Sorry, a késésért! Meghoztam a következő fejezetet, ami remélem több komit kap! Kellemes olvasást!♥
Szombat reggel:
Miután már a 20. szundit nyomtam ki a telefonomon, nagynehezen kikászálódtam pihe-puha ágyikómból. Szétnéztem a lakásban, de csak az üresség fogadott. Anyuék - nem nehéz kitalálni hol vannak - dolgoztak. Öcsi pedig osztálykiránduláson volt a hétvégén. Bementem a fürdőbe mosakodni meg fogat mosni. Megláttam az arcképemet a tükörben és majdnem rosszul lettem magamtól. Tök kócos fej, elmosódott smink, bőröndök a szemem alatt. Húúú....borzasztó látvány.
Miután megmosakodtam eszembe jutott milyen nap van.
- Ma megyek a kiskutyámért és találkozok Márkkal is. - csillant fel a szemem, miközben a fogkeféért nyúltam.
Ugrálni, üvölteni és sikítani lett volna kedvem, de tekintve, hogy tömbház enyhén utálnának meg(XD). Bekapcsoltam a laptopom, majd a következő zenét tettem be
Amúgy is pörögtem, de ez a szám még az állatot is kihozta belőlem. Pedig ez is ritka, sőt évek óta most vagyok boldog igazán. Mivel kaját senki nem hagyott itthon, magam készítettem el az ebédet, ami - tekintve főzőtudományomat, ami pocsék enyhén kifejezve - a rántottánál kimerítette a keretet. Kajálás után csörgött a telefon. Kijelzőn Márk neve villogott.
- Hali. - köszöntött.
- Szia.
- Miújság?
- Hát.....semmi. Na....szerinted? Olyan izgatott vagyok, mint még soha. Alig várom, hogy újralássam.
- Jólvan, oké. Az úgy jó, ha 2-re érted megyek?
- Persze, várlak. Szia!
- Szia!
Miután leraktam a telefont készülődésbe kezdtem, mert az óra már 12:35-öt mutatott.
Egy piros csőfarmer, kockás ing, fehér póló és tornacsuka mellett döntöttem. Hozzácsaptam még a napszemüvegem és kész. Fél 2-re kész lettem, addig még belenéztem az e-mailekbe - bár nem volt semmi - és felnéztem msn-re is. Anna online volt, de képtelen voltam írni neki. Mélázásomat a kaputelefon szakította félbe. Kihajoltam az ablakon és Márk integetett felém.- Máris megyek. - szóltam le neki.
Gyors fogtam a táskámat és magam mögött hagytam az üres lakást.
A rövid autóúton a kutyán kívül nem tudtam másra gondolni. Viszont kicsit paráztam Márk anyukájával való találkozástól. Zaklatottságomat a lábam folyamatos mozgása és az ujjaim tördelése mutatta ki. Ezt Márk is észrevette, de próbáltam leplezni.
- Ne izgulj. Anyu tök rendes. - nyugtatott meg.
- De akkor is. Mi van, ha nem engedi meg és meg sem kedvel? - nyöszörögtem az anyósülésen.
Márk tovább magyarázott, én meg majd szétestem az idegességtől mikor feltűnt, hogy beálltunk egy hatalmas almazöld kertesház udvarába.
~Márk~
Anyuval már lebeszéltem a dolgot teljesen, csak éppen Liz nem tud róla. Ráadásul az 1 hónapos focit is el kéne mondanom, de gőzöm nincs hogy álljak neki. Kikapcsoltam a biztonsági övet és már fél lábbal kint voltam az autóból mikor feltűnt, hogy Liz megfagyva ül az anyósülésen.
- Liz, gyere kérlek. Ott leszek melletted. - mosolyogtam.
Mivel nem mozdult, kénytelen voltam cselekedni. Átmentem a kocsi túloldalára, kikapcsoltam az övet, és kihúztam az autóból. A vállánál fogva toltam be a házba, ahol találkoztunk anyuval.
- Szia anyu! - feleltem és próbáltam Lizt felkelteni.
- Hello. - szólalt meg végül megszeppenve. - Örülök, hogy megismerhetem.
- Én is. Márk már nagyon sokat mesélt Rólad - mosolygott miközben kezet fogtak. - Nagyon aranyos kutyád van mellesleg, büszke lehetsz Rá.
- Figyelj fiam, kaja a hűtőben, ha éhesek vagytok, a többit pedig oszd meg Lizzel kérlek. És légyszi etesd meg Sam-et is. Jó szórakozást. Sziasztok! - felelte, majd kilépett a bejárati ajtól.
- Akkor gyors adok kaját Sam-nek, utána beszélünk. - válaszoltam Liznek, aki hüledezve nézett utánam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése