2013. február 18., hétfő

26. fejezet - Ölelés, és egy rég elfeledett csomag

Heeeeey :)
Nos, először is megérkeztem egy újabb fejezettel, és egy elnézéssel amiért ennyit kellett várnotok. Reménykedek benne, hogy van aki még olvas, így aki elolvassa a fejezetet, nyomjon egy tetszik/nem tetszik-et a fejezet után, sőt annak még nagyobb hasznát venném ha a véleményeteket is kifejeznétek. Köszönöm a legutóbbi kommentet Little Zsoo-nak, aki szinte rendszeresen ír. Hálás vagyok.
Nem szaporítom tovább a szót, kellemes olvasást!
Puszi xx
Amint felértünk elképesztő látvány fogadott.
Rózsabokrok övezték az egész dombtetőt, már lehetett hallani a tücskök zenélést.
Elképesztő, hogy már több, mint 10 hónapja itt élek és ezt a helyet még nem fedeztem fel. - gondoltam magamban.
Majd elkezdett húzni a rózsabokrok felé, ahol egy előre elkészített piknikhely fogadott minket.
- Hát....itt volnánk. - vont vállat, bár leginkább az érzés, hogy szerinte ez nem elég jó vagy nem elég megfelelő számomra, ami kissé elszomorított, hogy olyan lánynak tart, akit el kell halmoznia minden jóval és drágával.
- Csodálatos. Ennél szebbet nem láttam még sosem. - nyugtattam meg az eddig is idegesnek tűnő fiút.
- Biztos? Mert mehetünk ám máshova is, ha ez nem jó.
- Tökéletes. Ha ez valakinek nem tetszik, akkor bizony rosszul választottál. Öhm...eddig nem is figyeltem arra, hogy ennyire ideges lennél. Ez olyan aranyooos. - nyújtottam el a szó végét.
- Te nem vagy az? - tördelte az ujjait majd rám nézett.
- Na, ne...- csaptam rá a kezére finoman. - Másodszor de igen, csak én jó leplezem.
- Nekem is azt kéne megtanulnom. - adott egy erőltetett művigyort, ami már vicsorgásra hasonlított.
- Nézd, de most komolyan, ne feszengj, mert emiatt fogod elrontani - kérleltem, ahogy csak tudtam. - Na jó, ez most kivételes alkalom, tehát csak most él. Gyere ide. - kezemet a nyaka köré fontam.
Peti később kapcsolhatott, mert pár másodperc eltelt, mire felfoghatta mi történik vele. Ezután éreztem meg két kezét a derekamon. Ez a testhelyzet eltarthatott két-három percig, őszintén. Miközben csukva volt a szemem, érzékeltem, ahogyan fokozatosan enged fel. Már nem volt feszült, hanem laza és nem idegeskedett tovább.
Elhajoltam a vállától és a szemébe néztem. Keze még mindig a derekamon pihent, én pedig egy hajtincsével szórakoztam:
- Most már jobb? - szólaltam meg a néma csönd után.
- Őő...még nem engedtem fel teljesen, szóval még egy kicsi jöhetne az előbbiből. - húzódott mosolyra a szája.
- Persze, csak szeretnéd. - ütöttem bele a vállába. - Ha jól viselkedsz, akkor lehet róla szó.
- Rendben, akkor jó kisfiú leszek. Szerintem együnk. - viselkedése akár egy ötéves gyereké, de nem érdekelt, mert aranyos és megnevettet.
- Oké, de előre szólok, hogy mocskosan eszek - kiröhögtem a saját hülyeségemet vagyis inkább szerencsétlenségemet.
- Ezt nem is lehet máshogy. - mutatott a kibontott kajánkra.
Az ezt követő húsz perc bőven elég volt ahhoz, hogy a fejemtől a lábamig, a számtól a fülemig mindenhol tiszta ketchup és mustár legyek. Mivel az egész arcomat belepte a hamburger tartalma és leginkább nem hogy leszedtem volna feltehetőleg csak szétkentem az egészet. Öt perc balfékeskedés után beláttam, hogy segítségre szorulok. Ezt főleg az előttem lassan a földdel egy szinte kerülő srác hangos röhögéséből szűrtem le.
- Gyere segítek, mert rossz nézni, amit művelsz. - röhögött tovább, én meg már kezdtem egy paradicsomra hasonlítani. Hogy lehetek ilyen béna?! Úristen!
Fogott egy szalvétát, majd letakarította az arcomat. Kicsit feszengve éreztem magam, mikor hozzámért. Érintése égette a bőrömet, pillantásával meg akár a vesémbe is láthatott volna.
Elemelte kezét az arcomtól, jelezve, hogy végzett. Szemét viszont még eztán sem vette le rólam.
- Mi az, még mindig förtelmesen nézek ki? - taperáltam végig az arcomat.
- Nem, csak..... - kapta el a tekintetét rólam és a kezében lévő szalvétát kezdte el gyűrögetni.
- Csak? Nyugodtan, eddig még nem ettem meg senkit...tudtommal.
- Csak azon gondolkodtam, hogy egy ilyen okos, vidám, intelligens és szép lánynak miért nincsen barátja. - kérdezte.
- Ááh...tudod az állandó költözködések....-zavaromban általában mindig ezzel jövök. - Bár, nem vagdalózhatok mindig ezzel az okkal, de....
- De már itt laksz 1 éve, itt sem volt? - na, itt rátapintott a lényegre.
- Lehetett volna, csak éppen úgy alakultak a dolgok, ahogy elterveztem. És nálad mi a helyzet? - tereltem a témát, mert sosem szerettem ha ilyenekről kérdezgettek, főleg Márk után.
- Volt pár barátnőm, de igazán szerelmes csak egyszer voltam. - vont vállat, felidézve a régi emlékeket.
- És mi történt? - nem igazán akartam a magánéletébe vájkálni, de úgy voltam vele, hogy vagy megosztja velem vagy nem.
- Megcsalt. Na de hagyjuk is, mert kárba vész ez a szép este.
Tekintetbe véve azt a zavaró tényezőt, hogy jó lenne éjfél előtt hazaesni és meg nem fagyni, lassan hazafelé vettük az irányt. A rekeszizmaim az út során sem pihentek, szóval nagyon kellemesen éreztem magam. Nem volt kínos pillanat vagy csönd, imádtam minden percét. A kávézó felé haladva erősödött a tudat, hogy vége van ennek a csodás estének. Peti ragaszkodott ahhoz, hogy hazakísérjen, így még volt lehetőségünk csevegni az élet nagy dolgairól. A ház elé érve elkapott egy szokatlan érzés, ami kissé feszültté tett. Rettegtem attól, hogy ugyanaz a helyzet és történet fog lejátszódni Petivel is, mint ami Márkkal. De kellemesen csalódni ér. Nem kényszerített semmire, megvárta míg én lépek-e valamit. Ez plusz pont a javára. Következő randit nem beszéltünk meg, így telefonon keresztül keressük majd egymást.
- Szép este volt. - jelentettem fülig érő mosollyal.
- Igen az. Köszönöm, hogy eljöttél. Élveztem. - mondatát befejezvén megölelt, ami bizsergően jólesett.
A folyamatot megszakítván lassan hajolt el tőlem, majd egy puszit nyomott az arcomra, amibe azt hiszem belepirultam, mint egy kilós paradicsom.
- Majd kereslek.
- Rendben, jóéjt.
- Neked is, álmodj szépeket. Szia.
Intettem, és beléptem a lépcsőházba. Felérvén az üres lakás fogadott, ami egy cseppet sem meglepő, másrészt most kifejezetten örültem neki.
Lehámoztam magamról a ruhát, és beültem egy kád forró vízbe. Igaz, hogy egész nap volt annyi fok, mint a fürdővizem, de ez kellett most. A forró víz égette a bőröm, de jelen pillanatban ez sem érdekelt. Elfeküdtem és végigpörgettem az elmúlt pár óra eseményeit. Ekkor jutott eszembe az a bizonyos csomag, amit délután kaptam.

4 megjegyzés:

  1. wííííí ^^
    kövit, rögtön! :D
    mi van a csomagban?! :$
    siess kérlek...: D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a kommentet. Örülök, hogy írtál és hogy várod a következőt. Remélem tovább is olvasol! :D

      Törlés
  2. valószínűleg a ruha és egy üzenet :DDD
    köviit:DDD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez a következőkből kiderül. Amint tudok sietek. És köszönöm a kommentet.

      Törlés