta vállvonogatva.
Nem kérdezett semmit, hiszen tudta, hogy ha valamit meg akarok beszélni hozzá fordulok.
- Tessék. El akarod mondani?
- Köszi. Majd...talán..ha megértem én is. - a közöny csak úgy áradt belőlem.
Elindult kifelé, de az ajtóból még visszanézett.
- Boldog szülinapot!
- Köszönöm. - egy pozitívum az egész napban.
Kikotortam magam az ágyból, előszedtem a szekrényemből az előző este kapott levelet is:
"Ha ezt a levelet olvasod, akkor gyakorlatilag elfogadtad a meghívást. A holnapi nap folyamán kapni fogsz még kettőt, abban további instrukciókat találsz." M.
A döbbenet enyhe kifejezés volt minderre. Még ő ad nekem instrukciókat, amikor ő volt egy gerinctelen féreg? Tudom, hogy nem volt dolgom még fiúval, de nem is hittem volna, hogy ennyire nehéz lesz. Vagy csak én nyúltam bele mézesbödön legaljába? Most már más reakciót nem is vált ki belőlem ez a levél, mint röhögést. Ekkora lendülettel és kedvvel vágtam neki elolvasni a következőt:
"Boldog szülinapot Drága! Reménykedek, hogy jó lett a ruha és tetszik is. Tudod milyen nehéz dolgom volt vele? Főleg, hogy ezelőtt még sosem csináltam ilyet. Na mindegy. A lényeg, hogy szeretném, ha ma este felvennéd."
Mi? Egy pillanat! Már megint ez a francos szülinap. Mégis honnan tudja? Megőrülök!
Most következik a magyarázat:
"Honnan tudom a szülinapod? Az maradjon az én titkom ahogy minden más! M."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése