10. fejezet - Raven, Anna, Márk....Na még valaki??!!

Sziasztok! Meghoztam a következő fejezetet, bár idő ügyileg kicsit megcsúszva, de remélem tetszeni fog! Mint a fejezet címéből is kiderül, ebben a fejezetben több szemszög is lesz....remélem ezek is ugyanúgy tetszenek, de ha nem jók vagy ha mégis, kérlek írjátok meg kommentbe. A pipákkal se spóroljatok.
Valamint köszönöm a 2000+ látogatottságot!! Elképesztőek vagytok!!
Puszi: B.






~Anna~
Sohasem gondoltam volna, hogy egyszer ilyen helyzetbe is kerülhetek. Liz esetében teljesen más érzés öntött el. Úgy éreztem, hogy benne egy olyan embert ismertem meg, aki jogosan viselhetné az "örök barát" jelzőt. Vele tényleg más volt minden. De igazán.....minden! Jó, most nem kell semmilyen leszbikális dologra gondolni!
A csajos esték, a kirándulások, nyaralások, az órákon át tartó beszélgetéseink. Amikor nem kellett befejeznem a mondandómat, mert már az elején tudta mire gondolok. Nem kellett egy szót sem szólnunk a másikhoz, mégis mindig tudtuk egymás gondolatait. Olyanok voltunk, mint az ikrek. Az együtt töltött fél év teljes mértékben megváltoztatott. Találkozásunkig egy tök átlag, kedvetlen és savanyú csaj voltam. Aztán jött ez a hatalmas változás, ami mindkettőnket megváltoztatott. A folytonos röhögés nem havi rendszerességgel jött, mint a Mikulás, hanem az egész napunk erről szólt. A tanárok is már csak erről ismertek fel minket.
Tudom, hogy részben az én hibám is az, ami történt. Nem szabadott volna hirtelen üvöltenem és kiabálnom vele. Meghallgathattam volna legalább az ő verzióját is. de akár az én fejemmel is végiggondolhattam volna a következőket: az igaz, hogy elég silány eredményt értünk el félévkor, ami az utolsó helyre sem elég. És ismertem az anyját is, sőt a reakcióját is. De azt, hogy Liz engem csak ugródeszkaként használt volna bármihez is - képtelenség! Olyan titkokat meséltünk el egymásnak, hogy ha engem kihasznált volna, nem mondott el volna el megtörtént eseményeket mint amikor majdnem megölte magát. A mai napig cseng a fülembe az az egy mondat, amit mondott:
"Akkora késztetést éreztem arra, hogy csináljak valamit, ami megszünteti minden lelki fájdalmamat. És akkor megtettem!"
Az eszem és a szívem azt diktálja, hogy beszéljem meg vele a történteket. De hogy fog reagálni? Szóba áll még velem egyáltalán? Talán jobb ha a szünidőt megvárom és lesz ideje mindkettőnknek teljesen megemészteni ezeket.
Talán majd egyszer megtörténik a nagy újratalálkozás.....

~Liz~
Két hét múlva vége a sulinak, ami a felszabadultság legszebb mámorával önt el, mert így a nyarat gondolkodással és sok pihenéssel tölthetem el. Újra átforgathatom az eseményeket az agyamon, főleg ami Annához köthetők. Fontos lenne, hogy újra megbeszélhessem vele a történteket, mert erős bennem a gyanakvás, hogy nem az igazat tudja.
Márkkal már több mint 2 hónapja ismerjük egymást. Szebbnél szebb napokkal lep meg, ami feledteti velem a rossz élményeket az életben. Nem történt semmi egetrengető esemény kettőnkkel, amit nem is bánok - még - mert azt érzem, hogy egy nagyon jó barátot fedeztem fel a személyében. És soha nem akarom elveszíteni ezt a barátot.

~Márk~
Lizzel  való "kapcsolatom" a 2 hónap alatt olyan szintre lépett, mint még lánnyal soha.
Bekapcsoltam a laptopom, hogy egy kicsit lekössem a figyelmem és megnézni Liz fent van-e msn-en. Sajna nincs. Együtt töltjük a mindennapokat, ami rohadt jó. Sosem hittem a fiú-lány barátságban, hiszen egy idő után az egyik fél tuti többet érez. Ki sem bírnám, ha egy napig nem láthatnám. Gondolatmenetemet a laptop pittyegése szakította félbe. Az edzőtől jött egy e-mail:

      

Kigúvadt szemekkel meredek a képernyőre, hátha ez csak valami vicc! De nem! Nem panaszkodok, mert jól megy a foci és szeretem. Egész életemben ilyen lehetőség után kapkodtam volna. De most, hogy megismertem Lizt, ez egy kicsit háttérbe szorult. Hogy fogok kibírni nélküle egy teljes hónapot?

Hogyan mondom el neki az egészet? Milyen reakciót vált majd ki belőle? Ezen kérdések záporoztak a fejemben....egy biztos: Négy nap múlva utazok!

~Liz~

Még aznap este.....

Holnap délután találkozok Márk anyukájával kutyaügyben. Enyhén...mi?! Ez nem igaz. Baromira izgatott vagyok, bár tartok is tőle. Az anyukája nem ismer, csak Márktól hallott rólam. Miért kéne egy idegen kutyájáról gondoskodnia? Beültem a gép elé és azt a képet bámultam, amit Márk küldött át a kutyusról. Izgatottságomat egy gyorsüzenet szakította félbe Raventől:

Raven: Szia Hugi! Végre valahára megtaláltalak. Miújság ott délebbre?

Liz: Sziaaaa :D  Semmi, de fő a változatosság. Próbálok a mindennapok hőse lenni és nem foglalkozni olyannal, ami szar nekem. Öcsi megvan, hál'isten beilleszkedett. Anyuék....őőő....azt meg úgyis tudod. Na, és veled mivan? Suli? Anglia? London? Úgy kimennék hozzád egy időre. Elszakadni az itteni dolgoktól, amik amúgy sem alakulnak valami fényesen.

R: figyelj...mi tart vissza? Úgyis mindjárt itt a nyár, szünet...anyuékat lerendezem én, és eltöltünk pár hetet csak ketten. Annyira jó lenne látni. Nagyon hiányzol ám! Hacsak.....

L: Hacsak, mi Raven?

R: Hacsak nincs valaki, aki miatt nem akarod egy időre otthagyni Magyarországot.

L: Igazából.....nem...nincs!

R: Liz!

L: Mi az?

R: Miért nem osztod meg velem? Tudod, hogy bennem megbízhatsz, sőt lehet tanácsot is tudok adni.

Röviden elmeséltem neki mindent Márkról, majdnem csókunkról és az együtt töltött napokról. 

Lehetőségek tárháza nyílt meg előttem, ha Ravenhez utazhatnék a szünetben. Annával való kapcsolatomat is átgondolhatnám, de Márkkal való helyzetem kiötlésére is lenne időm. Őt ugyanis halványlila gőzöm nincs hová tegyem. Nekem egy kapcsolat még túlságosan korai, viszont elszalasztani sem akarom. Majd meglátom a következő 1 hónap hogyan alakul kettőnk számára.

R: Ez minden Hugi?

L: Mi az, hogy ez minden? Ennyi nem elég? Nekem ez még bőven sok is. Persze te könnyen beszélsz, aki már 15-20 pasin túl van. De nekem ez még baromira új, tudod.

R: Jólvan, jólvan. Csak poén volt.

L: Poénnak is elég szar..na mindegy.

R: Lényeg a lényeg...amit biztos tanácsolhatok, hogy tegyél mindent úgy ahogy neked jól esik és légy önmagad.

L: Ez oké. Amúgy még a legjobbat elfelejtettem közölni....

25 perc múlva....

R: Liz....Mondd már, ne csigáááázz....

L: Az első randin kaptam tőle egy kutyát. *wíííííí*

R: Egy....egy kutyát?? Liz, ez csodálatos! Annyira örülök neki. Mit szóltak anyáék?

L: Ugyan, semmit. Nem is tudják. Olyannyira lefoglalja őket a munka, hogy azt se vennék észre ha eltűnnék. Mellesleg Márk felajánlotta, hogy nála lehet. Holnap délután beszélem meg az anyukájával részletesen.

R: Kezd egyre szimpatikusabbá válni a gyerek. De azért vigyázz! Figyelj Liz, nekem most mennem kell, holnap suli.

L: Raven, várj még.

R: Igen?
L: Örülök, hogy a nővérem vagy és hogy mindent elmondhatok neked. Szeretlek!

R: Én is. Jóéjt. Szia!

L: Jóéjt. Szia.

Kikapcsoltam a gépet, majd befeküdtem a puha ágyikómba. Kb 1 órát forgolódtam az izgalom miatt, de aztán hamar elnyomott az álom....